Ördög és Szűz

Egykoron hamis pénzt is verhettek falai között, manapság turisták keresik fel a magyar–szlovák határtól kőhajításnyira található Szádvárt. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében megújított romvárat hivatalosan holnap adják át. Az internet jól tájékozott népe be sem várva az eseményt nagy számban mászta meg az ország egyik legérdekesebb építményét.

A középkori Szádvár helyreállított romjai. Összhang és egyensúly Fotó: Havran Zoltán

Évente kétszer vármentő napokat tartanak, cserjeirtás a fő program, a nyári vármentő hét pedig ásatással telik.

Félszáz önkéntes

Szádvár építésének időpontja ismeretlen, először 1269-ben említik egy oklevélben. A középkorban gyakorta cserélt gazdát a két részből – a hegytetőt elfoglaló felsővárból és a várhegy északi lábánál elterülő alsóvárból – álló komplexum. 1686-ban Bécsben úgy döntöttek – attól tartva, hogy újra a kurucok kezére kerül –, hogy le kell rombolni a hadászatilag amúgy már elavult várat. A felrobbantás túl sokba került volna, ezért a természetre bízták a falak elpusztítását. 1686. április 26-i irat szerint elkezdték lebontani a cserépkályhákat, kiszedni az ajtó- és ablakkeretekből a vasakat, szétszedni a tetőket. Azaz szisztematikusan kitermelték az értékeket.

A középkori Szádvár helyreállított romjai. Összhang és egyensúly
Fotó: Havran Zoltán

– Az erőd régészeti kutatását 2008-ban kezdte el a miskolci Herman Ottó Múzeum – avat a részletekbe Gál Viktor régész. – Előttünk még senki sem végzett itt feltárást, azaz érintetlen területtel volt dolgunk. Eleinte csupán régészeti szakfelügyeletet biztosítottunk az állagvédelmi munkához. Az első tervásatás 2010-ben indult meg, rá egy évre a baráti kör félszáz önkéntesével folytatódott a szakmai munka. Az önkéntesek az elmúlt évtizedben megtanulták az omladékeltávolítást, a faltisztítást, a rétegek megtartását.

Az alacsony kapun átjutva a hangulatos alsóvárba jutunk. A faltetőn fából készült gyilokjáró fut végig. Egykoron ilyen szerkezeteken állva lődözhették az ellent a várvédők. (Az erődítmény legfeljebb 250 embernek lehetett az otthona.) A kaputól pár méterre sejti a szakember a vár kútját, de hogy valóban ott van-e, az sok-sok köbméternyi omladék elhordása után tudható meg. Az alsóvárból a felsővárba vezető 374 lépcsőfok leküzdése nem könnyű, de nem is teljesíthetetlen feladat. Ezért pihenőhelyeket alakítottak ki a lépcsőn információs táblákkal, amíg azokat olvassa az ember, kiszusszanhatja magát.

A várról több mint egy tucat pontos leírás maradt hátra. Van, amelyik arról is megemlékezik, hogy egy-egy helyiségben hol volt a fogas, illetve milyen világítóalkalmatosság lógott a mennyezetről. Az ágyúk nevéről (például Ördög és Szűz) is maradtak adatok – az egyik német leltár idáig ment a precizitásban. Gál Viktortól tudjuk, hogy eddig az erődítmény 15 százalékát kutatták meg.

Elsősorban alaprajz-hitelesítő ásatást végeznek, ami azt jelenti, hogy a megmaradt falakat, felszíni formákat összevetik a leírásokkal. Izgalmas kérdés, hogy mi került eddig elő.

Minden, ami elképzelhető, számos meglepetés is. Elsősorban épületmaradványok – XVII. századi konyha tűzhellyel, katonaházak cserépkályhával –, kerámiaedények és kályhacsempék töredékei, étkezésből származó állatcsontok, villák, kanalak, kések, lakatok, zárak és patkók. Csontveretek, csont dobókocka, gyűrűk, fegyveralkatrészek, különféle golyók és ágyúlövedékek, hamis angol textilplomba I. Erzsébet korából, magyar és lengyel ezüstpénzek, hamis pénz veréséhez szükséges lapocskák és Szalonnai Pál ezüst pecsétnyomója az 1430-as évekből.

