A pozsonyi csata: a magyarság diadala

A Magyarságkutató Intézet közel ötvenperces animációs filmet hozott létre a 907-es pozsonyi csata felidézésére, amelyet 2020. december 21-én mutat be a Magyar Televízió M5-ös csatornája. Történelmi pillanat ez a magyarság életében, és egyben a filmkészítésben is. Hosszú idő óta ez az első olyan film, amely a hitelességre eredményesen törekedve mutat be egy fejezetet a korai magyar történelemből, egy olyan győztes csatát, amely sorsdöntő volt, és amelynek pozitív hatása tizenegy évszázad múltán is nyilvánvaló.

Ez az ismeretterjesztő jellegű, de cselekményes animációs film nem egyik pillanatról a másikra jött létre. A Történelmi Animációs Egyesület már évek óta készít animációs filmeket történelmünk jeles epizódjairól, számos csatáról. A pozsonyi csatáról is gyártottak már egy 21 perces animációs filmet, és ennek az elemeit alapul véve fejlesztették a mintegy ötvenperces változatot. Már ezek a csatákat feldolgozó animációk nagy számú nézőt vonzottak, némelyik több százezreset, de ez a tovább fejlesztett változat remélhetőleg még több embert fog megszólítani.

Hatalmas előrelépés, hogy a filmet közmédia is műsorra tűzi.

Fontos, hogy a tudományos intézetek és az országos, illetve nemzetközi sugárzást biztosító központi médiumok is az ügy mellé, sőt az élére álljanak. A film kezdeményezője és támogatója a Magyarságkutató Intézet. Hozzáteszik azt a kutatói tapasztalatot is, ami segít a történelem minél hűebb rekonstrukciójában.

Természetesen e rekonstrukciós eljárás nem nélkülözi a következtetéseket és a változatokat, hiszen időben nagyon távoli eseményekről és tárgyi kultúráról van szó. A hiányzó foltokat azonban valamilyen módon pótolni kell, hogy átfogó képet kapjunk a korszakról. Például a rakamazi turul ugyan egy női hajdíszen maradt fenn, de ez a jelkép más tárgyakon is előfordulhatott, hiszen a turul hatalmi jelkép. Az ismert hajkorongot bizonyára a nagyfejedelmi család vagy a vezérek családjának nőtagja hordhatta, nem elsősorban vagy egyáltalán nem női díszítőelemként. Árpád halálának pontos helyéről, időpontjáról, mikéntjéről pedig nem írnak a források, így nem kizárt, hogy fővezérként részt vett a pozsonyi csatában, az sem, hogy végig életben maradt, de az sem, hogy elesett. A film ezekre a kérdésekre valamilyen választ ad, és mint változatot el lehet fogadni. Óriási előrelépés, hogy ilyen színvonalas ismeretterjesztő animációs fim foglalkozik a történelmünk kiemelkedő, de kevésbé ismert fejezetével.

A film ugyan nem éri el a nagy amerikai stúdiók animációinak kidolgozottságát, de nagyon szép, látványos, részletes és színvonalas. Akár egy játékfilmet is ki lehetne dolgozni ezzel a technikával. Most azonban egy ismeretterjesztő, dokumentumfilmes animációt láthat a közönség, és biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódni.

A cselekmény a honfoglalás korának kontextusában idézi meg a pozsonyi csatát. A film az idő mintegy felében részletesen bemutatja eleink életmódját, tárgyi és szellemi kultúráját, a Kárpát-medencébe érkezését, illetve Európa ezen felének IX–X. századi erőviszonyait. A bemutatott tárgyi kultúra és a harcmodor még szélesebbre nyitja a panorámát, hiszen számos elem megjelenik a sztyeppei lovas nomád népekről ránk maradt ismeretekből. Ezek a népek, amelyek Kárpát-medencében szerveztek meg maguknak katonai és politikai hatalmat, szövetségesei, részben közeli rokonai is egymásnak. A motívumok a szkíta-hun–avar–magyar rokonságra is utalnak, amire az utóbbi évek természettudományos, archeogenetikai kutatásai is szolgálnak már részleges bizonyítékokkal.

