
Fotó: NFI/Domonkos Sándor
Ha mindezt összevetjük azzal, hogy A Pál utcai fiúk a felnőtté válás történetéről is szól, akkor mind Molnár, mind Fábri arra helyezte a hangsúlyt, hogy akkor lesz az ember igazán tisztességes felnőtt, ha a legfontosabb értékekkel gyermekként szembesül. Gyermekként kell tehát megtanulni, hogy nem csalunk, tisztességesek, becsületesek vagyunk egymással, nem bántjuk a gyengébbet (nem vesszük el az üveggolyóit), de ha mégis hibázunk, mert hibázhat az ember, akkor van csak megbocsátás, ha megtanulunk tisztességgel bocsánatot kérni. Aki ezt megtanulja gyermekként, tisztességes felnőtté válik. A gyermekek tehát a saját kis grundjukért folytatott harcban (legyen az bármi, akár valós vagy képzelet szülte grund) a legfontosabb morális értékeket rögzítik. De ez csak akkor lehetséges, ha a templomban, az iskolában és a családban a felnőttek világa és persze a kultúra birodalma eléjük rakosgatja azt a néhány erkölcsi alapfogalmat, ami emberré teszi kultúrkörünkben az embert.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!