Merről fúj a szél?

A repülőmodellezés az olimpiai pontozás alapján Magyarország egyik legsikeresebb sportága lehetne. A digitális világ hozta változások azonban lassan ellehetetlenítik a versenyzőket.

Ma az idősebbek aktívak, a fiatalok nem szeretik a műhelymunkát Fotó: Kurucz Árpád

Szabó László, az EU Veterán Modellező Szövetség elnöke hat általános iskola diákjaiból verbuválja az utánpótlást. Sarusi-Kiss Balázs, a Cavalloni Ferenc Modellező Klub elnöke szerint nyolc-kilenc éves kortól érdemes elkezdeni toborozni, a Cavalloni ezért szintén általános iskolákban hirdet. A klub pesti felvevőkörzetében azonban jóval kisebb az érdeklődés a vidékinél, mivel „túl sok a zavaró tényező”, a gyerekek délután négyig iskolában vannak, majd nyelvórára és egyéb különórákra hivatalosak, a digitális kultúra nyomán kevésbé érdeklődnek a kétkezi dolgok iránt.

– Ma az idősebb generáció hozza az eredményeket. A fiatalabbak nem szeretnek a műhelymunkával foglalkozni, csak az tudja megfogni őket, ha kézbe vehetnek egy repülőt, és kimehetnek repíteni. A sportág technikai része azonban nagyon fontos, a fiatalok pályaválasztását is segíthetik a foglalkozások. A szakmunkásképzésből 20-25 év kimaradt, így a 17 éves gyerekek úgy kerülnek az iskolákba, hogy nem volt a kezükben villáskulcs – magyarázza Sarusi-Kiss Balázs.

– Én 68 éve kezdtem – fűzi hozzá Reé András, a Magyar Modellező Szövetség elnökségi tagja. – Akkoriban még kívánalom volt, hogy a versenyzők saját maguk készítette modellel álljanak rajthoz. Ma ez már nincs így, egyrészt mert a fogyasztói társadalom arra nevel, hogy vásároljuk meg a darabokat, másrészt a speciális műanyag kompozit anyagok, illetve az elektronika fejlődése miatt már nem is lehet konyhaasztalon megcsinálni a modelleket.

A szabadon repülő kategóriában (a modellek irányítás nélkül repülnek, az előzetes beállítások alapján) versenyző Jancsó András eredményei azonban cáfolják Reé András megállapítását. Ő a konyhaasztalon készíti repülőit, de fából kifaragni egy darabot egy hónapig is eltart, míg bizonyos versenyző kollégái egy óra alatt befejezik ugyanazt a munkát a rendelkezésükre álló ipari szerszámokkal.

– Világbajnokságot nyerni nem lehet tömeggyártású repülőkkel, de a fiatalok ma mindent meg akarnak venni. Én beltérben repülök rendkívül könnyen megsérülő modellekkel. Elég, ha az ember rosszul fogja meg őket, máris eltörnek. Többször előfordult, hogy meg akarták venni őket, és teljes volt a döbbenet, amikor nemet mondtam

– mondja Reé András.

Az Óbudai Egyetem diákjai tíz éven keresztül tapasztalhatták meg, mi a különbség a megvett és az elkészített repülők között. Magyarországon 1983-ban volt rövid ideig a közoktatás része a repülőmodellezés, 2010-ben pedig az Óbudai Egyetem úttörőként a magyar felsőoktatásban kezdte el tanítani a repülés elméleti, illetve a modellkészítés és -repítés gyakorlati ismereteit.

A hallgatók a papírgéptől az elektromotoros vitorlázómodellig juthattak el, miközben ugyanazon anyagokat és alkatrészeket ismerték meg kézközelben, amelyeket a valódi repülésipar is használ.

A repülőmodellező diákok a megszokott virtuális térből kilépve azonban számos gyakorlati problémával találkoztak, amelyek a modellezés öregjei számára még egyértelműek voltak. Sokuk nem tudta például megállapítani a szél irányát a fűszálak hajladozásából, és a digitális kultúra okán mást értett bizonyos kifejezéseken. Az első gyakorlórepülések során kellett megtanulniuk a sárkányreptetéshez hasonló módon eldobni a repülőket, amelyeket egy zsinór húz fel, majd az optimális magasságban elenged. Építési hibákból adódóan előfordul, hogy a modell – miközben még fogja a zsinór – visszafordul a föld felé, és porrá törik odalenn, ha a zsinór végét fogó reptető időben el nem engedi a kötelet.

– A videójátékokban lehet újrakezdeni vagy kilépni, a repülőmodellel azonban felelősséggel kell bánni. Ez az azonnali döntés készségét és a folyamatok holisztikus felismerését fejleszti – mondja el Jancsó András.

A legutóbbi versenyen induló János is az Óbudai Egyetemen ismerkedett meg a modellezéssel. Azóta, ha teheti, munka mellett elindul néhány kupán, ám inkább csak hobbiból repül. Problémája, hogy a drónozás elterjedése óta életidegenné vált szabályozás egyre nehezíti szabadidős edzéseit. Csak légtérengedéllyel rendelkező területen repülhet, ami igen messze esik lakhelyétől. Ha máshol akarna repülni, harminc nappal korábban kellene légtérengedélyt kérnie, amikor harminc nappal előre esélytelen pontosan ismernie a repítéshez létfontosságú idő- és széljárási adatokat. Így nem csodálkozik, hogy csoporttársai közül alig járnak vissza modellezni.