Film az Ismerős Arcok több mint húsz esztendejéről

Az Ismerős Arcok zenekar több mint két évtizede van jelen a magyar könnyűzenei életben. Kortalan zenéje generációról generációra öröklődik, különböző korosztályok kedvelt zenekarává vált. Sokan szeretjük az együttesre jellemző izgalmas és magával ragadó zenei hangzást és a mély gondolatokat. Farkas Péter Gábor koncertriportfilmet készített a zenekarról. A majdnem kétórás film barátságról, összetartozásról, alkotómunkáról, hazaszeretetről és a közösségben való létezés fontosságáról szól. Az egész estés alkotás a zenekar húszéves pályafutásának megkoronázása, átfogó bemutatása, egyfajta esszencia az együttes életéről. A koncertfilm a hét végén látható. A letisztult dallamvilágot Nyerges Attila értékes gondolatai, dalszövegei emelik arra a magas szintre, amely évek óta jellemzi az Ismerős Arcok zenei munkásságát. A filmről, a zenekarról, a közönségről és az életről beszélgettünk Nyerges Attilával.

Fotó: Kelemen Adam Forrás: Facebook

– Milyennek találja a filmet?

– Nagyon élvezhető a koncertfilm. Sok olyan archív felvételt szedtek elő, amire én is alig emlékszem. Az erdélyi turnékról, az eddig nem ismert élő koncertfelvételekről. Érdekesek a személyes vallomásaink nekünk is, mert amíg nem készült el a film, nem tudtuk, ki mit mondott. Elmentünk a rendezővel számunkra ikonikus helyekre, itt is készültek felvételek. Az utolsó Barba Negra-koncertről is vannak érdekes bejátszások, ahol meg kellett küzdenünk a természet szeszélyével.

– Elmaradtak tavaly ősszel a Tria­non 100 turné koncertjei a vírus ­miatt. Lehetnénk egyek mind… címmel országos megemlékezőesteket szerveztek. Hogy épül fel az előadás, és mi lesz a sorsa a koncertsorozatnak?

– Elcsúsztatjuk egy évvel. Ahogy tavaly terveztük, megyünk körbe a Kárpát-medencében. Most is Simó József segít, a műsorban Trianonnal kapcsolatos írások hangzanak majd el. Igyekeztem olyanokat beválogatni, akiket ritkán idéznek a témával kapcsolatban, mint Karinthy vagy Hemingway. Ezekhez a történetekhez kerestünk megfelelő dalokat a repertoárból. A műsor gondolatai a hazaszeretet, a kultúránk, értékeink tisztelete és megóvása, valamint a trianoni döntés utáni magyar közösségben való létezés fontossága.

– Azt nyilatkozta korábban, hogy a magányos karanténzenélés helyett inkább új dalokat készítenek. Lesz új lemez?

– Az elmúlt egy év alatt nem tétlenkedtünk. A dalok nagy része tulajdonképpen készen van. Már próbáljuk némelyiket, kettőt-hármat fel is vettünk. Ha engedik a stúdióba járást, szép lassan fel is vesszük mindet. Mindenképpen kijövünk ebben az évben az új lemezzel. Nem bús-borongós visszaemlékezésekben gondolkodtunk, hanem aktualitásokat fogalmaztunk meg. Annyi minden történt ez alatt az egy év alatt, sokszor elkeserítő dolgokat tapasztaltunk. Ezekről írtam szöveget.

– Melyik van hamarabb? A zene inspirálja a dal megszületését vagy fordítva?

– Ha elkészül egy szöveg, igyekszem zenét is kicsikarni a többiektől. Azt jobban szeretem, ha zenére írhatok, mert behatárolja a gondolataimat. Gondolok itt a sorok hosszúságára, a ritmikára. Foglalkoztatnak dolgok, motoszkál bennem valami, amit szándékosan nem dolgozok ki. Várok arra, hogy érkezzen a zene. Ha ez a kettő találkozik, akkor nagyon hamar van szöveg, és könnyedén születik az új dal. Lecsó (Leczó Szilveszter – a szerk.) erre kiválóan ráérez, vele nagyon könnyű dolgozni. Ritkán az is előfordul, hogy meg kell írnom a szöveget, mert annyira kikívánkozik belőlem. Aztán megy a küzdelem, hogy írjanak rá zenét. Ha nem megy, akkor szoktam én nekiállni zenét írni.

– A Nélküled hogy született? Melyik volt előbb?

– A zene. Lecsó hozta egy próbára, megmutatta, és a többiek nem voltak nagyon lelkesek. Valahogy én egyből meghallottam benne, hogy ebből lehet valami.

– Jó néhány éve egy barátunk negyvenedik születésnapjára elénekeltük a dalt. Akkor még nem volt ilyen híres. Azóta hol egy koncerten, hol egy DAC-mérkőzésen csendül fel újra és újra. Az együttes hogy éli meg ennek a dalnak az útját?

– Tulajdonképpen születésnapra született, a saját születésnapunkra. Tízéves volt a zenekar, és azt gondoltuk, hogy köszönetet kellene mondani a közönségünknek, mert olyan erősen kötődtek hozzánk, tábort szerveztek nekünk, követtek mindenfelé az országban vagy a határokon túl is. Köszönetet akartunk mondani nekik ezért a tíz évért. Ezért fogalmaztam meg így, hogy mi lenne velünk nélkületek. Azt viszont nem gondoltuk, hogy évek múlva lesz igazán nagy szám – a dunaszerdahelyi szurkolóknak köszönhetően. Aztán amikor a miniszterelnök a nemzeti összetartozás napján kiposztolta, a dal végképp önálló életre kelt, és azóta is járja a maga útját.

