Több évtizede történt, hogy egy Magyarországon frissen megtelepedett nagyáruház vadonatúj üvegvisszaváltó automatáját próbálgattam. A készülék roppant ígéretesnek tűnt, de folyton elakadt az üvegtovábbítás, így kénytelen voltam a biztonsági őrhöz fordulni, hogy megtudjam, mi a probléma oka.
A fegyveres úr, bár nem volt feladata az új csodagép kezelése, készségesnek bizonyult. Mellém állt, majd rögtön fölállította a diagnózist: ne tessék olyan gyorsan futószalagra pakolni az üvegeket, mert a kolléga a túloldalon ilyen tempóban nem képes lekapkodni… Vagyis ha mindez igaz, akkor az „automata” pont úgy működött, mint a régi üvegvisszaváltó a közért végében: egy boltos rakosgatta rekeszekbe a palackokat. A modernizáció jegyében csak a két ember közötti interakció szűnt meg. Ennek azonban nem sok köze volt a futószalaghoz és a csipogó-villogó készülékhez.
Azóta sokat fejlődött a világ, nyakunkon a mesterséges intelligencia. Robotok és önvezető autók bukkannak fel hétköznapjainkban. A legnagyobb internetes keresők és a közösségi oldalak ravasz algoritmusok alapján szűrik és csoportosítják a tartalmakat. Ha tegnap megvásárolható szárított gyíkot kerestem a világhálón, ma biztos, hogy akkor is szárított gyíkokat ajánl a nagy kereső, ha épp egy önjelölt politikus életrajzi adatait szeretném megtalálni. Mindent és mindent is (!) tudnak rólunk. Csak éppen a lényeget nem. Azt azonban nagyon nehéz eldönteni, hogy a Nagy Testvérnek való, javarészt önként vállalt alávetettségünk pillanatnyilag milyen mértékben valósul meg tökélyre fejlesztett algoritmusok által, illetve mennyiben valóságos hús-vér embereknek köszönhető a szüntelen ellenőrzés. Hányan figyelik árgus szemmel tevékenységünket az online térben, hogy aztán kényüknek-kedvüknek – vagy egy felsőbb utasításnak – megfelelően próbáljanak meg minket befolyásolni.
Kissé nevetségesnek érzem, amikor – középsúlyos függőség gyanúját keltve – közeli családtagok a közösségi oldalon köszöntik föl egymást a nappaliból a konyhába küldvén a virágos, tortás vagy borgyűjteményes születésnapi jókívánságokat. Vagy amikor hasonló szenvedélybetegség tüneteként sokan legyőzhetetlen késztetést éreznek napi ebédjük látványának azonnali közzétételére. A jelenségnek mára komoly szakirodalma van, tudjuk, hogyan alakul ki a függőség, és milyen élettani hatásai vannak, ha sok kedvelő visszajelzést kapunk egy-egy önarckép vagy kismacskás fotó közzététele után.
