időjárás 2°C Adél 2023. január 29.
logo

Az üzenetet hozó halott, de az üzenet él

Hankiss Ágnes
2019.04.13. 10:49
Az üzenetet hozó halott, de az üzenet él

Valóságos háború izzik fel Európa szívében… A real war is heating up in the heart of Europe… – ezzel a mondattal kezdődik a „Harcosok kézikönyve”, amelyet 2015-ben Twitter-fiókon keresztül, e-book formában kezdett terjeszteni az Iszlám Állam. Nyugati országokban toborzott követőiket kívánták megtanítani személyazonosságuk fedésére, a titkosított kommunikáció fortélyaira, a pénzszerzés módszereire, fegyverhasználatra, bombakészítésre, a figyelés előli elrejtőzés technikáira. Megtanulod – ígéri a könyv –, hogyan élj titkos ügynökként kettős életet, és megtanulod, hogyan hozz létre alvó sejtet, és hozd működésbe, amikor majd szükséges.

Alvó sejtek

Az Iszlám Állam felett aratott katonai győzelemből elhamarkodott volna levonni azt a következtetést, hogy maga a terrorszervezet is megsemmisült. A kalifátus bukását követő folyamatok átrajzolhatják a dzsihadista terrorizmus térképét: új földrajzi gócok és központok keletkezhetnek például Közép-Ázsiában vagy Afganisztánban, az újjáalakuló szervezetek pedig új vezetőkre találhatnak. Szakértői elemzések valószínűsítik, hogy Bin Laden legidősebb fia, Hamza egyesítheti az al-Kaidát és az Iszlám Állam maradékát. A vezetésre már gyermekkorában kiszemelt Hamza bin Laden annak a művelt, nagy tudású, fanatikus nőnek, Khaira Sabarnak a fia, akire férje és az al-Kaida vezetése stratégiai tanácsadóként tekintett.

Az Európára is veszélyt jelentő fejlemények megítélésében több tényezőt is figyelembe kell vennünk. Azok közül az idegen harcosok közül, akik az elmúlt években Európából utaztak Szíriába, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz, már 2016-tól fogva sokan szállingóztak vissza abba az országba, ahonnan elindultak. Az Iszlám Állam területi összeomlása azzal járhat, hogy a túlélő harcosok és családjuk még nagyobb számban indulnak el Európa irányába. Akár olyanok is, akik nem Európából utaztak Szíriába. Személyazonosságuk megállapítása és előtörténetük feltárása nem könnyű feladat. Még akkor sem, ha az elmúlt években vélhetően jelentősen javult a nemzetközi hírszerzési együttműködés, és fejlődtek a felderítési eszközök is. Aligha remélhető, hogy minden visszatérő dzsihadista fennakad majd a szűrőn úgy, ahogyan a Liszt Ferenc repülőtéren elfogott és gyilkosságokkal gyanúsítható férfi esetében sikeresen megtörtént.

Számolni kell azzal is, hogy a migrációs hullámmal Európába érkezett, ám reményeikben csalatkozó, frusztrált emberek, akiknek az integrációja elakadt, vagy kudarcot vallott, könnyebben válhatnak fogékonnyá radikális eszmékre, és nyitottá az iszlamista toborzásra. A tömeges migráció kaotikus következményeit és az európai tehetetlenséget kihasználva pedig nem csupán radikális iszlamisták találhatnak táptalajra, hanem az illegális migráció megítélésének és kezelésmódjának a tárgyában a szélsőbal és a szélsőjobb extrémizmus is eszmei munícióhoz jut. Nem látunk a jövőbe, de a várható fenyegetések megítélésé-ben semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül az Iszlám Állam titkosszolgálatának, az Amniyatnak a működési mechanizmusait és lehetséges utóéletét.

Az Európai Parlament számára készült kimutatás szerint az ISIS-hez csatlakozott mintegy 4558 idegen harcos közül 2018 májusáig 1192-en tértek vissza uniós országokba; legnagyobb számban Angliába, Németországba és Franciaországba. Kérdés persze, hogy mindazok, akiknek a jelentés készült, fontolóra vették-e vagy politikai céljaiknak megfelelően bagatellizálták a benne foglalt vészjelzést. Amerikai és német kutatók korábban mélyinterjúkat készítettek olyan visszatérőkkel, akik otthagyták az Iszlám Államot, mivel kiábrándultak a brutalitásból, meghasonlottak, arra a kérdésre azonban, hogy a kalifátus eljövetelében változatlanul hisznek-e, az amerikai és a német kutatás egybehangzó eredményei szerint több mint kilencven százalékuk igennel válaszolt.

