Foghíj

Veszélybe kerülhetnek Magyarországon a közfinanszírozott fogászatok, ezért ismét figyelmeztető akciót terveznek a körzeti fogorvosok. Olyan ­kevés pénzt kapnak ugyanis a betegek ellátása után, hogy abból nem tudják fenntartani a praxisokat, vagyis nem éri meg nekik tb-betegeket vállalni. Egyre több helyen okoz problémát az állami ellátásban, hogy fogorvost találjanak, szájsebész szakembert pedig lassan nagyítóval kereshetnek azok, akiknek nem telik magánorvosra.

Haiman Éva
2019. 03. 09. 12:02
null
Nagy Ákos: Ha nem lesz változás, sok helyen akár hat-tíz évre nőhet a már most is három-öt éves fogszabályozási várólista Fotó: Kurucz Árpád
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ráckeve, Vámosmikola, Vértesszőlős, Dunasziget – csak néhány település azok közül, ahol a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) kimutatása szerint betöltetlenül áll körzeti fogorvosi praxis. A statisztika szerint van, ahol több mint egy évtizede nem találnak szakembert.

A szerb határ melletti Katymáron például 2005, a Borsod megyei Hejőkeresztúron 2004 óta, a Nógrád megyei Bátonyterenyén pedig 1999 vége óta nem akar egyetlen fogorvos sem letelepedni. De nemcsak vidéken, a főváros XV. kerületében is van 2004 óta betöltetlen praxis, és több mint négy éve üresen áll egy a VII. kerületben is. 2013-ban még csak 187 üres praxis volt az országban, mostanra a számuk – a statisztikákban már nem szereplő iskolafogászatokkal együtt – 300 felett van. Itt jelenleg csak helyettesítésekkel, körzetösszevonásokkal biztosítható a fogászati alapellátás, és ha a finanszírozás nem emelkedik érdemben, akkor lesznek olyan helyek az országban, ahol közel s távol nem lesz állami fogorvos – állítja Hermann Péter, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának elnöke. Márpedig, és ez ugyancsak kiolvasható az egészségpénztári statisztikákból, a háztartások anyagi helyzetének javulása ellenére változatlanul jelentős az igény a tb-fogászatok iránt. A körzeti fogorvosok 2017-ben mintegy 5,4 millió beteget láttak el, és majdnem 21 millió beavatkozást jelentettek.

Ma Magyarországon nagyjából 5300 fogorvos praktizál, de közülük csak alig 2800-an dolgoznak az alapellátásban, a tb-vel kötött szerződés alapján. Ők azok, akik a magánellátást igénybe venni nem képes vagy nem akaró páciensek kezelését végzik. És ők azok is, akik évek óta küzdenek azért, hogy a háziorvosokkal azonos megítélés alá essenek, és velük egyenértékű támogatásban részesüljenek. Egyelőre azonban ma egy háziorvos átlagosan kétszer annyi pénzből gazdálkodhat, mint egy körzeti fogorvos – mondja Hermann Péter. A kamara fogorvosi tagozatának elnöke pontos adatokkal is szolgál: egy körzeti fogászati praxis havi átlagos tb-bevétele 800-900 ezer forint, egy háziorvosi praxisé 1,6-1,7 millió.

– A különbséget azzal magyarázzák, hogy nálunk a jogszabálynak megfelelően bizonyos beavatkozások után a pácienseknek térítési díjat kell fizetniük (például a 18 és 62 év közöttieknek fogpótlás készítésekor), és azt mondják, egészítsük ki ebből a rendelőfenntartáshoz hiányzó összeget. Csakhogy a fogpótlások térítési díjának jó része nem marad a fogorvosnál, hiszen ebből kell fizetni a fogtechnikai költségeket – magyarázza az elnök, hozzátéve: a gyerek- és iskolafogorvosoknál egyáltalán nincs is ilyen bevétel, hiszen ott minden ellátás térítésmentes. Ráadásul – mondja – a háziorvosoknál is van huszonvalahány térítésköteles beavatkozás, az ő esetükben mégsem érvel senki azzal, hogy egészítsék ki a működésüket a fizetős páciensektől származó bevételből. Hangsúlyozza: ha a betegellátás biztonságáról szeretnénk beszélni, akkor nem apellálhatunk a betegektől befolyó pluszbevételekre.

