Babits Mihály: Nem szeretném, ha ebben a vallomásban valami esztétikai ítélkezés-félét, véleményeim kifejezését látná az olvasó. Bizony hatással voltak reám olyan könyvek is, melyeket nem sokra becsülök; s viszont remekként bámulok sok olyant, melyek csak csekélyebb s gyorsan tűnő hatást tudtak tenni. A két kérdésre ezekben felelek: 1. Állandó olvasmányom ma jóformán csak Verlaine és Schopenhauer. (De lehet, hogy jövőre már mások lesznek; tavaly is mások voltak.) Aranyt, Vörösmartyt nem olvasom: kívülről tudom. Épp így más magyar versköltőkből mindazt, amit különösebben szeretek. Fáradt perceimben szívesen olvasom a detektívregényeket.
Életemben sokat és sokfélét olvastam és sok könyv hatott reám. Nemcsak irodalmat, hanem tudományt is szenvedéllyel olvastam; de csak irodalmi hatásokról fogok itt beszámolni. Vagyis azt irom ide, ami nemcsak gondolkozásomra, hanem érzésemre, hogy úgy mondjam életemre hatott. Gyermeknek nem voltam nagyon művelt: vidéken nőttem fel. Az első könyv, amit olvasam, Madarassy László: Mari és Tamás és Majomkirály című regényei voltak. Máig sem volt reám nagyobb hatással olvasmány! […] Egyetemi hallgató koromban kezdtem idegen nyelven is olvasni. Németül Heiné-ből tanultam, kinek ez időben én is lefordítottam majdnem minden versét. Óriási hatással volt ekkor reám a Raszkolnyikov. Vörösmartyt ez időben ismertem meg igazán; s egy félévet jóformán kizárólag Arany-tanulmányokkal töltöttem. A Baján és Szegeden töltött éveim kevesebb időt hagytak olvasásra. […] Fogarasi időzésem alatt tanultam meg görögül. Egy évig alig olvastam máshogy, mint e nyelven. Homéros, Platon, Aischylos, a lírikusok, a legnagyobb benyomást tették reám. […] Ezután következik mindent elborító érdekkel Dante (akivel már Szegeden kezdtem foglalkozni). Azóta, hogy a fővárosban élek és vénülök, mind kevesebbet olvasok.
*
Gárdonyi Géza: Három könyvet mondhatok gondolkodásom három nagy fordulójának: Az egyik volt Büchner. Tizenkilenc, vagy húsz éves koromban olvastam. Úgy hatott rám, mint a dermesztő méreg. A másik volt Darwin. Harmincnégy éves koromban olvastam. Úgy hatott rám, mint a fagyolvasztó tavaszi napsugár. A harmadik: Buddha beszédei. Negyven éves múltam már, mikor megszerezhettem. Ez úgy hatott rám, mint a mesebeli élet vize, amely örök életerőt ad annak, aki belőle iszik. Ezek mellett persze más könyvek is hatottak rám. De olyan könyv, amelyet többször is el olvasok, csak egy van: az Újtestamentum. Mindennap olvasok belőle már több húsz événél. Mindig ott van az éjjeli asztalomon. A koporsómban is az legyen a szívemen.
*