Gilles de Kerchove, az EU terrorellenes koordinátora már 2016 végén felhívta a figyelmet arra, hogy az unió országaiból az Iszlám Államhoz csatlakozó, majd Európába visszatérő idegen harcosok egy része valódi személyazonosságát rejtve, az ISIS titkosszolgálatától – arabul az Emnitől, fárszi nyelven az Amniyattól – kapott küldetéssel tért haza, és szíriai irányítójával titkos alkalmazásokon keresztül tartja a kapcsolatot. „Az ISIS informátoraitól származó belső jelentések felfedték, hogy az Emni operatív embereinek százait helyezte el az Európai Unió országaiban” – fejtette ki 2017-ben Ahmet S. Yayla, a török terrorelhárítás volt vezetője, az amerikai George Mason Egyetem professzora. Az Amniyat tevékenységéről igen pontos látleletet adott a The Arab Weeklyben 2017 márciusában megjelent elemzés is: „Az Amniyat most az alvó sejtek koordinálására összpontosít… Ahogy a dzsihadisták a kalifátusukra nehezedő egyre növekvő katonai nyomás alá kerülnek, a terrorizmus szakértőinek elmondása szerint az Amniyat alternatív parancsnoki központok felállítására készül…”

A dzsihadista terrorszervezetek biztonsági rendszerének a felépítésében és a kiképzésekben olyan szakemberek játszottak kulcsszerepet, akik korábban állami szolgálatban szerezték meg a szükséges tapasztalatokat. Bin Laden al-Kaidájában az egyiptomi katonatiszt, Szaif al-Adel, a globális dzsihád egyik legfelkészültebb harcosa tartotta a kezében a biztonsággal összefüggő feladatokat. A képzett, angolul tudó, pókerarcú, mindenkivel bizalmatlan dzsihadista felelt Bin Laden személyes biztonságáért, meghatározta és irányította a szervezet hírszerzési és elhárítási műveleteit, kommandós tanfolyamokat tartott, de mint kiképző ő maga csak a legjobbakkal foglalkozott, azokkal, akiket különleges feladatokra szántak.

Egymillió dollár a nyomravezetőnek: Hamza bin Laden képe az amerikai külügyminisztérium Twitter-oldalán. Az al-Kaida új arca
Fotó: Reuters

Kémek házassága

Az ISIS titkosszolgálatának az alapítója, Hadzsi Bakr volt iraki hírszerző ezredes a kémelhárításon és a hírszerzésen kívül Szaddám totalitárius rendszerének a mintájára a mindenre kiterjedő belső elhárítást is beépítette az Amniyat feladatkörébe. Különös figyelmet fordított a belső ellenőrzés többrétű mechanizmusára is. Bakr halála után találták meg az Amniyat létrehozásának alapjául szolgáló, 31 oldalas, kézírásos tervezetet az általa készített szervezeti ábrával együtt. A kiképzők között kitüntetett szerephez jutottak a csecsenek és az üzbégek. Az Aleppóban lefoglalt dokumentumok között találták meg azt a listát is, amely a lázadó csoportokba, a kormányerők soraiba és az an-Nuszra szervezetébe beépült informátorok nevét tartalmazta. Befolyásos családokba kémeket házasítottak be, hírszerzésre gyerekeket is kiképeztek, az idegen harcosokról pedig széles körű adatbázist hoztak létre. A vezetők al-Bab városban tanyáztak, a vallatásokat pedig főként az aleppói szemklinikán végezték. Itt tartották fogva a nyugati foglyok többségét is.

A felső vezetők az utolsó időkben már a telegramot is lehetőleg kerülték, videójátékok hátterén kódolt üzenetekkel kommunikáltak az IP-cím elrejtésére és az előzmények törlésére használt protokollok szerint. Az Amniyaton belül az Európában végrehajtott merényletekért a Külső Műveleti Parancsnokság felelt. Első vezetője al-Adnani volt, akinek 2016-os halála után al-Faransi vette át a vezetést. Eredeti nevén Abdelilah Himich, marokkói származású, volt francia idegenlégiós, aki Szíriába érkezése előtt fél évet töltött Afganisztánban. Számos elemző őt tartja a párizsi és brüsszeli terrortámadásokat irányító Abdelhamid Abaaoud szíriai főnökének. A Külső Műveleti Parancsnokság felső vezetéséhez tartozott Rachid Kassim is, algériai származású francia komputerszakértő, az Iszlám Állam fő internetes tervezője, célpontlisták és forgatókönyvek kidolgozója, aki videók tanúsága szerint maga is fejezett le túszokat Szíriában.

