Tiltott apácaruha

Vajon most miért tiltották meg Franciaországban egy idős apácának, hogy az öregek otthonában viselhesse vallási ruháit? Talán azt gyanították, hogy radikális keresztény?

A közelmúltban kapta fel a hírt a francia jobboldali sajtó. Egy vidéki kistelepülésen egy hetvenedik életévén túli nyugdíjas apáca kérte felvételét az öregek otthonába. Arra gondolt, hogy eleget dolgozott mások megsegítésén, megfáradt, egészsége sem a legjobb, már ő szorul gondoskodásra. A felvételi kérelemre gyorsan megérkezett a válasz. Felveszik – állt a levélben –, azzal a feltétellel, hogy örökre leveti és polgári öltözékre váltja az apácaruhát.

Tőle kérnek ilyet, amikor tizenéves kislány korától hordta azt a két váltás ruhát, amelyet a női szerzetesrendtől kapott? Az egyszerű viselet évszázadok óta kifejezi a rend elkötelezettségét Jézus Krisztus iránt. Nem fogadta el az ajánlatot.

A francia lapok megdöbbenve tálalták az esetet, nem egy vitacikk született róla. A világi szellemben készült írások támogatták az öregek otthona döntését, szerintük jó példát mutattak a francia törvények követésében. Mások szerint ez téves megközelítés. Van egy 1905-ben született törvény, amelyre a franciák igen büszkék, ez kimondja az állam és az egyházak – a katolikus, protestáns, evangélikus és zsidó – mindennemű szétválasztását. Az állam nem juttathat pénzt egyik egyház támogatására sem, önfenntartónak kell lenniük. Az akkori időkben a világiak, a laikusok nagy győzelme volt ez. Az eltökélt világiak a múlt század elején még azt is be akarták írni a törvénybe, hogy a papok ne viselhessék a reverendát nyilvános helyeken, ugyanis ezzel már „túlterjeszkednek”. Aristide Briand, a törvénytervezet egyik kezdeményezője, aki tizenegyszer volt Franciaország miniszterelnöke, szintén elvetette ezt a lépést.

Vajon most miért tiltották meg az idős apácának, hogy az otthonban viselhesse vallási ruháit? Talán azt gyanították, hogy radikális keresztény, ezzel akarja elmélyíteni az öregek között a befolyását, netán mindenre elszánt sejtet akar létrehozni? Nem, nem ez a helyzet. A korhangulatot szolgáló megfelelési kényszer áll a háttérben. Ilyen az önkormányzatok által felállított betlehemek elleni tiltakozás is. Francois Huguenin katolikus író szerint – ő a Le Figaro című napilapnak adott interjút – a rosszul felfogott világiassággal akaratlanul is az iszlám fanatikusok dolga lesz könnyebb. Gyakran használt érvelés az is, ha muzulmán nőknek nem szabad közterületen fátylat viselni, akkor katolikus apácákra is vonatkozzék a viseletkódex. Az öregek otthona magánintézmény, egy apáca miért ne hordhatná ott a rend ruházatát? Sántít az összevetés az iszlám kendő tilalmával, mert annak viselése mögött egyértelmű politikai szándék körvonalazódik: a férfiak, akik rákényszerítik azt feleségeikre, így akarják bizonyítani, hogy nem kérnek a nyugati világból, az itt uralkodó erkölcsből és életformából. Hogy is állunk akkor a személyi szabadsággal?

A meghunyászkodás elvezet majd a behódoláshoz. Mondjuk ki bátran, Franciaországban csak egyetlen vallási közösség egy részével, mégpedig az iszlám radikalizmussal van baj. „Nem kellene szellemi restségből, kulturális és történelmi tények tagadásából eredő hamis érveléssel megkönnyíteni a dolgukat – véli Huguenin –, ugyanis annak az őshonos egyházak látják a kárát.” Úgy tűnik, hogy az állam semlegességét hangsúlyozó világiak megfeledkeznének arról, hogy ugyanennek az államnak biztosítania kell minden törvényileg engedélyezett vallás szabad gyakorlását.

Ilyen ügyekből keredik ki az az összkép, hogy Nyugat-Európa bizonyos köreiben egyre kevésbé kívánatos a keresztény vallás.