Egy neves svájci lap szerkesztője lelkes pártfogónk lesz. Teleki Pál miniszterelnök szóvá teszi a hazánk elleni rémhírterjesztést. A szélsőséges incidensekkel szemben fellép az egyik miniszter. Hadifoglyok újabb csoportjai indulnak haza szovjet földről, Szibériából.
A 8 Órai Ujság cikket közöl október 12-én, miként változott meg a Gazette de Lausanne vezető szerkesztőjének, Ch. Burnier-nek a véleménye rólunk, amikor Magyarországra jött. Nap nap után pozitív cikkeket írt országunkról lapjába, majd hazatérve kiadványban számolt be élményeiről, a Horthy Miklós kormányzónál és Teleki Pál miniszterelnöknél tett látogatásáról. „A magyarokat szeretik egy Európa közepében letelepedett ázsiai népségnek feltüntetni és elfelejtik, hogy ennek a királyságnak ezeréves történelme van és hogy ez volt egy hosszú korszakon keresztül a legfőbb útja a nyugati civilizációnak a keleti barbárság ellen. Még ma is, amikor megérkezünk Budapestre, az az első impresszió, hogy a bolsevizmus elleni küzdelemnek előörseinél találjuk magunkat, mint egy lövészárokban, amelyet visszaszereztek a művelt világ közös ellenségeitől. Mi a magunk régi demokráciájú országaiban nem is tudunk számot adni róla magunknak, mi voltaképpen a bolsevizmus? Némely idealisták nem is tudják megőrizni magukat tőle, hogy ne érezzenek rokonszenvet iránta. Ezek az elnyomott népek szabadságvágyát látják benne, nem tudják, hogy ez a legközönségesebb ázsiai zsarnokság modernizált formája. A magyarok azonban, akik ennek vérengző bizonyságát szenvedték el, semmi áron nem kérnek többé belőle.” Horthyt így jellemzi: „erős meggyőződésű kálvinista és egész személye bizalmat és tiszteletet gerjeszt.”
Teleki Pál október 10-i szegedi beszédében Az Est szerint felemeli szavát a „folyton felbukkanó rémhírekkel és alaptalan koholt híresztelésekkel” szemben. „Minden héten azt olvasom, mondotta, hogy három nap múlva ismét lebélyegzik a pénzt. […] Tele van a világ azzal, hogy Csehország ellen megyünk. Tudja az ördög, micsoda kardcsörtető egyén találta ki. […] Alig van hét, amikor ne kürtölnék világgá, hogy ilyen vagy olyan ultimátumot kaptunk. […] Ha ilyen rémhírekkel jönnek önök közé, fogják meg az illetőt, dobják ki, mert svindler.”