Kassim virtuális ujjlenyomatát viselte magán az idős francia pap, Jacques Hamel meggyilkolása Normandiában, ő dolgozta ki a párizsi rendőrfőnök és társa meggyilkolásának a forgatókönyvét, és ő volt a nizzai sétányon elkövetett terrortámadás elkövetőjének, Bouhlelnek a tervezője is. Az európai merényletek logisztikai támogatásáért Abu Ahmad felelt, a brüsszeli robbantásos terrortámadások elkövetőinek, a Bakraoui fivéreknek az unokatestvére. Korábbi rakkai kiképzőtiszt, többszörös börtönviselt, akit nagyszabású médiakampány szabadított ki a börtönből.

Egy Salzburgban letartóztatott szír menekült, Haddadi részletesen elmondta, hogyan indították útnak Európába. Haddadi is – akárcsak Reda Hame, aki az Airbusnál dolgozott komputertechnikusként – korábban Abaaoudtól kapott tízlépcsős kommandós kiképzést. A kapcsolattartáshoz Abu Ahmad a török mobilszámát adta meg, pénzt is kapott, és elvitték a török határra. Ott az ISIS embere átvette, lefényképezte, és ellátta hamis útlevelekkel. Hajóval érkezett meg Görögországba. További pénzösszeget a Western Unionon keresztül küldtek neki. Abu Ahmadtól telegramon és a török mobilon kapott utasításokat. Ugyanezt a török mobilszámot találták meg egy cédulára írva az egyik robbantó zsebében a párizsi Stade de France-nál 2015 novemberében.

A Külső Műveleti Parancsnokság vezetőjeként említhető a rakkai parancsnok, dr. Samir is – ő lehetett az a rakkai emír, akit Masaripov, a Reina diszkó támadója felhívott a Taksim térről (bár nyílt forrásból nem találtam az azonosságra konkrét adatot).

Gyilkos mag

Számos, bár talán nem bizonyító erejű összefüggés és adat tükrében azt mondanám, hogy a dzsihadista terrorszervezetek gyakorlatában a célpontok és a módszerek megjelenése búvópatakszerű rajzolatot követ – az al-Kaidától az Iszlám Államig. Egy-egy célpont felbukkan valahol, azután, ha a terv meghiúsult, alámerül, majd évekkel később megvalósul: másutt. A Charlie Hebdo vagy Nizza már évekkel korábban is kijelölt célpont volt: egy Boudina nevű terrorista 2014-ben indult vissza a merényletek forgatókönyvével Párizsba, őt azonban a francia elhárítás időben lekapcsolta. Fabien Claint már 2009-ben azért tartóztatták le, mert a Bataclan megtámadását készítette elő. Az al-kaidás veterán, Abu Qatada bűnlajstromán már 2001-ben a strasbourgi karácsonyi vásár felrobbantásának az előkészülete is szerepelt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban egy évtizeden keresztül megakadályozta a kitoloncolását Nagy-Britanniából. Tizenhét évvel később az ISIS-hez köthető Chérif Chekatt nyitott tüzet, és ölt meg három embert a strasbourgi karácsonyi vásár közelében 2018 decemberében.

A módszerek némelyike is alvó állapotból kerül ismét terítékre. 2018 júniusában a német titkosszolgálat felderített egy már végső fázisában járó terrorcselekményt, amelyet egy az Iszlám Állammal kapcsolatban álló tunéziai menekült készült elkövetni. Korábban kétszer is megpróbált csatlakozni az ISIS-hez, de a törökök visszaküldték. Sief Allah H. robbanóeszközt akart megtölteni ricinnel, amely belélegezve is halált okozhat. Előállításával már az al-Kaida és szélsőjobboldali szervezetek is kísérleteztek, de ekkora mennyiséget, mint Sief Allah H. senki sem tudott előállítani.

Ricinnel volt megtöltve egyébként annak az esernyőnek a hegye is, amellyel a KGB gyilkolta meg a bolgár ellenzéki Markovot 1978-ban Londonban. A magokat a kölni merénylő az interneten szerezte be, majd porrá őrölve hörcsögön tesztelte. A rajtaütéskor a lakásban lefoglaltak 84,3 milligramm ricint, több mint háromezer magot és biológiai bomba előállításához alkalmas alumíniumport. Három mobiltelefonján 180 ezer fotót, 33 ezer szövegfájlt, kilencezer üzenetet és kétezer videót találtak; volt közöttük propagandaanyag és kézikönyv. Az Iszlám Állam embereivel telegramon tartotta a kapcsolatot.

