Fotó: Teknős Miklós
Itthon a XX. század elején népbetegségnek számított, ezért morbus hungaricus néven is emlegették. Vácon 1994-ben a fehérek templomának felújítása során fedeztek fel 265 mumifikálódott testet. Az egyének közel hetven százaléka tbc-fertőzött volt. A kiállításon ifj. Weiskopf József maradványa látható, aki előrehaladott tuberkulózisban szenvedett. Betegsége a súlyosan torzult gerincoszlopról azonnal felismerhető. A fiú 18 éves korában halt meg, testmérete egy 13 éves gyermekének felel meg.
Megismerhetjük a szervezet legellenállóbb részeit, a fogakat, melyek gyakran akkor is fennmaradnak, ha a csontváz többi része elenyészett. A fogorvoslás csak a XIX. században lett a doktorok feladata, addig átengedték a borbélyoknak, de kovácsok is húztak fogat. Helytelenül gondoljuk, hogy a rák civilizációs betegség, ugyanis a leletek tanúsága szerint rosszindulatú daganatok már évezredekkel ezelőtt is előfordultak.
A következő témakör a háborúkban kard, buzogány, nyílvessző vagy balta által szerzett csontsérüléseket tárgyalja. A koponyalékelést már a barlangi ősember is használta. Traumás esetekben a törés műtéti gyógyítására alkalmazták, a benyomódott csontdarabot kiemelték, és az éles tört széleket lecsiszolták. A honfoglaló magyarok fejlett technikáját bizonyítja a műtöttek számának túlélési aránya. A koponyán a csonthiányt a fejfedőbe varrt vékony ezüst- vagy bronzlemez védte. Agyafúrt szavunk is erre az eljárásra utal. Izgalmas kiállítás.
(A Korok és kórok című kiállítás 2020. március 15-ig látható. MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum – Budapest I., Apród utca 1–3.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!