Torkig a rossz hírekkel

Ezeket az alkotásokat talán jobban értjük olykor, mint cseh barátaink.

Hegyi Zoltán
2020. 05. 20. 21:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Bohumil Hrabal törzshelyén, a prágai Arany Tigrisben. Mi, magyarok talán jobban értjük őt,
mint cseh barátaink
Fotó: Reuters

A menzeli univerzum és mikrokozmosz sarokkövei máris jól látszanak. Mélység és szelídség. Már itt érezhető, amit évtizedekkel később, Hát, még mindig nem tudom… című könyvében így fogalmaz meg: „nem tudom, mások hogy vannak vele, de én torkig vagyok a rossz hírekkel. Szeretnék néha valami felemelő példát látni, amely megerősítene hitemben, hogy a világ nem olyan gonosz, amilyennek az újság meg a képernyő mutatja.” Mindez onnan jutott eszébe, hogy azt olvasta, amikor Hitler főépítésze, Albert Speer kijött a börtönből, elcsodálkozott a nyugalmon és a kiegyensúlyozottságon, amelyet a külvilágban tapasztalt, mert amit odabent a sajtóból megtudott, aszerint Németország élete csupa tragédiából, természeti csapásból és közlekedési balesetből tevődött össze. Menzelt pedig a „létező szocia­lizmusban” is az a ház érdekelte, amely állt, és nem az, amelyik összedőlt.

Ez nem naivitás, inkább bölcsesség. Miloš Forman utálta az egészet, és lelépett, hogy aztán egyedülálló módon megcsinálja a legameri­kaibb filmeket, mint amilyen az Elszakadás, a Száll a kakukk fészkére és a Hair. Menzel maradt, és mint egy kelet-európai zen mester, nézelődött. Akár Hrušínský egy többnyire üzemképtelen Skodából egy másik filmjében. Mert minden gyönyörű, csak ezek a darazsak ne lennének…

A Vége a régi időknek legalábbis a címével szintén egyfajta jóslattá vált. A forgatás befejeztével „kitört” a bársonyos forradalom. A történet szerint az első világháború után üresen maradt cseh kastélyba jószágigazgatót neveznek ki, aki belecsöppenve az úri életbe mindenben követni kívánja eltávozott elődje szokásait. Csak éppen ez nem is olyan egyszerű. Ráadásul megjelenik egy titokzatos herceg (alighanem szélhámos is a tetejében), és fenekestül, gyerekestül, serdülő lányostul felforgat mindent, ami csak elé kerül. A megszokott unalomnak, akárcsak a húsz évvel ezelőtti tópartinak, ezúttal is lőttek, kezdetét veszi a mindaddig lehetetlennek gondolt – ahogy az már kisebb-nagyobb fordulópontok vagy éppen világjárványok idején lenni szokott.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.