A ricin előállítását bemutató 2016-os dzsihadista videót két egyiptomi franciánál is megtalálták Párizsban 2018 májusában. 2018. október 15-én pedig az ISIS egyik médiacsoportja buzdította a nyugati országokban élő muszlimokat, hogy használjanak biológiai fegyvert a civil lakosság ellen. Mellékeltek egy videót is, amelyben elmagyarázták, hogyan lehet előállítani, és vallási szempontból mi igazolja a használatát.

Az Iszlám Állam ellen tüntető muszlimok imádkoznak London belvárosában 2017 októberében.
Professzionális képességek
Fotó: Reuters

Pókháló

Az elmúlt évek súlyos terrortámadásainak az elemzése rámutatott a hálózatok jelentőségére. Terrorelhárítási kudarcok fakadtak abból, hogy nem vizsgálták meg elég alaposan, melyek azok a kapcsolati hálók – akár személyek, sejtek, szervezetek és adott esetben geopolitikai erőcsoportok vagy államok között –, amelyeken keresztül a cselekmények megvalósulhatnak – legyen szó akár a terrorszervezetek finanszírozásáról, médiagépezetükről, segítő- és toborzóhálózataikról, merényletek tervezéséről és végrehajtásáról.

Az al-Kaida 9/11 előtt szigorúan központi irányítású szervezetként működött. 2001. szeptember 11-ét követően azonban a hálózati modell fokozatosan átalakult. Bin Laden tartott attól, hogy ha az al-Kaida szigorúan egyszemélyes vezetéssel működik, a halála vagy elfogása a szervezet teljes romba dőlésével járna. Úgy gondolta, a pókháló-szerkezetű hálózat, amely többszörös centrummal és perifériával rendelkezik, ellenállóbb lesz, rugalmasabb, és nehezebben legyőzhető. Ez a változtatás azonban nem aratott osztatlan sikert az al-Kaida vezetésében: féltették a szervezet egységét. (Mint később kiderült, nem alaptalanul…) Anélkül, hogy sejthette volna, talán az Iszlám Állam bukását követő korszak foglalatát is megadta az a katonai parancsnok, aki fenntartását így fogalmazta meg: „Egy idea lettünk, nem egy csoport.” Vagy Ajmán az-Zavahiri, aki így bírálta a decentralizációs folyamatot: „Az al-Kaida inkább egy üzenet lett, mint egy szervezet.”

Kiépült az a hálózati modell – majd az Iszlám Állam gyakorlatában bontakozik ki a maga teljességében –, amelyben a központi vezetés felé irányuló hosszanti (vertikális) csatornákra rátelepülnek a félig autonóm csoportok, sejtek vízszintesen (horizontálisan) szerveződő gócai és csomópontjai. A pókháló-szerkezetű hálózati működés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a közvéleményben és a rendvédelemben is makacsul tartotta magát a magányos farkas legendája – a valósággal szemben. Abdelhamid Abaaoud például ötvenezer eurót kapott, amit az Iszlám Állam külföldi műveleteinek a költségvetéséért is felelős al-Tunisi hagyott jóvá, de Abaaoud szabadon dönthetett a kiosztásáról és a felhasználás módjáról.

Nagyobb nemzetközi akciók esetében többnyire kis részekre bontva juttatták el a pénzt, többnyire a Western Unionon keresztül, Törökországba, ahol átmenetileg olyan depozitornál helyezték el, aki nem volt az Amniyat tagja. Az Európába gyilkos küldetéssel visszatérők megkapták a célpontot és a határidőt, de a kivitelezésben taktikai autonómiával járhattak el, ezért is tűnhettek ideig-óráig magányos elkövetőnek. A francia hírszerzés egyik 2016 februárjában készült belső jelentése megállapította: „Az Iszlám Állam által elkövetett támadásokból levonható ismeretek hitelesítik egy strukturált döntési lánc létezését, amely a terrorszervezet külső műveleteiért felelős.” A strukturált, többrétű műveleti építkezés valósult meg ijesztő alapossággal abban, ahogyan 2016-ban újabb nagy volumenű, párizsi terrortámadást készítettek elő.

