Agyafúrt emberek

Nyitott hátgerincet, buzogánnyal betört koponyát, foghúzáshoz használt eszközöket és leprakereplőt is láthatnak az érdeklődők a Korok és kó­rok című kiállításon.

Kutatók CT és MRI segítségével vizsgálják a hajdan élt emberek betegségeit Fotó: Teknős Miklós

Nyitott hátgerincet, buzogánnyal betört koponyát, foghúzáshoz használt eszközöket és leprakereplőt is láthatnak az érdeklődők a ­Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Korok és kó­rok című kiállításán. A múzeum gyűjteményébe tartozó egyiptomi múmiák paleopatológiai – a történeti időkből származó emberi maradványok kóros elváltozásaival foglalkozó tudományág – kutatásainak eredményei is megtekinthetők. A kutatók a CT, az MRI és az elektronmikroszkóp segítségével szeretnének minél többet megtudni a hajdan élt emberek életkörülményeiről, táplálkozási szokásaikról, egészségi állapotukról, betegségeikről, halálukról. Az egyiptomi múmiakutatáson kívül megismerhetünk fertőző betegségeket, a csontvázat is érintő testmódosításokat, traumás elváltozásokat, illetve láthatjuk ezek gyógymódjait és korabeli ábrázolásait.

A szépségeszmény koronként változik, az ember mindig a divatnak megfelelően hajtja végre a testmódosításokat, például Európában a gepidák és a germán törzsek a koponyatorzítást. A csecsemők fejét vászonnal szorosan körbekötötték, így formálták a koponyájukat. Dél-Amerikában a lapos homlok volt a divat, ezért a gyerekek fejét falapok közé szorították. A XX. század elején az alföldi parasztok is jó szoros sapkát húztak a kicsikre, hogy szép kerek legyen a fejük. A testmódosítás másik extrém formája a kínai nők lábelkötése. A lányok lábujjait öt-hat éves koruktól alátörték, majd összekötözték. Az elvárt lábméret nyolc centiméter volt, amivel a lótuszlábú hölgyeket tejesen járásképtelenné tették. A szoros fűző viselése a XIX. században élte a virágkorát, amelyet az orvosok hevesen elleneztek, mert a nők belső szerveit le és föl egy­aránt elnyomta. A fiatal hölgyek nem véletlenül ájuldoztak a bálokon. Természetesen ma is deformáljuk magunkat például magas sarkú, hegyes orrú cipőkkel.

A következő témakör a fertőző betegségeket, a poklosságot, azaz a leprát, illetve a gümőkórt, vagyis a tbc-t mutatja be. Mindkettő máig létező kór, melyek részben vagy teljesen gyógyíthatók. Ma is léteznek lepratelepek. A XVI. századig sokan szenvedtek leprában. A betegeket kiközösítették, karanténba zárták, és csak akkor jöhettek elő, ha kereplővel jelezték, hogy merre járnak. A kiállított, leprában elhunyt férfi koponyája mellett az arcrekonstrukciója is látható – sok sebbel borítva. A görvélykór, vagyis a tuberkulózis nem csak a tüdő betegsége, bármelyik testrészünket megtámadhatja. Sokáig nem tudtak ellene védekezni.

Kutatók CT és MRI segítségével vizsgálják a hajdan élt emberek betegségeit
Fotó: Teknős Miklós

Itthon a XX. század elején népbetegségnek számított, ezért morbus hungaricus néven is emlegették. Vácon 1994-ben a fehérek templomának felújítása során fedeztek fel 265 mumifikálódott testet. Az egyének közel hetven százaléka tbc-fertőzött volt. A kiállításon ifj. Weiskopf József maradványa látható, aki előrehaladott tuberkulózisban szenvedett. Betegsége a súlyosan torzult gerincoszlopról azonnal felismerhető. A fiú 18 éves korában halt meg, testmérete egy 13 éves gyermekének felel meg.

Megismerhetjük a szervezet legellenállóbb részeit, a fogakat, melyek gyakran akkor is fennmaradnak, ha a csontváz többi része elenyészett. A fogorvoslás csak a XIX. században lett a doktorok feladata, addig átengedték a borbélyoknak, de kovácsok is húztak fogat. Helytelenül gondoljuk, hogy a rák civilizációs betegség, ugyanis a leletek tanúsága szerint rosszindulatú daganatok már évezredekkel ezelőtt is előfordultak.

A következő témakör a háborúkban kard, buzogány, nyílvessző vagy balta által szerzett csontsérüléseket tárgyalja. A koponyalékelést már a barlangi ősember is használta. Traumás esetekben a törés műtéti gyógyítására alkalmazták, a benyomódott csontdarabot kiemelték, és az éles tört széleket lecsiszolták. A honfoglaló magyarok fejlett technikáját bizonyítja a műtöttek számának túlélési aránya. A koponyán a csonthiányt a fejfedőbe varrt vékony ezüst- vagy bronzlemez védte. Agyafúrt szavunk is erre az eljárásra utal. Izgalmas kiállítás.

(A Korok és kórok című kiállítás 2020. március 15-ig látható. MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum – Budapest I., Apród utca 1–3.)