Oszlopfő és határkő

A Bajor Gizi Színészmúzeumban a Hősök tere című kiállítással Gábor Miklós és Bessenyei Ferenc születésének századik évfordulójára emlékeznek.

A tárlat termeiben LCD-n előadásrészleteket és tévéfelvételeket láthatunk Fotó: Teknős Miklós

A két színészóriás többször játszott együtt a Madách és a Nemzeti ­Színházban, például 1963-ban, a Danton halála című darabban. Robespierre-t Gábor Miklós, Dantont Bessenyei Ferenc alakította. A Bajor Gizi Színészmúzeumban a Hősök tere című kiállítással a két nagy formátumú színész születésének századik évfordulójára emlékeznek. Különleges vállalkozás a két művészsors párhuzamos megjelenítése. Négy teremben időrendben és szerepkörök szerint mutatják be a pályájukat, az ötödikben a Magyar Nemzeti Filmarchívum jóvoltából filmszere­peikkel ismerkedhetünk meg.

A színházi emlékezet Gábor Miklóst intellektuális színészként tartja számon, ami ellen a művész egész életében hadakozott. Grafomán ember volt, fiatalkorától naplót vezetett, tehetségesen írt és rajzolt, gondolatai, történetei hét kötetben jelentek meg. Az ötvenes években Ruttkai Évával ők testesítették meg a művész álompárt. A lányuktól, Gábor Júliától kapott tárgyak – grafikák, fotók, könyvek – a színész sokoldalú tehetségét bizonyítják.

Bessenyeit, miután eljátszotta Fábri Zoltán Dúvad című filmjében a féktelen szenvedélyű Ulveczkyt, sokan azonosították a szereppel. Öntörvényű, mindenkit lerohanó, nagyhangú színészként él az emberekben. A kiállítás egyik célja, hogy lerombolja ezt a képet. Mindkét színész valamennyi színházi műfajban otthonosan mozgott, mesterségük minden fortélyát fölényesen birtokolták. Gábor Miklós Zalaegerszegen, polgári családban nevelkedett. Bessenyei az édesapja öngyilkossága miatt korán családfenntartóvá vált. Gábort a filmek vitték a színészi pálya felé, szinte a moziban nőtt fel: édesapja mozgóképszínházat működtetett. Miután elvégezte a színiakadémiát, a Madách Színházhoz szerződött. Bessenyei kóristaként és segédszínészként kezdte a pályát. Míg Gábor 1944-ben a fronton tüzérként szolgált, Bessenyeit leszerződtette a Nemzeti Színház.

A háború után Gábor Miklós is a Nemzetibe került, ahol párttitkári funkciót is vállalt. Részt vett a Színház- és Filmművészeti Szövetség munkájában, tanulmányokat írt, többek között a Sztanyiszlavszkij-féle metódusról. Sztálin alakjának megformálásáért 1953-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. Többször nem kapta meg. Nem bocsátották meg neki, hogy kilépett a pártból. Átszerződött a Madách Színházba. Az ötvenes évek első felében Bessenyei két Kossuth-díjat is kapott. Illyés Gyula Fáklyaláng című darabjában Kossuth megformálásáért és Csehov Ványa bácsijában Asztrov doktoráért, illetve az Othello-alakításáért.

A tárlat termeiben LCD-n előadásrészleteket és tévéfelvételeket láthatunk
Fotó: Teknős Miklós

Gábor Miklóssal ellentétben Bessenyei aktívan részt vett az ötvenhatos forradalomban. A Bem-szobornál elszavalta a Szózatot, és tagja lett a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának. A Bánk bán szerepét több mint ötszázszor játszotta el, és ahogy ő fogalmazott, annyiszor is bukott meg benne. 1968-ban harmincoldalas szerepértelmezést ír a Színház című újság hasábjain arról, hogy ­Katona József műve tele van dramaturgiai buktatóval, ezért nem állja meg a helyét színpadon. Gábor Miklós annak ellenére, hogy Hamlet szerepét több mint háromszázszor óriási sikerrel játszotta el, vígjátéki és zenés szerepekre vágyott, de a rendezők nem ajándékozták meg ezekkel.

A harmadik terem nagy mozaikfala elcsúszott kockákkal, fotókkal játszik. Ahogy az egész kiállításon, a piros szín Bessenyeit és az ő gondolatait jeleníti meg, a zöld pedig Gábor Miklóséit. Miután Bessenyeiben elfogytak a hősies karakterek, töltekezni szeretett volna, ezért „edzőcserére” átszerződött a Madáchba. Az Operettszínházban a Hegedűs a háztetőn című musicalben lubickolt Tevje szerepében. Ő volt az oszlopfő, akire a társulat, a kupola ránehezedhetett. Gábor Miklós pályáját meghatározta találkozása Ruszt József rendezővel, aki az alternatív színjátszás felől érkezett. A színész 1983-ban Az ember tragédiájában Lucifer szerepét játszotta el, ami határkő lett a magyar színjátszás történeté­ben. A kilencvenes években a Független Színpad tagja lett, feleségével, Vass Évával csatlakozott a társulathoz, és a VIII. kerületben szerény körülmények között próbáltak.

Az utolsó teremben fotókat láthatunk Bessenyei Ferenc önálló estjeiről. Ha már a színháza nem foglalkoztatta érdemben, elment ő a közönséghez. „Megszűnt az igény rám” – fogalmazott szomorúan. Gábor Miklós élete végén rendezőként próbálta bepótolni azt, ami számára színészként kimaradt: vígjátékokat vitt színpadra. Nemrég megjelent a kiállítást kísérő igényes kivitelű képes album is Két út, egy pálya, száz év címmel. A tárlat minden termében pedig LCD-n előadásrészleteket és tévéfelvételeket láthatunk, leveleket olvashatunk.

(Hősök tere – 100 éve született Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest, XII., Stromfeld Aurél út 16. A kiállítás 2020. január 19-ig látható.)