A magyar lélek húrjait megpendítő zenei élmény tehát garantált, ahogy a 907-es események tudományosan megalapozott, hiteles bemutatása is, amely rávilágít arra, milyen páratlan és a világon egyedülálló hadi sikert vitt végbe Árpád fiaival és a magyar sereggel a háromszoros túlerőben lévő egyesült európai hadak ellen, amelyek a német király, Gyermek Lajos elrendelésére az „Ungros eliminandos esse” jelszóval, a magyarok kiirtására érkeztek. Megmutatkozik majd az első évezredben Nyugaton teljesen ismeretlen harcmodor, amely a könnyű- és gyorslovasság íjásztudományában, a magyar sereg szervezettségében, fegyelmezettségében, harcképzettségében és áldozatkészségében öltött testet. A modenai himnusz és a freisingi litánia szövege azóta őrzi a nyugati népekre jellemző akkori közhangulatot, amely „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket” szállóigében vált ismertté.

Fotó: Teknős Miklós
Árpád harcosai a teljes nép elpusztítására elrendelt tíz tüment úgy tönkreverték, hogy a következő százhuszonhárom esztendőben idegen csapatok nem merték átlépni a magyar határokat, amelyek a győzelemmel az Enns folyóig tolódtak ki. Az „ober Enns” kifejezésből maradt ránk az óperecia is. Grófok, püspökök tucatjai végezték a harcmezőn, a csata irányítójának életét pedig csak a nyugati szemléletmód és az ahhoz kapcsolódó harcmodor menthette meg, hiszen Gyermek Lajos az éles ütközetben nem vett részt. Míg a magyar hadvezérek „utánam” jelszóval a seregüket vezetve mentek csatába, addig a nyugatiak „előre” csatakiáltással csupán embereiket küldték az ellenség sorai elé.
A pozsonyi csata ismert történelmünk első olyan momentuma volt, amely során népünket meg akarták semmisíteni, mégis heroikus győzelemmel zárult.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!