Az epikus giccs, az önfeláldozó, hősi halálok és nagy összetalálkozások egymásutánja feledteti az elnagyolt hülyeségeket és a kissé kilógó szereplőket, akiket csak úgy beletuszkoltak a filmbe, mert benne kell lenniük. Bruce Banner csak hanyagul megemlíti, hogy megoldotta, hogyan egyesítse a Hulk erejét saját intelligenciájával, noha ez jó pár filmen át nem sikerült eddig, az időutazás mikéntjére egy langyos, tóparti este alatt simán rá lehet jönni, a végtelenbe szakadt haldokló hős segítségére pedig deus ex machina módon ott terem valaki, aki fél kézzel haza tud cibálni egy űrhajót a Földre akár néhány fényévnyi távolságból.
A Bosszúállók: Végjáték lezár egy korszakot. A legtöbb szálat elvarrja, és noha még lesz új része a Pókembernek, és a Fekete Özvegy is kap egy saját mozit, a filmiparnak most el kell döntenie, hogy merre tovább. Kihozták a maximumot a sorozatos világmegváltásból, vagy néhány év múlva, ötlet híján újratöltik az egész hóbelevancot, és más színészekkel, kicsit másképp, újabb köntösben és még drágább trükkökkel, de tulajdonképpen ugyanúgy megcsinálják újra. Egy biztos: mesekedvelő nézők a legkisebbektől a legnagyobbakig mindig vevők lesznek a világot megmentő, ám hétköznapi gyarlóságokkal emberivé tett hősökre, a fantasyre és a színes kezeslábasokra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!