Hermann Péter attól tart, hogy az alulfinanszírozottság miatt tovább nő majd az üres közfinanszírozott fogorvosi praxisok száma. A fogorvosokra is kiterjesztett letelepedési támogatással ugyan jó néhány helyre sikerült szakembert találni, és ezzel azt elérni, hogy legalább ne legyen több fehér folt az országban, de ez nem oldotta meg az alapproblémát. Bizakodásra ad okot ugyanakkor, hogy a helyzet megoldása érdekében tárgyalást folytatnak az Egészségügyért Felelős Államtitkársággal. Ezt az is indokolja, hogy a fogászati ellátáson belül a szakellátás is súlyosan alulfinanszírozott.

– Annyira alacsony itt is a bevétel, hogy kis túlzással elmondható, nincs az a bolond fogszabályozó vagy szájsebész szakorvos, aki szerződést kötne az egészségpénztárral tb-betegek ellátására. Vannak olyan megyék, ahol két-három évig győzködték az amúgy magánellátásban dolgozó kollégákat, mire valaki elvállalta ezt a feladatot – mondja Hermann Péter. Ennek oka, hogy a szakellátás még az alapellátásnál is mostohább helyzetben van, itt a havi finanszírozás a 800-900 ezer forintot sem éri el.

Nagy Ákos: Ha nem lesz változás, sok helyen akár hat-tíz évre nőhet a már most is három-öt éves fogszabályozási várólista
Fotó: Kurucz Árpád

Keszthelyen a tb-betegeket hat fogorvos látja el. Egyikük, Nagy Ákos országszerte azzal szerzett ismertséget, hogy 2017-ben munkalassító demonstrációt szervezett az állami fogászatok ellehetetlenülése ellen tiltakozva. Mivel a helyzet érdemben azóta sem változott, most ismét tiltakozó akciót szervez, amelyhez eddig több mint hétszázan jelezték csatlakozási szándékukat. Köztük van a szintén a városban praktizáló Lőrincz Rita és a gyenesdiási Novák Zsuzsanna. Nagy Ákosnál velük és Bruncsics Zoltánnal is találkozom. Utóbbit már nem érinti közvetlenül a probléma, ugyanis 2016 decemberében szerződést bontott a tb-vel, azóta csak magánpraxist működtet.

– Amikor kiszálltam, a praxisom működtetésére havonta 500 és 600 ezer forint közötti összeget kaptam az egészségbiztosítótól. Ebből kellett (volna) állnom minden költséget, többek között a saját fizetésemet, az asszisztens bérét, a járulékokat, a rezsit, az anyagköltséget, a gépek amortizációját. Az ügyeletért a város még 2007-ben körülbelül 4000 forintos óradíjat állapított meg, ebből az én nettó óradíjam 1149, az asszisztensemé 574 forintra jött volna ki. Ennyit kaptunk a betegek ellátásáért szombaton, vasárnap és ünnepnapon. Nem véletlen, hogy mára országszerte alig néhány tucatra apadt azok száma, akik hajlandók alapellátási fogászati ügyeletet vállalni.

Lőrincz Rita, aki a mai napig fogad tb-betegeket, változatlan helyzetről számol be.

– A praxis működtetésére jelenleg havonta 900 ezer forintot utal a társadalombiztosító. Ebből a saját, az asszisztensem, valamint a takarító bére 400 ezret, a járulékok 283 ezer forintot visznek el, ezzel már majdnem 700 ezer forintnál tartunk, és még egyetlen fillér rezsit sem számoltam, nem vettem egyetlen gramm tömőanyagot. A fogászati gép negyedévenkénti szervizének 100-150 ezer forint a költsége, a rendelőt évente festetni kell, és az épületet is karbantartani, hiszen a rendelőt a saját házamban működtetem.

A praxisomhoz 4800 felnőtt és 1200 gyerek tartozik, utóbbiakat iskolafogászat keretében látom el szerdán és pénteken. Ez összesen hatezer ember.

Nagy Ákos emlékeztet: a kormány 2017 őszén ígéretet tett arra, hogy a fogászati kasszát két-három éven belül felzárkóztatja a háziorvosihoz. Mivel erre egyelőre nem látszik szándék, a rendelési időket kell a rendelkezésre álló forráshoz igazítani, azaz megfelezni a jelenlegi jellemzően napi hat órát. Ez azonban senkinek nem lehet az érdeke, mert ez oda vezetne, hogy a nem egy helyen már most is három-öt éves fogszabályozási várólista hat-tíz évre nőne, sőt még egy sima „SZTK-s tömésre” is körülbelül egy évet kellene várni. Ezért is fontos megérteni, hogy ennyi pénzből nem lehet mindenki számára elérhető, elfogadható minőségű ellátást biztosítani.

