Formák tonnái

Hihetetlen, hogy Serényi mi mindent tud kifejezni a téralakzatok és térformák – sokszor harmonikusnak tetsző, sőt zenei indíttatású – építkezésével.

Mit takar a tárlat címe, a Radikális geometria? A rendteremtő, csöndes robajlásában is békét sugalló forradalmi lendület – távol-e az avantgárd? – által ábrázolt világot. A kisebb-nagyobb absztrakció tudatosan fegyelmezett, a színeket és a vonalakat mint létösszefüggéseket sajátságos világhálóvá formáló alakzattá áll össze. Ha a drámaian feszített összegzésnek vannak lényegjegyei, akkor jól fölfedezhető az egyéniségek arculata.

A geometria attól geometria – esetünkben a világot és történéseit, valamint a személyiség értelmi s érzelmi zajlásait mederbe terelő irányzat –, hogy szélesre nyílik az olló. S ebben a határtalanságban mindenik esztétikumra törekvő mű (önkifejezési próba) érvényes. Összefogottan, elegánsan, a mértani rendezettségbe színdinamikát és erőt lopva.

Serényi H. Zsigmond a kis feketével „megtámasztott” fehér és szürke redők (vonalak) – értelmezésformák – végtelenre redukált s épp ezért egyetemes hálójában hisz. Az emlékezésrétegek bátran kiléphetnek, ami a sugallatot illeti, a mértan hűvösségéből (Mementó), s a gyászt éppúgy magukban hordozhatják, mint a szürke egységek melletti sűrűből a szellőssé váló nyitás formációit.

Hihetetlen, hogy Serényi mi mindent tud kifejezni a téralakzatok és térformák – sokszor harmonikusnak tetsző, sőt zenei indíttatású – építkezésével. A legegyszerűbb formák kontrasztjától (Térforma, Tér-kép) a legbonyolultabb variációkig nyúló szerkezetben (Térben osztott forma) ott a ritmus egyeduralma.

A kör felosztása

Az egyik mű sajátja a sík mezőt megbolygató, csak az egymásba tartó legyezőszerű elemek (vonal- és fonalpászmák) rendjéből észlelhető hangulati többlet mint konstruktív érzelemhatár.

A másiké pedig a töltekező bőségből eredő, noha illuzórikus súly. Itt ugyan az oldallapokat tekintve rácsosak a tömbszerű alakzatok (négyszögletű oszlopok, háromszög-hasábok), ám a formavívmány szinte tonnákat rejt. Mintha a mértani vonalak rendje, a légies kontúr ellenére, háromdimenziós testeket hozna létre.

Analízis

Eme vonalfókuszú rendezettségben a diagonális játék éppúgy szerepet játszik, mint a ringlispílszerű pörgés. A visszafogott színvilág mélysége csak erősíti a gondolati-érzelmi kontrasztokat. S ami meglepő: a hol csendes, hol drámai vonalháló némelyikében, meghatározva a szerkezetet, föltűnik a Biblia jelképrendszerének egyik fontos eleme – kétség nem fér a művész vallomásos kitárulkozásához.

Serényi H. Zsigmond elegáns fehérjeivel és szürkéivel szemben Dévényi János mértani lélegzete tele van erős színekkel. Mintha a művész az organikus lét, a stilizált Éden és a természet-társadalom ágbogán függne. A napfény égető sárgája, a kifröccsent vér vöröse, a bozsgó fű zöldje, a tenger kékje és az éjszaka feketéje mind-mind olyan hangulati elem, amely nem csupán a kibeszélést szolgáló ecset véghetetlen derűjére mutat – a szépség belső tűzből eredő formációira –, hanem a mitikus jelirány összetettségére is.

Felosztott kör – Dévényi János munkái

Az újrakezdés, a folyamatosság, a lekerekítettségben leledző végleges, tiszta forma mint szimbolikus üzenet ott van Dévényi minden művében. A szerkezet, illetve a benne lévő elemek egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg, hogy ebben a geometrikus rejtezésben milyen bölcselmi súlyok adják egy-egy vászon vagy tábla valódi – a kompozíciók tisztaságával nem kevésbé a nézőkre ugyancsak ható – értékét.

Az Analízis az összetartozás-szétbomlás, a Köríves kompozíció a dinamikus egymásba tapadás, a Szintézis a megalapozottságon nyugvó értelmi-érzelmi piramis (háromszög) példája. Szimbolikus telítettséggel. Honnan a dinamika? Az egymással szemben álló mértani elemekből (és színekből) kiszakított részelemek mindig kontrasztban állnak egymással.

(Radikális geometria. A tárlat június 27-ig látható a budapesti VárMező Galériában)