Merről fúj a szél?

A repülőmodellezés az olimpiai pontozás alapján Magyarország egyik legsikeresebb sportága lehetne. A digitális világ hozta változások azonban lassan ellehetetlenítik a versenyzőket.

Ma az idősebbek aktívak, a fiatalok nem szeretik a műhelymunkát Fotó: Kurucz Árpád

Gábor – kérdezi a modellezés egyik géposztályának magyar világranglista-vezetője az ugyanabban a kategóriában versenyző harmadik helyezett társától –, miért kel fel az ember hajnali kettőkor, csak hogy nyolcra elérjen egy versenyre, ahol negyven másik őrülttel együtt bámulja az égen a repülőjét, majd estére patakon, erdőn, szántáson futott húsz-harminc kilométerrel a lábában éjfélre ágyba zuhanjon? Az ötvenes Milák Gábor vállat von, és sebességbe teszi autóját. „Nem tudom” – szól a rövid válasz. A világranglista-vezető Jancsó András és a harmadik helyezett Milák Gábor hajnali háromkor Budapest belvárosában találkoznak, hogy napkeltére már megreggelizve, kipakolva, nyugodtan beállíthassák a repülőjüket, és készülhessenek a startra.

Ma az idősebbek aktívak, a fiatalok nem szeretik a műhelymunkát
Fotó: Kurucz Árpád

Kisebb-nagyobb modellezőversenyeket szinte minden hétvégén rendeznek országszerte kora tavasztól késő őszig, sőt van Tél Kupa is, amikor sokszor térdig érő hóban gázolnak a versenyzők. Tapolcán és Debrecen mellett van nagy pályájuk, de a szentesi repülőtér az egyik legfontosabb. Rendszeres világkupa-fordulók színhelye a Lapistó-fertői rét a földtulajdonosok hozzájárulásának köszönhetően. Az uniós szabályok, a Natura 2000-es környezetvédelmi előírások sok területről tiltották ki a modellezést, így egyre szűkül a versenyhelyszínek száma. A magyarok ezenkívül gyakori résztvevői a Nagyszalontán vagy Déván rendezett román és a kietrzi lengyel kupáknak, illetve a határ közeli horvátországi és szerbiai pályákat is szívesen látogatják körülbelül 500 kilométeres körzetben.

A hazai versenyzői korosztály főként az ötvenes-hatvanas éveiket taposók közül kerül ki. Szentesen például a repülőmodellezés a 30-as évekre nyúlik vissza, amikor gimnazisták vették birtokba a terepet. Az 50-es évektől a pártállam felkarolta a sportágat, számos forrást biztosítottak a kluboknak technikai eszközökre és munkaerőre. Az újságok és híradók szerint pedig a repülőmodellezés kiváló formája volt az ifjúság nevelésének és képzésének. Ennek megfelelően tinédzserek tucatjai léptek be az egyesületekbe, akik közül rendszeresen érett, komoly versenyzővé vált egy-egy ügyes kezű mérnöktanonc. A rendszerváltás után azonban elapadtak a központi források, így a versenyzés vegetálni kezdett. A 2000-es évek elején azonban kezdett magához térni a sportág, mivel egyrészt egyre több „nagy öreg” fedezte fel ismét régi hobbiját, másrészt a klubok igyekeztek együttműködni a helyi iskolákkal.

Szabó László, az EU Veterán Modellező Szövetség elnöke hat általános iskola diákjaiból verbuválja az utánpótlást. Sarusi-Kiss Balázs, a Cavalloni Ferenc Modellező Klub elnöke szerint nyolc-kilenc éves kortól érdemes elkezdeni toborozni, a Cavalloni ezért szintén általános iskolákban hirdet. A klub pesti felvevőkörzetében azonban jóval kisebb az érdeklődés a vidékinél, mivel „túl sok a zavaró tényező”, a gyerekek délután négyig iskolában vannak, majd nyelvórára és egyéb különórákra hivatalosak, a digitális kultúra nyomán kevésbé érdeklődnek a kétkezi dolgok iránt.

