Serényi H. Zsigmond elegáns fehérjeivel és szürkéivel szemben Dévényi János mértani lélegzete tele van erős színekkel. Mintha a művész az organikus lét, a stilizált Éden és a természet-társadalom ágbogán függne. A napfény égető sárgája, a kifröccsent vér vöröse, a bozsgó fű zöldje, a tenger kékje és az éjszaka feketéje mind-mind olyan hangulati elem, amely nem csupán a kibeszélést szolgáló ecset véghetetlen derűjére mutat – a szépség belső tűzből eredő formációira –, hanem a mitikus jelirány összetettségére is.
Az újrakezdés, a folyamatosság, a lekerekítettségben leledző végleges, tiszta forma mint szimbolikus üzenet ott van Dévényi minden művében. A szerkezet, illetve a benne lévő elemek egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg, hogy ebben a geometrikus rejtezésben milyen bölcselmi súlyok adják egy-egy vászon vagy tábla valódi – a kompozíciók tisztaságával nem kevésbé a nézőkre ugyancsak ható – értékét.
Az Analízis az összetartozás-szétbomlás, a Köríves kompozíció a dinamikus egymásba tapadás, a Szintézis a megalapozottságon nyugvó értelmi-érzelmi piramis (háromszög) példája. Szimbolikus telítettséggel. Honnan a dinamika? Az egymással szemben álló mértani elemekből (és színekből) kiszakított részelemek mindig kontrasztban állnak egymással.
(Radikális geometria. A tárlat június 27-ig látható a budapesti VárMező Galériában)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!