Kettőben egyezik meg csak a két Kossuth-fiú természete. Abban, hogy legföljebb sejtik, de át nem érzik azt az érzést, mely a magyarnál izzásig hevül, mint szenvedély: nem ismerik a hazaszeretetet. Nem csoda! Hiszen mint kis gyermekek szakadtak le annak kebeléről, kit anyakánt szeretünk és imádunk. Kossuthnak mind a két fia kozmopolita nézetű és érzelmű. Ferenc még inkább, mint Lajos. Ez magyarázza meg, hogy még Lajos is Olaszország honpolgárává esküdött jövedelmes hivatalának megtartása végett. Ha több benne az ambíció, mint a kényelemszeretet, ha nem az ötvenes idők dajkálják, melyek a nagy harcos nemzedék után a csenevész alkuszokat nevelték, akkor hivatalt cserél, más kenyér után lát, hogy a hazaszeretet egyszer visszakalauzolhassa Magyarországra. […]
Kossuth elvesztvén minden vagyonát, melyet amerikai olvasásaiból félretett, abba a könyörtelen helyzetbe sodortatott, hogy öreg napjaira nem volt miből megélnie. Ekkor határozta el magát nagy nehezen, hogy kiadja az emlékiratait. Régóta nógatták már, hogy okmányainak és emlékeinek tárházát ismertesse meg a történetírással. Kossuth ismételve mindannyi előtt kijelentette, hogy soha nem fog erre a térre lépni. Szerinte ez mindig azzal a hátránnyal jár, hogy vagy önbizalomból előtérbe tolja, vagy szerénységből hátratolja az emlékírót szerepében, s ha megőrzi a tárgyilagosságot, ami a velünk történő eseményeknél igen nehéz, elébe vág a történelemnek, kihívóilag hívja fel a figyelmét. […] Később azonban, amint az értékpapírok, melyekbe Kossuth a pénzét nagyobb kamatozás reményében fektette, megbuktak, a megélhetés nyomasztó nagy gondja alatt másképp határozott. […] Az iratok francia kiadására alkut kötött Kossuth. Hozott volna az alku tízezer frankot a konyhájára. Kész is volt az előszó, hogy küldik Párisba szedés végett a kiadóhoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!