Szögligetről kiérve egyre rázósabb az út. Egyre keskenyebb az aszfalt, egyre nagyobbak a gödrök, majd elfogy az aszfalt, kőszórásos út veszi át a helyét. Imre, aki minden gödröt jól ismer, vezetés közben gyerekkoráról mesél, hogy ahol most sűrű erdő áll, ott évtizedekkel ezelőtt diófák sorakoztak. Eddig volt a szántó, majd jött a legelő. Nem messze innen rejtőznek Derenk falai. A valaha magyarok lakta falu az 1711-es pestisjárvány idején elnéptelenedett, majd a földesúr, Esterházy gróf lengyel jobbágyokkal élesztette újjá a települést. Trianon után a lakosok dönthettek arról, hogy hova akarnak tartozni. Magyarország mellett voksoltak, nem tudva, hogy Horthy Miklós 1938-ban vadászterületnek nézi ki a környéket, s emiatt 1943-ra az egész falut kitelepítették. A kiköltöztetettek és utódaik őrzik a múltat, a derenki búcsú a hazai lengyelek legfontosabb zarándokhelye.
Az autóval megállunk, az utolsó néhány száz métert gyalog tesszük meg. A fák sűrűjében hamar előtűnik a sziklákra, sziklák közé épített Borsod-Abaúj-Zemplén megyei erődítmény. Magyarország egyik legnagyobb alapterületű hegyi romvára ez, bár egyesek szerint nem is hegyi, csak dombi, mert a felső pontja mindössze 460 méter magasan van.
– Megemeljük, ha kell – nevet a kivitelezőt képviselő férfi. A vár megmentése újabb mérföldkőhöz érkezett: a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében, 260 millió forintos állami forrásból megújult a történelmi emlék.
– Az interneten sok hozzám hasonló várimádó bolyongott. Az egyik fórumon azon tanakodtunk, hogyan terelhetnénk mederbe a régi erődítmények iránti vonzalmunkat. Amikor 2006 tavaszán életemben először eljutottam Szádvárra, ott készült fotóimat feltöltöttem a fórum oldalára. Nagyjából ekkortájt öntött el bennünket a honfibú, hogy mentsünk meg egy várat. Szádvár mellett döntöttünk. Én jászberényi vagyok, de a körnek budapesti, dunaújvárosi és pécsi várrajongó is tagja – emlékezik a kezdetekre a 2006-ban alapított Szádvárért Baráti Kör elnöke, Kovács Lajos, aki 2013 óta vezeti az egyesületet. 2006 őszén megindult a munka. Fákat vágtak ki, cserjéket irtottak az Aggteleki Nemzeti Park embereinek szakmai felügyeletével.
A 27 tagú egyesület egyik-másik tagja az elmúlt időszakban olykor mélyen a zsebébe nyúlt – hat számjegyű összeggel támogatta az erődítmény felélesztését.