Régóta adósak a magyar kulturális színtér szereplői olyan nagy lélegzetvételű alkotások létrehozásával és bemutatásával, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az évszázadokon át szisztematikusan aláásott, a közelmúltban pedig végletekig legyengített kollektív önazonosság-tudat helyreállítását, megerősödését segítsék. A társadalmi igény megvan történelmünk kiemelkedő alakjainak és heroikus tetteinek méltó bemutatására; a történelmi regények manapság reneszánszukat élik, ugyanakkor a magyar filmipar lépése ez ügyben még várat magára
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2025/02/o3HNEdn_nPtIQj1LWSzscGqxcfPE7ocbr2V6uuAsDi8/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE0NjUzYzE0Zjc0NjRlZTQ5NTM3NTI2NTI1Mjg4Mzc4.jpg)
Ennek köszönhető, hogy A tanú a szocializmus közepén egyáltalán elkészülhetett
A Szélesvásznú történelem mai adásában Fazekas Eszter, az NFI filmfelújítási vezetője és Halmy Kund beszélgetett a műsorvezetőkkel Bacsó Péter sokat taglalt filmszatírájáról, A tanúról.