A baráti kör az elmúlt években pályázatokon próbált pénzt szerezni egy-egy falszakasz, bástya megóvására több-kevesebb sikerrel. Ezért számított mérföldkőnek, hogy a projekt bekerült a Nemzeti Kastély- és Nemzeti Várprogramba. Ennek keretében alapvető célkitűzés volt a látogathatóság biztosítása a vár minél teljesebb bejárhatóságával és az alsóvár ismertté tételével. Ennek érdekében kilátópontokat, pihenőterületeket, sétautakat, gyilokjárót, lépcsőt, kőtárat, esőbeállót, pihenőpadokat, zászlórudakat és a vár történetét bemutató információs táblákat létesítettek.

Új pillér

– Másfél évtizede voltam itt először, de művészettörténészként a vár történetét korábban ismertem. A baráti kör munkáját látva úgy gondoltuk, hogy az ilyen értékmentő kezdeményezések mögé oda kell állni. A cél az volt az évszázadokig romos várban, hogy a régészeti feltárással, a kutatások után állagmegóvással, konzerválással, értelmező kiegészítésekkel olyan ligetes romterület alakuljon ki, amely biztonságosan körüljárható, különleges élményt nyújt, és a rendelkezésre álló anyagi erőforrások minél hatékonyabb felhasználásával egyedi karakterű turisztikai vonzerő legyen a várprogram keretében – tájékoztatott Virág Zsolt, a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biztos. A vármegújítás átgondolt területfejlesztés része.

A vidék hazánk turisztikailag kevésbé frekventált területe, miközben csodálatos épített és természeti emlékek sorakoznak errefelé.

Az Edelényi Kastélysziget, a L’Huillier–Coburg-kastély méreteit tekintve például hazánk hetedik legnagyobb kastélya, a magyarországi barokk építészet kiemelkedő alkotása. Az aggteleki Baradla-barlangrendszer világszerte ismert geoló­giai emlék. Az újjászülető szádvári vár tovább színesíti a turisztikai kínálatot, újabb pillérévé vált a környék megélénkülő turizmusának. Az átadás előtti hétvégeken százhoz közelített a várhoz vezető út elején parkoló autók száma. Azaz a jó hír messzire jutott, soha nem látott számú turista keresi fel Szádvárt. Szakmai oldalról is kedvező a felújítás koncepciójának megítélése: az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága ICOMOS­ Díjjal ismerte el a szögligeti Szádvár romjainak konzerválását és bemutatását. Az indoklás szerint a beavatkozás nemcsak a vár biztonságos, tanulságos és élményszerű látogatását teszi lehetővé, de megőrzi a rom és a természet érzékeny egyensúlyát is, összhangban a rom történeti és turisztikai jelentőségével.

Virág Zsolt miniszteri biztos
Fotó: Havran Zoltán

– A 11 ezer négyzetméternyi, hatalmas kiterjedésű vár további állagmegóvási munkáira is megvannak a tervek – mondja Virág Zsolt.

Ellátni a Tátráig

Áram (még) nincs a várban, de az információk elektronika nélkül is átadhatók. Most kihelyezett tájékoztató táblák sora mesél a vár történelméről. Enélkül nehezen boldogulna az interneten függő túrázó, ugyanis térerő nincs. Legfeljebb szlovák szolgáltató pittyen be, köszöntve bennünket Szlovákiában…

– A munka elején tartunk. A baráti kör néhány szakaszt megóvott, majd jött a várprogram, amelynek köszönhetően látványos visszaépítésekre került sor: 440 méter hosszú falszakaszba 1800 köbméternyi követ építettünk be – foglalja össze gondolatait Kelemen Bálint, a Középülettervező Zrt. építésze, aki évek óta aktívan részt vesz a vár értékmentésében.

