Nyitott hátgerincet, buzogánnyal betört koponyát, foghúzáshoz használt eszközöket és leprakereplőt is láthatnak az érdeklődők a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Korok és kórok című kiállításán. A múzeum gyűjteményébe tartozó egyiptomi múmiák paleopatológiai – a történeti időkből származó emberi maradványok kóros elváltozásaival foglalkozó tudományág – kutatásainak eredményei is megtekinthetők. A kutatók a CT, az MRI és az elektronmikroszkóp segítségével szeretnének minél többet megtudni a hajdan élt emberek életkörülményeiről, táplálkozási szokásaikról, egészségi állapotukról, betegségeikről, halálukról. Az egyiptomi múmiakutatáson kívül megismerhetünk fertőző betegségeket, a csontvázat is érintő testmódosításokat, traumás elváltozásokat, illetve láthatjuk ezek gyógymódjait és korabeli ábrázolásait.
A szépségeszmény koronként változik, az ember mindig a divatnak megfelelően hajtja végre a testmódosításokat, például Európában a gepidák és a germán törzsek a koponyatorzítást. A csecsemők fejét vászonnal szorosan körbekötötték, így formálták a koponyájukat. Dél-Amerikában a lapos homlok volt a divat, ezért a gyerekek fejét falapok közé szorították. A XX. század elején az alföldi parasztok is jó szoros sapkát húztak a kicsikre, hogy szép kerek legyen a fejük. A testmódosítás másik extrém formája a kínai nők lábelkötése. A lányok lábujjait öt-hat éves koruktól alátörték, majd összekötözték. Az elvárt lábméret nyolc centiméter volt, amivel a lótuszlábú hölgyeket tejesen járásképtelenné tették. A szoros fűző viselése a XIX. században élte a virágkorát, amelyet az orvosok hevesen elleneztek, mert a nők belső szerveit le és föl egyaránt elnyomta. A fiatal hölgyek nem véletlenül ájuldoztak a bálokon. Természetesen ma is deformáljuk magunkat például magas sarkú, hegyes orrú cipőkkel.
A következő témakör a fertőző betegségeket, a poklosságot, azaz a leprát, illetve a gümőkórt, vagyis a tbc-t mutatja be. Mindkettő máig létező kór, melyek részben vagy teljesen gyógyíthatók. Ma is léteznek lepratelepek. A XVI. századig sokan szenvedtek leprában. A betegeket kiközösítették, karanténba zárták, és csak akkor jöhettek elő, ha kereplővel jelezték, hogy merre járnak. A kiállított, leprában elhunyt férfi koponyája mellett az arcrekonstrukciója is látható – sok sebbel borítva. A görvélykór, vagyis a tuberkulózis nem csak a tüdő betegsége, bármelyik testrészünket megtámadhatja. Sokáig nem tudtak ellene védekezni.
