– Igazán nem állt szándékomban… – kezdte, ám a fiatal férfi közbevágott:
– A járvány az járvány!
– Hogyan? Ismét pusztít a kolera?
Jól emlékezett a ragály 1831-es, 1848-as dúlására – százszámra ragadta el az embereket.
– Kolera? Covid, ember, covid! – hangzott a válasz.
Sejtelme sem volt, mit jelent ez, ám afelől nem maradt kétsége, hogy csakugyan itt a kórság.
A fiatal férfi szó nélkül ellépett mellőle, hogy folytassa útját. Eddig csupán azt szerette volna megkérdezni tőle, hol is van, ám hirtelen egész más kérdések kezdtek sorjázni a fejében, így melléje szegődött:
– Mondja, mi ez a nyavalya?
Beszélgetőtársa olyan pillantást vetett rá, mintha gyanítaná róla: most oldott kereket valamelyik tébolydából.
– Mármint… hogyan vélekednek róla az emberek? – fogalmazta át gyorsan a kérdést.
– Hát, aki még nem veszítette el az állását, reméli, hogy egy darabig nem is kerül rá sor, aki viszont munka és bevétel nélkül maradt, igyekszik más területen feltalálni magát!
Most ő nézhetett furcsán a férfira, mert az – egyre növekvő indulattal – folytatta:
– Én például művészeti fesztiválok szervezésével foglalkoztam eddig, és most egyszerűen nincsen feladatunk. Úgyhogy rákaptam a fafaragásra. Megélni ugyan nem lehet belőle, de érdekelt, ezért megtanultam. Egy ismerősöm, aki tavalyig karizmatikus közösség evangelizátora volt Angliában, hazatérése után műszaki gondnokként helyezkedett el. A lelkek helyett most lézernyomtatókkal, kazánokkal és fénycsövek kicserélésével foglalkozik. Filozófiai művekre specializálódott, kicsinyke könyvkiadó az idei évre tervezett összes megjelenését elhalasztotta, így az egyik munkatársa – maga is végzett filozófus – kénytelen volt visszaköltözni a szüleihez, falura, és belekóstolni az állattartásba!
Alig néhány szó jelentését volt képes felfogni eme áradatból, amely reá zúdult. És akkor mit kezdjen azokkal, amelyeket eddig sosem hallott, mint például a lézernyomtató, vagy a… mi is volt az?
Megtorpant, hogy emlékezetébe idézze a legkülönösebb hangzásút. A fiatal férfi csak akkor figyelt fel rá, mit tett, amikor átvágott egy sor, a szürke kőolvadékra mázolt fehér csíkon, és visszafordulva keresni kezdte őt a szemével.


















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!