Azzal telepedett le az asztalához, hogy írni fog, mert érezte a formálódóban lévő s megszületni kívánó mű ösztökélését, de hiába: sehogyan sem tudott továbblépni. Volt ugyan elképzelése arról, hogyan folytathatná, de visszariadt tőle.
Hiszen nem valamely nagyváros, hajdan dicsőséges civilizáció központja lett volna a szín, hanem a távoli jövő, ahol a korábban élt növények és állatok, egykor használt fegyverek és könyvek immár múzeumok kiállítási tárgyai, a haza és a család fogalma túlhaladottá vált, a tudósok legfőbb gondja pedig az, hogy előbb-utóbb kihűl a Nap, és ha addig nem jönnek rá, mivel pótolhatnák fényét és éltető jótéteményeit, a világra sötétség és fagyhalál vár.
Hogy vethetné ilyen környezetbe a főszereplőit, s mivel foglalkozhatnának a mellékszereplők? Nyilván valami léleksorvasztó, szellemtelen tevékenységgel – de mégis mi legyen az?
Ekkor máshoz nem hasonlító, szokatlan zajok hallatszottak odakintről, kettévágva gondolatainak láncát. Méltatlankodva felállt, és kisietett dolgozószobájából, hogy ráncba szedje a hangoskodókat.
Csakhogy a lárma nem a kertből érkezett, hanem a kastély kapuján túlról. A hangok irányába indult, és amint maga mögött hagyta családja birtokát, a döbbenettől elszállt a mérge: szürkésfekete kőolvadékkal borított utcák, négy keréken gördülő, ám lovak nélkül haladó fémmasinák és furcsán egyforma emberek vették körül.
A szájuk és az orruk elé helyezett maszk keltette benne ezt a benyomást, hiszen mindannyian kéttenyérnyi vászondarabot viseltek arcukon, ami kivehetetlenné tette vonásaik jó részét. Többen vádló pillantásokkal illették, amikor elhaladtak mellette. Egy szemből érkező fiatal férfi rá is reccsent:
– Nem felejtett el valamit? – ezzel saját ábrázatára mutatott, majd feléje bökött.
Hát persze, értette meg, azt sérelmezi, hogy nincs rajta maszk!
Sebesen leoldotta nyakából a sálat, s orra, szája elé feszítve megcsomózta a tarkóján. Úgy festhetett, mint valami haramia egy harmadosztályú népszínműből, de elérte vele a kívánt hatást: alkalmi beszélgetőtársa megenyhülni látszott.
