A 8 Órai Újság csak a minap tette szóvá azokat a visszásságokat, amelyek egyes ad hoc utazási vállalatok, vagy más hasonló ideiglenes vállalkozások körül tapasztalhatók. Az egész tél folyamán nagy propaganda folyt a magyar fürdők érdekében és most, amikor a propaganda gyümölcseit kellene aratni, plakátokon, lapokban, oldalakat foglalnak el a külföldi fürdőreklámok, sőt az egyszerű hirdetéseken túlmenően még az is versenyt támaszt a magyar fürdőknek, hogy ezek az alakulatok tömegesen terelik a közönséget a külföldi fürdőkre.
Milliókra rúg az az összeg, amellyel több megy ki az idén külföldre e vállalkozások munkája révén, mint más esztendőkben.
Ausztriába, Németországba, az olasz tengerpartra toborozzák a magyar közönséget, hihetetlenül olcsó árak mellett ígérve elsőrendű ellátást, első-, vagy másodosztályú utazást, minden jót és olcsót, de hogy ezek a kirándulások mennyire váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, mutatják azok a panaszos levelek, amelyek nap-nap után érkeznek a 8 Órai Újság szerkesztőségének címére. E levelekből azt látjuk, hogy az esőosztályú utazásból a valóságban harmadik osztályú lett, az elsőrendű szállodát valamely eldugott, másodrendű szállóhely jelenti, nincs egy hordár, aki rendelkezésükre állana a társascsoportok tagjainak és nehéz podgyászaikat cipelhetik maguk álmosan, össze-törötten.
– Körülbelül kétszáz százalékot fizettem rá a velencei kirándulásra – írja az egyik panaszkodó – és kiszámítottam, hogyha ezt a pénzt Magyarországon költöttem volna el, akkor két hónapig kényelmesen nyaralhattam volna akár Lillafüreden a Palota szállóban is. Így pedig néhány nap alatt fogyott el ez az összeg, nem kaptam érte cserébe mást, mint bosszúságot, fáradtságot és drága tapasztalatot.
A Lidóról, Abbáziából, Portoroseból, Grádóból, Firenzéből hasonló panaszos levelek érkeznek.
– Már ötször voltam Velencében, – közli velünk egy másik levélíró, – de még soha ennyi boszúság nem ért. Éjszaka kétszer kellett átszállnunk és hordár nem volt sehol. Nehéz csomagjainkat fáradtan, összetörötten magunknak kellett cipelni. Abból a sok jóból, amit indulásunk előtt ígértek, semmit sem kaptunk. Triesztből személyvonaton kellett utaznunk a beígért gyorsvonat helyett, fapadon törtük magunkat és éjjel félkét óra helyett délelőtt 10 órakor érkeztünk Velencébe. Na végre, hogy itt vagyunk! Gyerünk a megígért nagyszerű szállodába. A szálloda tényleg elég jó volt. Az első, második és harmadik emeleten kitűnő szobák vannak, de nekünk a negyedik emeleten egy manzardszobát akarták adni. Személyzeti szobát.