Van egy tér Budapesten, utcák és beugrók szövedéke: a Csarnok tér a ferencvárosi Nagyvásárcsarnok és a Budapesti Corvinus Egyetem mögött. A maga esetleges módján van hangulata. „Erről a quartierről senki sem tud, csak én. Alkonyatkor hirtelen Párizzsá alakul. Kicsi, de piszkos kávéházak, boltok, melyekből izgalmas gyümölcs-, főzelék- és hússzag árad, különös, figurának megjátszott emberek; mögöttük egy elhanyagolt folyópart, mint a Szajna és rájukvilágít a Citadella, mint az Eiffel-torony.” Szerb Antal írt így a Csarnok térről 1935-ben, a Budapesti kalauz Marslakók számára című városjáró kötetében.
Netflix mese az újságírásról, a kiváltságokról és a szexuális kizsákmányolásról
Az interjú a herceggel megmutatja, hogy egy óra mindent megváltoztathat a televízióban.