A forgatókönyv öt különböző országban működő alvó sejteket kapcsolt össze olyan fedett hálózatba, amelyet közvetlenül az Iszlám Állam szíriai központjából irányítottak. Kulcsszerepet szántak benne két olyan dzsihadistának, aki Strasbourgban kapcsolódott be az előkészületekbe. Tazi és el-Hanafi, akit „új Abaaoud”-nak is neveztek, 2013 óta munkálkodtak alvó sejtek kiépítésén. Hamis útlevéllel, politikai menekültként érkeztek Portugáliába. Azt állították, hogy politikai nézeteik miatt üldözték őket Marokkóban, ahol demokratikus reformokat szorgalmaztak. Megkapták a tartózkodási engedélyt, amellyel szabadon utazgattak egyik európai országból a másikba. A riói olimpia előtt két hónappal Rióban „vakációztak”, majd megérkeztek Düsseldorfba, pontosan az oda tervezett, de meghiúsult merénylet idején. Manchesterbe menet azonban a britek visszatoloncolták őket Németországba, mivel hamis névvel és okmányokkal próbáltak belépni az országba.

Fedőneve: Ulysses

Ami Németországban történik velük – azaz hogy ami nem történik meg –, érthetetlen. Több mint egy évvel később ugyan letartóztatták őket hitelkártyacsalásért, de Hanafit két nap múlva már kiengedték. N.T.Pinto a West Point Terrorelhárítási Központja által közreadott írásában így összegezte az esetet: „Hanafi és Tazi esete aláhúzza azt a veszélyt, amely abból ered, hogy dzsihadista szélsőségesek manipulálják az európai menedékkérelemre vonatkozó törvényt azért, hogy politikai menekültként juthassanak be Európába.”

A szerteágazó felderítés minden részletét természetesen nem ismerhetjük meg. Ha azonban a francia Matthieu Suc átfogó munkáját hitelesnek fogadjuk el, a második tömegmészárlástól Franciaországot az a rendkívüli beépülő művelet védte meg, amelyet Ulysses fedőnéven a francia elhárítás tisztje vitt sikerre. Salah Eddine Gourmat, az Amniyat embere felvette a kapcsolatot olyan francia dzsihadistákkal, akiket már korábban beszerveztek. Közöttük egy olyan szalafistával, aki üzenetet kapott, hogy segítenie kell négy AK–47-es fegyver és lőszerek eljuttatásában a fegyverkereskedőtől az ideiglenes rejtekhelyre. A vételárat a Montparnasse temetőben rejtették el. Utasítás szerint három Kalasnyikovot kellett elásnia a Montmorency erdőben megadott GPS-koordináták szerint, egyet pedig magánál tartani.

A szalafista azonban megijedt, és bejelentést tett. Ekkor lépett a helyébe Ulysses, a francia elhárítás tisztje. Az Amniyat tízlépcsős eljárást használt az esetleges beférkőzők leleplezésére. Mielőtt megküldték a GPS-koordinátákat, az eljárásnak Ulyssest is alávetették, aki átment a teszten. Az internetes kapcsolatot később személyes találkozások követték. A hálózat felgöngyölítéséhez igen szerteágazó, fiaskóval tarkított, országokra és különböző régiókra kiterjedő nyomozások vezettek. El-Hanafit és társát az Ulyssesszel történő egyik személyes találkozás alkalmával letartóztatták.

Nyitott kérdés, hogy a kalifátus bukása után az ISIS titkosszolgálatának különböző rendű és rangú életben maradt vezetői és tagjai hova menekültek, és mit vihettek magukkal az Amniyat adatbázisából, névlistákból, információs és anyagi forrásaiból és nem kis mértékben abból a szakmai tudásból, amelynek a lebecsülése, figyelmen kívül hagyása a francia hírszerzés korábbi vezetője szerint a 2015. novemberi felderítési kudarc fő oka volt. Nem ismerték fel időben, hogy az ISIS titkosszolgálata a nyugati szolgálatokhoz hasonlítható professzionális képességekkel rendelkezik.

Ali Soufantól, a dzsihadista terrorszervezetek egyik legjobb ismerőjétől származik a mondat: „Az üzenet hozóját megöltük, de az üzenet él.” Ha pedig az üzenet él – folytathatjuk a gondolatot –, előbb-utóbb ismét megtalálja a közvetítőjét. Csupán ebből kiindulva mérhetjük fel reálisan a jövőt. Máskülönben ismét lépéshátrányba kerülhetünk a kalifátus bukása után is tovább élő, vélhetően új létformákra és új vezetőkre találó iszlamista terrorizmussal szemben.

A szerző az NKE Terrorelhárítási Tanszékének megbízott tanszékvezetője

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.