– Ma az idősebb generáció hozza az eredményeket. A fiatalabbak nem szeretnek a műhelymunkával foglalkozni, csak az tudja megfogni őket, ha kézbe vehetnek egy repülőt, és kimehetnek repíteni. A sportág technikai része azonban nagyon fontos, a fiatalok pályaválasztását is segíthetik a foglalkozások. A szakmunkásképzésből 20-25 év kimaradt, így a 17 éves gyerekek úgy kerülnek az iskolákba, hogy nem volt a kezükben villáskulcs – magyarázza Sarusi-Kiss Balázs.

– Én 68 éve kezdtem – fűzi hozzá Reé András, a Magyar Modellező Szövetség elnökségi tagja. – Akkoriban még kívánalom volt, hogy a versenyzők saját maguk készítette modellel álljanak rajthoz. Ma ez már nincs így, egyrészt mert a fogyasztói társadalom arra nevel, hogy vásároljuk meg a darabokat, másrészt a speciális műanyag kompozit anyagok, illetve az elektronika fejlődése miatt már nem is lehet konyhaasztalon megcsinálni a modelleket.

A szabadon repülő kategóriában (a modellek irányítás nélkül repülnek, az előzetes beállítások alapján) versenyző Jancsó András eredményei azonban cáfolják Reé András megállapítását. Ő a konyhaasztalon készíti repülőit, de fából kifaragni egy darabot egy hónapig is eltart, míg bizonyos versenyző kollégái egy óra alatt befejezik ugyanazt a munkát a rendelkezésükre álló ipari szerszámokkal.

– Világbajnokságot nyerni nem lehet tömeggyártású repülőkkel, de a fiatalok ma mindent meg akarnak venni. Én beltérben repülök rendkívül könnyen megsérülő modellekkel. Elég, ha az ember rosszul fogja meg őket, máris eltörnek. Többször előfordult, hogy meg akarták venni őket, és teljes volt a döbbenet, amikor nemet mondtam

– mondja Reé András.

Az Óbudai Egyetem diákjai tíz éven keresztül tapasztalhatták meg, mi a különbség a megvett és az elkészített repülők között. Magyarországon 1983-ban volt rövid ideig a közoktatás része a repülőmodellezés, 2010-ben pedig az Óbudai Egyetem úttörőként a magyar felsőoktatásban kezdte el tanítani a repülés elméleti, illetve a modellkészítés és -repítés gyakorlati ismereteit.

A hallgatók a papírgéptől az elektromotoros vitorlázómodellig juthattak el, miközben ugyanazon anyagokat és alkatrészeket ismerték meg kézközelben, amelyeket a valódi repülésipar is használ.

A repülőmodellező diákok a megszokott virtuális térből kilépve azonban számos gyakorlati problémával találkoztak, amelyek a modellezés öregjei számára még egyértelműek voltak. Sokuk nem tudta például megállapítani a szél irányát a fűszálak hajladozásából, és a digitális kultúra okán mást értett bizonyos kifejezéseken. Az első gyakorlórepülések során kellett megtanulniuk a sárkányreptetéshez hasonló módon eldobni a repülőket, amelyeket egy zsinór húz fel, majd az optimális magasságban elenged. Építési hibákból adódóan előfordul, hogy a modell – miközben még fogja a zsinór – visszafordul a föld felé, és porrá törik odalenn, ha a zsinór végét fogó reptető időben el nem engedi a kötelet.

– A videójátékokban lehet újrakezdeni vagy kilépni, a repülőmodellel azonban felelősséggel kell bánni. Ez az azonnali döntés készségét és a folyamatok holisztikus felismerését fejleszti – mondja el Jancsó András.

A legutóbbi versenyen induló János is az Óbudai Egyetemen ismerkedett meg a modellezéssel. Azóta, ha teheti, munka mellett elindul néhány kupán, ám inkább csak hobbiból repül. Problémája, hogy a drónozás elterjedése óta életidegenné vált szabályozás egyre nehezíti szabadidős edzéseit. Csak légtérengedéllyel rendelkező területen repülhet, ami igen messze esik lakhelyétől. Ha máshol akarna repülni, harminc nappal korábban kellene légtérengedélyt kérnie, amikor harminc nappal előre esélytelen pontosan ismernie a repítéshez létfontosságú idő- és széljárási adatokat. Így nem csodálkozik, hogy csoporttársai közül alig járnak vissza modellezni.