– 2001-ben 1600 forint jutott minden egyes magyar állampolgár fogászati ellátására, akkor egy esztétikus tömés piaci ára 2900-3200 forint körül mozgott. 2018-ban ugyan az egy lakosra jutó összeg 3000 forintra nőtt, egy esztétikus tömés azonban már 10-15 ezer forintba került. Ehhez képest egy tömésért az egészségpénztár ma csak bruttó mintegy 2000 forintot utal a fogorvosoknak. Ennek ellenére, aki állami fogorvoshoz megy, nem kap fapadosabb ellátást, de nem is csúcskategóriás, tubusonként 20 ezer forintos anyaggal tömik be a fogát, amikor van jó minőségű, de csak középkategóriás, 5600 forintos tömőanyag is – mondja Nagy doktor.

Novák Zsuzsanna szerint a probléma forrása, hogy a fogorvoslást sem a politikai, sem a laikus közgondolkodás nem tekinti az egészségügyi alapellátás részének. Pedig nagyon is az, mert ahogyan a háziorvosi, a fogászati alapellátás is önkormányzati feladat. Ráadásul a praxisprivatizációk óta mindkét ellátási formát vállalkozásban látják el a doktorok, a háziorvosról mégsem jut eszébe soha senkinek, hogy magánorvos.

A Bokros-csomag a legtöbb fogászati kezelést térítéskötelessé tette, majd 2001-ben ismét térítésmentes lett az ellátás. Nagy Ákos szerint azonban ez utóbbi tényről egyszerűen nem vesznek tudomást a döntéshozók. Az alapellátó fogászatokon 2008-ban az egy órára jutó finanszírozási díj 4872 forint, 2017-ben 6356 forint volt. Nagy Ákos megismételte: sokan azt hiszik, hogy ez az orvos nettó bére, és nem értik, mi a probléma.

Bruncsics Zoltán azt hangsúlyozza, hogy a tét nem a fogorvosok megélhetése, hiszen többségük számára reális alternatíva a magánpraxis vagy a külföldi munkavállalás. A kérdés az, lesz-e, aki azokat a betegeket is ellátja, akiknek nem telik magánorvosra.

A kérdés azért is különösen indokolt, mert ahogy csökken a jövedelem, úgy nő a körzeti fogorvoshoz járók aránya – derül ki a tiltakozó akció fő szervezője által készített nem reprezentatív Facebook-felmérésből. A körzeti fogorvoshoz járók többsége csak panasz esetén keresi fel az orvost, ami két következménnyel jár: egyrészt a tb-fogászatokon csapódnak le az elhanyagolt, nehezebb esetek, ahol a fogak menthetetlenek, a kezelés kellemetlenebb lehet. Sok esetben pedig ez a táptalaja annak a sztereotípiának, hogy a „körzeti fogorvosok csak húzni tudnak”. Ennek ellenére a felmérés szerint még a körzeti rendelőben dolgozó kollégákkal is több mint nyolcvan százalékban elégedettek.

Fél százalék

A Semmelweis Egyetem 2004-es átfogó felmérésének sommás megállapítása szerint fogatlan nemzet vagyunk. Hatéves korra a gyerekeknek már átlagosan 3,9 szuvas tejfoguk van, a 12 éveseknek 3,8 szuvas foguk, ezek viszont már maradók. Ez az eredmény Európában a legrosszabbak között van, az Egészségügyi Világszervezet 2-es értéket céloz meg ezekben a korcsoportokban. A 12 éves gyermekeknek már majdnem a kétharmada szenved ínygyulladásban, amely kezelés nélkül korai fogágybetegség kialakulásához vezethet. Sajnos felnőttkorban sem jobb a helyzet. Egy országos reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy átlagos magyar felnőttnek tíz ép foga van, tíz hiányzik, de csak négy van pótolva. A felnőttek nyolc százaléka szó szerint fogatlan, teljesen ép fogazattal pedig mind­össze fél százalék rendelkezik. Egészséges fogágynak csak a felnőttek 12 százaléka örülhet, harminc százalék szenved közepes vagy súlyos fogágybetegségekben. A pácienseknek csak az egyharmada jár rendszeresen fogorvoshoz. Még a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között is van három százalék, aki soha nem mos fogat. A nem kielégítő szájhigiénés szokásainkat a felmérés eredményein túl a kereskedők és gyártók adatai is alátámasztják: ezek alapján hazánkban egy év alatt egy ember átlagosan mindössze 2,4 tubus fogkrémet használ el, és fogkefét legfeljebb kétévente cserél.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.