Több mint három éven keresztül a visszavonás szót akarták hallani a római és németországi főpapok, a pápa követei, majd végül a kor talán leghatalmasabb uralkodója is az anyaszentegyház elbitangolt bárányától, az 1517. október 31-én 95 híres tételével színre lépő Ágoston-rendi szerzetestől. A német birodalmi gyűlésen a Medici-házi X. Leó által már kiközösített Luther Mártonnak a Habsburg császár, a világi fejedelmek és az egyházi főméltóságok előtt arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy visszavonja-e az illetékes hatóságok által eretneknek, azaz tévesnek és veszélyesnek minősített könyveit, illetve tanait. Azt vallotta, hogy a Szentírásban benne van minden hitbeli igazság, a Biblia Istennek az egyedüli ihletett és hiteles szava (sola Scriptura), és Pál apostolhoz visszatérve hirdette, hogy az ember egyedül hit által (sola fide) igazul meg, egyedül kegyelemből (sola gratia) üdvözül, egyedül Krisztus (solus Christus) a közvetítő Isten és az ember között, egyedül az ő áldozata által nyerhetjük el az üdvösséget.
A kétnapos kihallgatás során Luther elszántan ellenállt a fenyegető kér(d)ésnek, és 1521. április 18-án a hosszas huzavonát e szavakkal zárta le: „Hacsak meg nem győznek engem a Szentírás bizonyságaival vagy világos észokokkal – mivel sem a pápának, sem a zsinatoknak egymagukban nem hiszek, mert bizonyos, hogy többször tévedtek és egymásnak ellentmondtak –, kötve vagyok a Szentírás általam idézett igéihez és az Isten igéjébe vetett bizodalmamhoz, így semmit vissza nem vonhatok, de nem is akarok, mert nem tanácsos és nem helyes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Isten engem úgy segéljen! Ámen.”
E mondatoknak olyan jelentőségük volt, hogy a Luther halála után nem sokkal összegyűjtött munkáinak első kiadója, Georg Rörer szükségesnek érezte egy mondatban összefoglalni a beszéd lényegét: „Itt állok, másként nem tehetek!” Bár ez a világtörténelmi szállóigévé vált mondat mérvadó (egyház)történészek szerint aligha hagyta el Luther száját, ez lehetne a protestantizmus mottója, sőt voltaképpen az egész nyugati civilizációé – írja Diarmaid MacCulloch, az Oxfordi Egyetem egyháztörténeti professzora a reformáció történetéről írt monumentális művében. Hogy mit kockáztatott – az életét – Luther, az is mutatja, hogy a kihallgatása után az égnek emelte karját, és azt kiáltotta: „Megúsztam!”