Leszakadt a plafon?

Macron azt akarta tesztelni, hogy a liberális világ milyen reakciókkal válaszol majd az iszlámot szabályzó decemberi törvényekre.

Párizsi utcai ima, amelynek betiltása már a 2010-es évek elején haragot váltott ki a muzulmán közösségben. A Marseillaise csak ósdi csatadal? Fotó: Franck Prevel Forrás: Getty Images

Vessünk egy pillantást Németországra, Hollandiára, Svédországra, Belgiumra, Spanyolországra, Olaszországra: vajon az uralmon lévő elitek közül ki mert volna ilyen egyértelmű beszéddel kiállni? Nem beszélve arról, hogy ez szakítást jelent a liberális kánonnal. Ők is érzik Macron igaz­ságát, csak azzal hitegetik magukat, hogy még van idejük.

Macron azt akarta tesztelni, hogy a liberális világ milyen reakciókkal válaszol majd az iszlámot szabályzó decemberi törvényekre. Nem jól viszonyul hozzá, ez biztos, és ott az arab világ francia árukra hirdetett bojkottja. Még az is előfordulhat, hogy Macron fiatal kedvencből egyszer csak páriává válik.

A balliberális médiában azonnal elterjedt a találgatás: az elnök a 2022-es választások előtt a jobboldali szavazók elnyerésére játszik, és megindította kampányát kegyeikért. Ez a stratégia akár még be is válhat, hogy jobbról csábítson magához szavazókat – a baloldal amúgy is romokban –,

és ezekkel a voksokkal biztosítsa be a következő elnökségét.

De miért nem hisszük el, hogy Macron valóban megvilágosodott? Hiszen az azóta elkövetett merényletek igazolták minden szavát.

Samuel­ Paty lefejezése, amely megrázta Franciaországot, majd Nizzában a három katolikus megölése mind égbekiáltó bűn. Ha most nem lépünk fel a radikális iszlamisták ellen, akkor mikor? De vajon nem késett-e el végleg ez a keménykedés? Hivatalosan hatmillió, egyes források szerint nyolcmillió muszlim ember él Franciaországban. Ez sok, nagyon sok. Több mint egytizede a franciaországi lakosságnak, ilyen nagy muszlim közösség sehol máshol nem él Európában. Közben Franciaországban a muzulmán hit a második legnagyobb vallás. Főleg Észak-Afrikából évtizedekkel ezelőtt érkezett bevándorlók és sokadik leszármazottaik élnek a francia külvárosokban. Ők csakúgy, mint a világ „kétmilliárd muzulmánja”, ellenségesen fogadták az elnök szavait.

Mi vezetett ide, hogy az iszlamizmus ilyen nagy problémát jelent Franciaországban? A bal- és jobboldali politikai vezetők hallgatása, hogy amikor párhuzamos társadalom kiépítésének jeleit látták, inkább elfordultak. Az ideérkező millióknak csak jogaik vannak, kötelességük szinte semmi – ezt jól beleverték a fejükbe baloldali „tanítóik”. Minden vágyuk teljesült: idővel lakást, segélyeket, támogatást, ösztöndíjakat kaptak. (Jegyezzük meg: számosan éltek is ezekkel az állam által felajánlott lehetőségekkel, hogy asszimilálódjanak a franciákhoz, de ők vannak kisebbségben.) Aztán egyszer csak megjelent a harmadik, negyedik nemzedék, amelynek a Marseillaise­ csak ósdi csatadal, amely inkább az Iszlám Államban hisz, mint a francia álomban. Nagyszüleik még próbáltak idomulni a többségi társadalomhoz, ám ez az új nemzedék, ha nekiszegezik a kérdést, hogy mi a véleménye az integrációról, csak egy „minek”-kel válaszol. Ha bővebb kifejtést várunk tőlük, akkor előkerül a vallási megkülönböztetés, az elnyomás különböző formái, az egyszerű lenézés, sőt még – amerikai módra –

a gyarmatosítás vádja is. Sokan ezért mentek el a szíriai frontokra, mert az az ő iszlám hazájuk, ahol megtapasztalhatták az igazi muzulmán életet. Általában itt a dzsihadisták konyhásnak vagy lőszerutánpótlás-hordónak osztották be őket.

Tüntetés Macron ellen a bangladesi Dakkában. Ki kit gyarmatosít?
Fotó: Getty Images

Mi a Macron-féle megoldás? Az első és legfontosabb: a Muzulmán Vallás Francia Tanácsa minden tagjának alá kell írnia egy chartát, amely arról szól, hogy a szervezet osztja a köztársaság értékeit. Ha ezt nem teszi meg, akkor „további intézkedésekre számíthat”. Ezentúl kiutasítják a külföldi imámokat, akik az elnök szerint a radikális iszlám legfőbb terjesztői. Csak Franciaországban végzett imámok tarthatnak – mégpedig franciául – muzulmán istentiszteletet. Ezzel létrejön a Fény iszlámja. Ez a megoldás valószínűleg a francia felvilágosodás eszméjét követi. Sokan kételkednek abban, hogy a mecsetekben népszerűek lesznek ezek az új papok.

A muzulmánok sem ostobák, bizonyára kikerülik ezt a szabályozást is, ma már interneten is lehet tartani a kapcsolatot a külvilággal. A radikális szervezeteket betiltják és kiutasítják az országból. Miért kellett erre ennyit várni? Hiszen az elmúlt öt évben 260 halálos áldozata volt Franciaországban az iszlám terrorizmusnak.

Vajon elhallatszik-e Brüsszelbe, amire az ­Élysée-palota készül? Valószínűleg nem, hiszen a múlt héten olyan új migrációs tervvel álltak elő az unió székhelyén, hogy arra a liberálisok is csettinthetnek.