Mihail Gorbacsov lánya és annak családja német földön él – abban az országban, ahol őt magát is sokkal nagyobb elismerés övezi, mint a szülőhazájában. Betegsége miatt 2017 óta ki sem mozdul otthonról, a mostani járványhelyzet miatt pedig nincs is hová mennie. Ha nem volna segítségére két házvezetője és két testőre, valamint – szintén az állami apanázs részeként – a Kreml orvosai, aligha birkózna meg a mindennapokkal, és talán már nem is élne. De Mihail Szergejevics Gorbacsov él, és március 2-án arra is számíthat, hogy a kilencvenedik születésnapja alkalmából 25-30 tisztelője az internet segítségével köszönti fel, a világ legkülönbözőbb pontjairól jelentkezve be.
Három temetés
– Legutóbb két hete beszéltünk telefonon, és nincs valami jól – állítja Zolcer János. A felvidéki születésű filmproducer Németországban futott be karriert, és húsz éve áll rendszeres kapcsolatban a Szovjetunió utolsó vezetőjével – egyben az elsővel, aki nem élt még az 1917-es októberi forradalom, azaz a bolsevik hatalomátvétel idején. Három, akkoriban aggastyánnak ható moszkvai vezető – Leonyid Brezsnyev, Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko – halála után, akiknek egymást követő temetése nemcsak a szovjet hatalom ingatagságát fedte fel, de a nép morbid viccekkel is élcelődött rajta, logikusnak és védhetőnek tűnt a javaslat, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja politikai bizottságának tehetséges és fiatal tagja legyen a Kreml következő ura. Gorbacsov 1985-ben mindössze 54 éves volt.
Az egykori privolnojei, észak-kaukázusi parasztfiú gyorsan felívelő karrierjének is köszönheti, hogy ma ő a hidegháborút lezáró világpolitikai vezetők utolsó túlélője.
A többiek mind meghaltak: Ronald Reagan, idősebb George Bush, Helmut Kohl, Margaret Thatcher, Hans-Dietrich Genscher, George Schultz és Gorbacsov külügyminisztere, Eduard Sevardnadze is. A hidegháború lezárásának, a német egység megteremtésének nemzedéke ez, amely kialakította a kelet-közép-európai rendszerváltások és a balti (valamint más posztszovjet) függetlenségek alapfeltételeit is.
Ám ami az amerikaiaknak, a németeknek, a lengyeleknek és persze nekünk, magyaroknak felszabadulás („Jön, jön, jön, jön az új nemzedék / másként fúj már a szél / (tapsolj hát) ó, ó, ó, OK Gorbacsov / így lesz majd jó világ…” – énekelte 1989-ben Csepregi Éva), az oroszok tömegeinek nemzeti tragédia. A Szovjetunió 1991-es felbomlásával 25 millió orosz került idegen államba, a meggyengült, de mégis kontroll alatt tartott volt szuperhatalom orosz része pedig mélyre süllyedt az 1990-es években, az olykor nemzetközi találkozókon is ittasan tántorgó Borisz Jelcin elnöksége alatt. Korrupció, bűnözés, leszámolások, elszegényedés, lecsúszás, alkoholizmus és az oroszokat felkészületlenül érő vadkapitalizmus farkastörvényei uralták a mindennapokat. Mindezért sokan Gorbacsovot tették felelőssé.
„Magát nem szolgálom ki! Maga szétverte a Szovjetuniót!”