Szinte hallom, miként növekedik a búza, amikor a Dél-Alföldről átutazunk a Kunságba. Ahhoz a két legényhez tartunk, akik kigondolták, hogyan lehetne megálljt parancsolni a túlhajszolt városi életmódnak. A csodás, tágas síkság eredményesen feledteti ezen a vidéken a fagyos teleket, a tikkasztó nyarakat, az örökösen fújó szelet és az idegenforgalmi szolgáltatások szűkösségét. Az ipar sem tartotta üzletileg vonzónak ezt a térséget, legalábbis az ország más részeihez képest.

Fehérgallérosok falun
Tizenöt-húsz éve, amikor az információs társadalom modemre kapcsolt, s a kertvárosok terjeszkedése feszegetni kezdte a határokat, néhány demográfus megjósolta: nemsokára elkezdődik az elvándorlás a falusias településekre. A nagyvárosi fehérgallérosok fogják majd a számítógépeiket, és miután elegük lett a metropoliszokból, elköltöznek egy távoli, csöndes falucskába, ahol olcsó az élet. Otthonról fognak elektronikus távmunkát végezni, s fellendítik az olyan helyeket, mint Bugac. Akkor lesz majd tökéletes a világ.
– Azért nem lett így, mert az ember társas lény – mondja Tóth Zoltán, akivel egy kávégép mellett diskurálok Kiskunfélegyházán. – A munkában éppúgy, mint a játékban, szeretnek együtt lenni az emberek. Nem túl szórakoztató magányosan ácsorogni az italadagoló mellett – jegyzi meg a férfi, aki a koronavírus-járvány miatt arcmaszkot visel, majd megmutatja, merre folytassuk utunkat.
Búcsi Sándor és Pintér Szabolcs a jászszentlászlói kunfakó ménesnél találkozott 2013-ban. Mindketten hosszabb külföldi időszak után költöztek haza, és választották a tanyasi életformát. Sándor 2008 óta él egy Szabadszálláshoz közeli pusztán, húsmarhát és lovat tenyészt. Szabolcs a Kunadacshoz tartozó Kiskunsági Nemzeti Parkban lakik, lóképzéssel, szíjgyártással foglalkozik. Mindketten alföldi gyökerekkel rendelkeznek, ez a hely tűnt számukra a legalkalmasabbnak az általuk elképzelt életformához. Így csendes, nyugodt körülmények közt folytathatják napi teendőiket a tanya körül.
A közös lovastúrázást hat évvel ezelőtt kezdték el. Először rövidebb, majd egyre hosszabb utakat tettek meg. Eleinte nem volt konkrét ötletük, magáért az élményért indultak el. Inspirálón hatott rájuk a mára már kultikussá vált, negyven éve forgatott Másfélmillió lépés Magyarországon, a későbbi …és még egymillió lépés, valamint a Kerekek és lépések című dokumentumfilm, amelyek mindegyike a vidéki életet és tájegységeket mutatta be.