A pozsonyi csata című film hivatalos plakátja
Fotó: MKI

A pozsonyi csata című film tehát ismeretterjesztő animáció narrátori szöveggel és eredeti magyar, korhűségre törekvő zenével összefogott mozgóképekből, tárgyak és események érzékletes bemutatásából egészen a részletes csatajelenetekig. Semmi más nem hozta ennyire közel eddig Árpád népét és harcosait, mint ez az animáció. A filmben megjelennek a kor ismert régészeti leletei vagy annak rekonstrukciói. A kamera élethűen megmutatja például a bécsi szablyát, amely a kor egyik kiemelkedő és kiemelkedően szép lelete, illetve a visszacsapó íjakat, a magyarok fő harci fegyverét, ezeket készítés és használat, harc közben is. Látjuk a IX–X. századi magyarok jurtáit, állatait, a népesség és a hadsereg vonulását, de a képeken megelevenedik egy lóáldozat és a híres vérszerződés is a hét vezér között. Magának a pozsonyi csatának a főbb elemeit Aventinus bajor történetírónak a XVI. században, de korabeli források alapján lejegyzett sorai adják. Látható közelharc, de láthatók tömegjelenetek is, köztük a magyarok híres bekerítő technikája.

Nem túlzás tehát az, hogy ez az animációs film a filmkészítés és a nemzeti emlékezet diadala is.

Végre, három évtizeddel a rendszerváltás után eljutottuk oda, hogy nem csupán Mohácson és az elveszett csatákon, szabadságharcokon rágódjunk, magunk közt és külső tényezők közt keresve a felelősséget (erre is szükség van), de végre felmutathatunk egy pozitív példát,

ami már a valóságrekonstrukció szintjén megidéz egy olyan tartós, évezreden át tartó sikert, amelynek egyebek mellett köszönhetjük, hogy ma is vagyunk, és magyarul beszélünk a Kárpát-medencében. Persze, lesznek, bár biztosan nagyon kevesen, akik nem örülnek ennek a nemzeti önismeret és annak megerősítését megvalósító filmnek. A Történelemtanárok Egyesületének elnöke idén tavasszal is kijelentette, hogy a történelemoktatásban elsősorban vesztes csatákról kell tanítani, mert azok bírnak nevelő értékkel, a pozsonyi csatát pedig szóba se szabad hozni. Miért, a pozitív példa nem bír nevelő értékkel és lelkesítő erővel? De, bír, ezt a tudományos pszichológiai kísérletek is igazolják.

A nemzeti önismeret nagy tesztje ez az animációs film a pozsonyi csatáról. A hatását, a várható eredményét tekintve bizakodó vagyok. A vetítés iránt máris nagy az érdeklődés, pár nap alatt rengetegen látták és tetszikelték az előzetest a közösségi oldalakon. Egyik olvasó a következőket írta a pozsonyi csatáról és a filmről: „Ennek kellene egy új nemzeti ünnepünkké válnia, annyi véres, balsorsú veszteséges csata után…” Nem csupán kellene.

A Történelemtanárok Egylete reagálása cikkünkre

„A Magyar Nemzet A pozsonyi csata: a magyarság diadala című írásában 2020. dec. 21-én ezt állította: „A Történelemtanárok Egyesületének elnöke idén tavasszal is kijelentette, hogy a történelemoktatásban elsősorban vesztes csatákról kell tanítani, mert azok bírnak nevelő értékkel, a pozsonyi csatát pedig szóba se szabad hozni.”

A Történelemtanárok Egyletének elnöke ilyet nem állított. Annak kapcsán, hogy az új tantervben kiemelt téma lett az „Árpád-kori győztes harcok és csaták”, azt mondta, hogy nem kizárólag a győztes csatákat kell tanítani. A kalandozások esetében például épp az a tanulságos, hogy kezdetben miért érnek el a magyarok sikereket, majd később mi az oka a vereségeknek. A pozsonyi csatáról nem állította, hogy szóba sem szabad hozni – egyes tankönyvekben korábban is szerepelt.”