Minden kezdet nehéz. Ez alól még a walesi születésű Bonnie Tyler (akit egyébként Gaylor Sullivan Hopkins néven anyakönyveztek) sem kivétel, hiszen ha nincs a mindent eldöntő 1976-os torokműtétje, amelytől az orgánuma egy csapásra olyanná lesz, mintha súrolószerrel gargalizált volna; ha nincs a még ugyanezen esztendő végén megrendezett, már akkor is futószalagon gyártott tehetségkutatók egyike, amelynek fődíját magához szólítja; vagy ha épp nem figyel föl rá Ronnie Scott, illetve Steve Wolfe zeneszerző-producer, akkor… Nos, akkor valószínűleg éppen nem ő bolondítja meg a férfiszíveket az It’s a Heartache vagy a Lost in France megaslágerekkel.
Amennyiben valaki – főképp, ha csinos hölgyről van szó! – egy csapásra a figyelem középpontjába kerül, óhatatlanul jelzőket aggatnak rá: Bonnie Tyler valamilyen okból nem csupán az „éneklő háziasszony” titulust érdemelte ki, de „női Rod Stewart”-ként is előszeretettel emlegették. Ami a karcos-rekedtes, mégis tiszta énekhangot hallgatva nem csoda; sőt úgy tűnik, Tyler otthonosan mozog a skót énekes által megteremtett stílusvilágban is.
Miként az épp fél évszázados pályajubileum, úgy a 14. alkalommal hazánkban fellépő énekesnő tokaji koncertjének indulása is tartogatott nem éppen kellemes meglepetéseket. Nevezetesen, hogy a lendületes, ízig-vérig rockos Flat on the Floor kezdőszámnak kisebb technikai malőr okán háromszor is neki kellett veselkedni. Ám a rutinos, mindenféle sztárallűrtől, hisztériától mentes Tyler – a toleráns, csaknem háromezres nézőközönség legnagyobb örömére – ezt is megoldotta. A mai világban szokatlanul szerény, mondhatni puritán színpadkép kimerült a színes reflektorok fényjátékában, hol ezüstbe, hol világító kékbe öltöztetve a Fesztiválkatlant övező hegyek szikláit. Mintha a hold egyik kráterében ücsörögnénk…
A természeti látványtól függetlenül a hangsúly egyértelműen a „best of” rockslágereken, illetve azok minőségi tolmácsolásán volt, de gazdagon válogatott legújabb, Between the Earth and the Stars című albumáról is. A Dieter Bohlen-időszak eurodiszkós vonulatát szerencsére otthon felejtette, amit a meglehetősen vegyes korosztályú publikum is érezhetően díjazott. Jó érzékkel nyúlt a Creedence Clearwater Revival Have You Ever Seen the Rain című opusához, amely átdolgozva is testhezállónak bizonyult számára. A Total Eclipse of the Heart tétele már a hosszúra nyúló finisre maradt, s egyben el lehetett időzni annál a gondolatnál, hogy az egykori Meat Loaf-producer, Jim Steinman által alkotott lassú, fülben és lélekben maradó darab vajon megérdemelten került-e anno a slágerlisták élére az Atlanti-óceán mindkét partján. A válasz nem kétséges…
