Medvetánc

Azért vadállat a neved, hogy úgy viselkedj! – gondolhatták az oregoni vadvédelmi hivatalos szervek, amikor úgy döntöttek, hogy június közepén kilövetnek egy két-három éves medvebocsot.

Szerényi Gábor rajza

Azért vadállat a neved, hogy úgy viselkedj! – gondolhatták az oregoni vadvédelmi hivatalos szervek, amikor úgy döntöttek, hogy június közepén kilövetik azt a két-három éves medvebocsot, amely az állam nyugati részén fekvő Henry Hagg-tó környékének gyakori vendége volt. A bocs Maci Laci módjára szívesen csemegézett a turisták által hátrahagyott piknikkosarakból, és olyannyira hozzászokott az emberek közelségéhez, hogy több szelfi is készült vele. A turisták etették, ő pedig bizonyos távolságból vevő volt a közös fényképezkedésre. Az oregoni hatóságok nem először szembesültek a „problémával”, eddig azonban áttelepítették a barátságos állatokat. Közlésük szerint ezek az intézkedések nem jártak igazi sikerrel, mivel a medvék új lakóhelyükön is kapcsolatba kerültek az emberekkel. Ezért úgy döntöttek, hogy jelen esetben az áttelepítés nem opció, inkább golyóval vetnek véget a „szomorú esetnek”.

Szerényi Gábor rajza

A Twitter rögtön felbolydult: „Micsoda őrületben élünk? Már akkor is lelőnek, ha túl barátságosak vagyunk?” Mások azt kérdezték, hogy miért nem lehetett az állatot medveparkba vagy állatkertbe szállítani. Egy kommentelő egy boszniai történettel példálózott, ahol a falu fogadta be Aidát, miután kiderült, hogy a medvebocs édesanyját valószínűleg vadorzók ölték meg. A falu már meg is állapodott a szarajevói állatkerttel, hogy Aida ott fog felnőni. Egy kanadai hozzászóló felháborodott üzenetében ajánlott szakembert, aki a medvék visszavadításával foglalkozik a vadonban. Az oregoni hatóságok egyik véleményre sem reagáltak.

Pedig nem ártana feltenni a kérdést, hogyan várhatjuk el egy vadállattól, hogy vadállatként viselkedjen, ha elvesszük a természetes élőhelyét, majd szórakozásunk érdekében kihasználjuk védtelenségét, esetleges barátságosságát. Nem mindegyik vadállatra illik ugyanis Steven Spielberg vérengző cápájának képe. Sok vad még mindig jobban fél tőlünk, mint mi tőle. Amelyik pedig nem, az pontosan az evolúciós alkalmazkodás nyomán képes az ember környezetében élni. Néhány évtizeddel ezelőtt például majdnem biztosak lehettünk abban, ha rókát láttunk nagyvárosban, az állat veszett. Ma Londonban megszokott a teljesen egészséges rókák látványa az utakon. Természetesen egy vadállat attól vad, hogy kiszámíthatatlan, ezért nem lehet tudni, mikor támad emberre. De sokkal inkább az erdőben járókat kéne megtanítani a normális viselkedésre, például nem szemetelünk, nem fényképezkedünk az állatokkal stb. Végtére is mi rendelkezünk némi fölénnyel a szürkeállományt és az agytérfogatot illetően. Bár a hasonló esetek támasztanak némi kételyt.