November elején, nyolcvanhét éves korában elhunyt a magyar irodalom különleges, csöndes hangú, visszahúzódó szereplője, Tarbay Ede. Nem lenne könnyű feladat összeszámolni legkülönfélébb műfajban írt műveit. És bár mindig kerülte a rivaldafényt, Magyarországon aligha van ember, aki ne találkozott volna olyan munkával, amely vagy teljesen sajátja, vagy közreműködőként bábáskodott a megszületésénél. A népszerű televíziós sorozatnak, A Tenkes kapitányának harmincegy éves korában például a dramaturgja volt, a Vuknak egyik forgatókönyvírója. De biztosan sokan ismerik a Varjúdombi meséket és természetesen saját verseit, novelláit is. Ha belegondolunk, ez a sokszínűség akár zavarba ejtő is lehetne, hiszen filozófiai esszéktől a gyermekmondókákig, rádiójátéktól a filológiai munkáig rengeteg dologgal foglalkozott. Az életműve mégis nagyon organikus és emberközeli. Talán mindig kedves, barátságos, nyitott személyisége miatt.

A baloldaliak is állva hallgatják a magyar hiszekegyet
Az új főpolgármester, Ripka Ferenc székfoglaló beszédében kijelenti: a nemzetnek ma nagyobb szüksége van Budapestre, mint bármikor, mert régi egységének ez az egyetlen hatalmas, életerős emléke.