Nehéz lenne meghatározni, mi pontosan az értelmiség feladata. Jó-e például, ha politizál? Egyáltalán értelmiségi szakma-e a politika? Vagy az a jobb, ha kívülről figyelve a világot – már amennyiben azon kívül lehet maradni – csak akkor szólal meg, ha a szavának tétje van? És egyáltalán, ki az értelmiségi? Nem foglalkozásspecifikus, és ismertetőjegye, hogy igényt érez arra: a lét kérdéseiről töprengjen. A választ lehet ugyanis kerülgetni, de végeredményben megúszni nem.
Borda Lajos a magyar antikváriusszakma talán legnagyobb neve. A klasszikus értelemben vett szakmáé, amely nem azonos a használtkönyvességgel. A klasszikus antikvárius nemcsak a bevételt és a kiadást számolja, hanem mellé teszi kulturális mérlegét is. Továbbá kötelezőnek érzi magára nézve, hogy amit pályája során a kezében forgatott, abból a kinyert értékeket közzé is tegye. A már csak pislákolva működő Borda Antikváriumnak, amely először élt a régikönyv-kereskedelem új módszereivel, most megjelent a 67. kiadványa: a Dupla kávé. Azért dupla, mert a 65. kiadvány a Kávé címet viselte, és azért kávé, mert mint rövidítés itt annyit tesz: katolikus vélemény vagy vitairat. Ezért, ahogy azt bevezetőjében Borda Lajos leírja, bizonyosan nem mindenkit fog érdekelni. Csakhogy amikor a Kávé pár írása megjelent a Lugasban, az olvasókat igencsak érdekelte.
A Dupla kávé bővített anyag, javított tartalom, két igen izgalmas és vitára ingerlő témával. Az egyik, mint Borda írja, hogy „égő aggodalommal” szemléli egyháza állapotát. Ez az aggodalom annak szól, hogy a II. vatikáni zsinattal VI. Pál pápa olyan ajtót nyitott meg a katolikus egyház falán, amelynek máig tartó és egyre figyelmeztetőbb hatásai vannak. A konzervatívok és modernisták egymásnak feszülésében mostanra egyértelműen a modernisták állnak nyerésre, és ez, véli a szerző, a katolikus egyház önfelszámolását jelenti.
A zsinat protestáns fordulatot hozott, beengedte az ökumené szellemét, ezzel relativizálta a katolikus egyház szerepét. Nem kérdés, hogy a kiegyezésre és mindenáron való békére törekvő új világszemléletben ezt tekintik korszerűnek, Borda mégis a korszerűtlen, de autentikus és őszinte, magát és Krisztus tanításait kompromisszumok nélkül vállaló katolikus egyházat szeretné látni, amivel sok vitát és támadást húzhat a fejére. Már csak azért is érdemes végigolvasni az érvelését, hogy ki-ki beleálljon ebbe a katolikus vallás és egyház számára valóban létkérdést jelentő vitába. (Ne feledjük, már ott van a levegőben a nős emberek pappá szentelésének ötlete.) A szerző szerint, ha így folytatódik, a katolikus egyház hamarosan egyike lesz a protestáns egyházaknak.