„Amikor a miniszterelnök a nemzeti összetartozás napján kiposztolta, a dal végképp önálló életre kelt, és azóta is járja a maga útját”
Fotó: Kelemen Ádám

– A felvidékiek a himnuszuknak kiáltották ki.

– Valóban, egy református fesztiválon hangzott el a Felvidéken. Egy református lelkész mondta, hogy ők mindig irigyelték a székelyeket a székely himnuszért, de most már itt van nekik a Nélküled.

– Ha a hatásokat kellene felsorolni, mi lenne az, amit kiemelne? Ami az Ismerős Arcokat formálta?

– Az olvasmányok, amelyek elénk kerültek. Megjelentek olyan szerzők könyvei, akiknek a hírét sem hallottuk ’89 előtt: Wass Albert, Nyirő és a többiek. A hangulat, ami az országban uralkodott húsz évvel ezelőtt. Az egyik legerősebb hatás egy erdélyi turné volt. Jártam már korábban néhányszor Erdélyben, de a zenekarral akkor voltunk először. Az a fajta szeretet, amit kaptunk, egész egyszerűen felejthetetlen. Ami akkoriban ért minket, az állított erre a pályára. Ez a zenekar nemcsak a hazáról gondolkodik, hanem minden olyan dologról, ami kapcsolatos az itt élő emberekkel. Próbálunk naprakészek lenni és emlékeztetni, mik voltak azok a zsinórmértékek, amelyek mentén haladnunk kellene manapság.

– Amikor először hallottam a zenekart, Alsózsolcán zenéltek. Mellbevágó volt, ahogy áradt a szeretet a közönségből a zenekar felé és viszont. Mintha egy családi zenélésbe cseppentem volna bele.

– Kiváló helyszín, nagyon jó szervezővel. Ragaszkodott hozzá, hogy a zenekar utána találkozzon is a közönséggel. Minden egyes előadásra nagyon figyelt, hogy a hangulat meglegyen.

– Vannak még ilyen családias koncertjeik? Hiszen hatalmas közönségük van már.

– Vannak bizony! Szeretünk járni az ország nyugati felébe is. Vas és Zala megye mindig szeretettel fogadott minket, már a kezdet kezdetén is. A kapott szeretetet pedig igyekeztünk meghálálni. Ott szerveztük tíz éven keresztül a tábort is, de ez már abbamaradt.

– Milyen a közönségük?

– Az emberek többsége azért jön el minket meghallgatni, mert a szövegekben ráismernek a saját történe­teikre, érzéseikre, örömükre, bánatukra. A közönségünk is változik. Azok, akik húsz éve csatlakoztak a zenekarhoz, ma jórészt családos emberek. Kimaradnak évek, amíg kicsik a gyerekek, nehézségeik vannak, aztán egyszer csak megjelennek újra, nyakukban a gyerkőcökkel. A zenekar jóval ismertebb, mint húsz évvel ezelőtt. Olyan emberek is hallottak rólunk, akik korábban nem. Lehet, hogy a Nélküledet ismeri, de eljön egy koncertre, és itt ragad. Ebben a nagy mozgásban, körforgásban, ami van körülöttünk, a zenekar az állandó. És ez így van rendjén.

– Volt időszak, amikor egyáltalán nem lehetett hallani a számaikat a rádióban. Bár most sem sűrűn.

– Nem is leszünk már gyakrabban, az az érzésem. Nincs is olyan rádió, amelyik hasonló zenét játszik. Jól van ez így, ahogy van. Amíg koncertezni tudunk, nincs baj. Világéletünkben ezt csináltuk. A közönségünket így sokkal jobban meg tudtuk tartani. Azok az emberek, akik a koncertekre jártak, nem fognak elfordulni tőlünk azért, mert járvány van és nem találkozhatnak a zenekarral, vagy azért, mert nem játszanak minket a rádiók. Ezek az emberek azonnal jönni fognak, amint lehetőség van rá.

– Hogy telik a koncertek nélküli világ? Van lehetőség kikapcsolódásra?

– Próbálunk, amikor tudunk. Most azt sem lehet. Mi is átestünk a betegségen néhányan, és szerencsésen megúsztuk. Próbáltunk, felvettünk egy-két dalt, de nem éri annyi inger az embert, amennyit szeretnénk. Mi is nehezen viseljük már. Lassan nem a kikapcsolódás a kérdés, hanem az lesz a természetes, hogy nem dolgozunk. Nekem az a szerencsém, hogy van lehetőségem a kertünkben sok időt tölteni. A Balaton-felvidéken pedig van egy szőlő egy kis présházzal, ami édesapám után maradt ránk. Oda járok le. Szeretem a Balaton közelségét és azt, hogy az erdő közepén lehetek. Nagyon élvezetes, amikor az ember nem csinál mást, csak fűt, hogy ne fagyjon meg, és főz, hogy ne haljon éhen.

A koncertfilm vetítésével kapcsolatos információk az együttes közösségi oldalán találhatók. Jegyek rendelhetők a Jegy.hu oldalon. A koncert vetítésének kezdete március 26., 19.00 óra, elérhető: március 28-án éjfélig.