A zenében, amely az összhang művészete, sokszor előfordul két teljesen különböző hangszer tökéletes harmóniája. Elvégre mi köze a zongorának a hegedűhöz, hacsak az nem, hogy fémhúrok rezgése kelti életre a muzsikát? Vagy az orgonának a trombitához, hacsak az nem, hogy mindkét instrumentum levegőbefújás segítségével szólal meg? Ha ezek a hangszerek megfelelően érzékeny és értő muzsikusok, kamarazenészek kezében kerülnek össze egy-egy kompozícióban, előadásban, létrejön a csoda.
Az orgona és a trombita méreteiknél, léptéküknél, bonyolultságuknál fogva első gondolatra nehezen passzolnak egymáshoz, ám Fassang László orgona- és Boldoczki Gábor trombitaművész koncertje is bizonyította, hogy remekül ki tudják egymást egészíteni, együtt hangzásuk egészen rendkívüli. Különösen a Zeneakadémia nagytermének egyedülálló atmoszférájában és az újjászületett, tavaly ősszel átadott Voit orgona pompás hangjával, képességeivel. Ezen az estén olyan színek is megszólaltak a trombitahang „oldalán” az új orgonával, amelyekben korábban nem gyönyörködhettünk.
Páratlan párost hallhattunk: az orgonát és a trombitát, Fassangot és Boldoczkit, akik nyolc éve lépnek fel együtt, és legutóbb Sanghajban adtak közös koncertet. Két olyan művészről van szó, akik maximalisták, és még koncert előtt pár nappal is képesek módosítani a koncepción: inkább legyen a darab egy másik hangnemben, úgy jobban érvényesül a trombita… Az orgona képviselte Fassang keze alatt a „hadsereget”, hisz a hangszer önmagában is szimfonikus zenekari hangzásra képes, amikor kísér, a trombita pedig Boldoczki játékával a „hadvezért”, akinek – az ismert bibliai ige mérlegére téve – nem „bizonytalan” a hangja (márpedig Boldoczkinál sohasem bizonytalan!), azaz, ha szól, viszi a dallamot elöl, előre.
Ráadásul a koncerten ötféle trombitát szólaltatott meg a művész, váltogatva a hangszíneket, a trombitahang minden szépségét, puhaságát és ércességét bemutatva. Hadsereg és hadvezér, egyik sem létezhet a másik nélkül, legalábbis a közösen megszólaltatott művekben. Hogy ki kit vezet egy adott pillanatban, arról persze lehetne vitatkozni, Fassang László szerint „a trombita szerepe némileg olyan, mintha még egy manuál állna a rendelkezésemre, mintha lenne egy harmadik kezem és egy hihetetlenül kifinomult és érzékeny regiszterem”.