– Csak vizet és kötőanyagot kellett felhozni, hiszen az omladékokban ott voltak az eredeti kövek. Van, ahol mindössze egy méter, de van, ahol három méter vastag a fal. A kiomlásokat befalaztuk, a meglazult részeket lebontottuk és újraépítettük. Rekonstrukcióban, nagyobb mértékű újjáépítésben nem gondolkodunk. Jelenleg a konzerválás idejét éljük, ám elképzelhető, hogy majdan egy-két épület is visszanyeri eredeti formáját. Bizonnyal hibrid rendszer lesz, mert nem tudunk mindent hitelesen újjáépíteni. Hatalmas szakmai kihívás ez, mert egy romvár sohasem rutinmunka – mutat rá Kelemen Bálint. A szakember szerint az új turisztikai funkcióhoz szükséges kiegészítő elemek hagyományosan tölgyfából készültek, de a formanyelvük kortárs, ezzel biztosítva a megkülönböztethetőség műemlékvédelmi igényét. A konzervált és kortárs elemek ugyanakkor szerves egységet alkotnak, az alkalmazott technikai megoldások nem zárják ki egy későbbi, nagyobb mértékű helyreállítás lehetőségét sem.

Szádvár, a ligetes-parkos romvár unikumnak tekinthető.

Az elmúlt egy évben a konzervált falak nagysága mintegy megháromszorozódott, örökségvédelmi szempontból fontos objektumokat sikerült megmenteni a pusztulástól. Egyúttal fedett kőtárba került 26 darab, eddig a vár területén szétszórva heverő, külön értéket képviselő nagy méretű, közel féltonnás faragott kőelem.

A miniszteri biztos szerint ezzel a fejlesztéssel felkerült a térképre Szádvár. Amivel a csökkenő lélekszámú Szögliget is nyerhet. Regéc, Boldogkő, Hollókő példája bizonyítja, hogy a várak újjáépítése, rekonstrukciója munkahelyeket őriz meg, illetve újakat teremt. Mindhárom helyszín nyereségesen működik, Regécen például újranyitott az évtizedek óta bezárt étterem, és mindhárom helyszínen emelkednek az ingatlanárak.

A várból szép időben a Magas-Tátra csúcsai is látszanak. Rossz időben, amikor a felhők mélyen leereszkednek, a szemközti dombok sem tűnnek elő. Mindkét élményt érdemes megélni. Többször.

Hamis pénz

A politikai káoszt, a hatalmi hiátust kihasználó egyes nagyurak a mohácsi vész után olyan dologra adták fejüket, amelyhez békeidőben nem lett volna merszük. Pénzt vertek, amely jog egyedül a királyt illette meg. Természetesen nem a törvényes viszonyok között gyártották a pénzt, olyan érméket készítettek erős váraik védelmében, amelyek sokkal kevesebb ezüstöt tartalmaztak a törvényesen előírtnál. A mohácsi vész utáni korszakban sok erődítményről derült ki, hogy hamis pénzt vernek bennük. Ilyen volt többek között Jeszenő, Kővár, Homonna, Hricsó, Munkács, Szerednye, Murány vagy éppen Lipóc vára. A Szádvárt sokáig birtokló Bebek család is élt a lehetőséggel. A főnemesi família hatalmában találjuk Szendrő, Pelsőc, Torna, Boldogkő, Krasznahorka, Csorbakő és Szádvár erődítményeit. Boldogkőn, Krasznahorkán és Csorbakőn biztosan folyt efféle munka. Ha a Bebekek vertek is hamis pénzt Szádvárban, akkor azt az elzártabb belsővárban tehették, hiszen ez a mesterség nem kívánta a nagy nyilvánosságot – olvasható a szádvár.hu-n. Néphagyomány szerint, amikor Bebek Ferenc lerontatta a csorbakői várat, akkor onnan a hamis pénzt hordókba rejtve átvitette a szádvári sasfészkébe. Méghozzá a belsővárbeli urak palotájának pincerészébe, ahová csigalépcső vezetett. Az ásatások folytatása erre a talányra is választ adhat.