Hanyatló intelligencia

Évek óta arról hallani, hogy csökken a fejlett európai országokban élők intelligenciaszintje. Ami azért meglepő, mert a huszadik században éppen ellenkező tendenciáról szóltak a hírek – az emberek egyre okosabbak lettek. Több országban valóban romlanak az IQ-tesztek eredményei, de ebből nem vonhatók le messzemenő következtetések.

Szabadtéri iskolai oktatás Afganisztánban. Mi szab határt a képességeknek? Fotó: Parwiz Parwiz Forrás: Reuters

Szabadtéri iskolai oktatás Afganisztánban. Mi szab határt a képességeknek?
Fotó: Reuters

Mennyi az IQ-d? Tizen- és huszonévesek körében népszerű elsősorban e kérdés megvitatása, hiszen büszkélkedni lehet az átlag feletti értékkel, ami persze nem garancia arra, hogy valaki majdan sikeres lesz az életben. Az IQ (intelligence quotient, azaz intelligenciahányados) viszonyító szám, amellyel kimutatható, hogy a vizsgált személy pillanatnyi értelmi képessége és az azonos életkorú, átlagos értelmi képességekkel rendelkező személy szellemi teljesítménye között milyen mértékű pozitív vagy negatív eltérés tapasztalható.

A XX. században a növekedés évtizedenként mintegy három IQ-pont volt a nyugati országokban. Ezt a folyamatot nevezik Flynn-effektusnak – a tavaly decemberben elhunyt új-zélandi intelligenciakutatóról, James Flynnről kapta a nevét a jelenség. Több kutatás azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az 1900-as évek derekától tapasztalt IQ-növekedés a fejlett országokban megakadt, és az 1990-es évek közepétől kezdve inkább csökken az intellgienciaszint, mint nő. Michael Shayer kutató az Euronewsnak arról beszélt, hogy 1995 óta „széles körű társadalmi változás nyomta rá a bélyegét a gyerekek fejlődésére-gondolkodására, és ez évről évre meg­határozóbb lesz”. Ez nem más, mint a technológiai fejlődés, például a játékkonzolok és okostelefonok megjelenése, amelyek alapjaiban változtatták meg a fiatalok egymással való ­kommunikációját. „Vegyük például a 14 éves ­briteket. Amit 1994-ben 25 százalékuk megoldott, arra ma csak öt százalékuk képes” – utalt Shayer matematikai és természettudományos adatokra.

De a probléma nem csak a briteket érinti.

A skandináv országokban szintén az IQ csökkenését figyelték meg. Egy norvég tanulmány szerint az 1975 előtt született férfiaknál még az elvárásoknak megfelelően működött a Flynn-effektus. Az 1975 után születetteknél azonban stabil csökkenést mutattak az adatok, évi átlag 0,2 ­pontos visszaeséssel. Bár ez a csökkenés jelentéktelennek tűnik, hosszú távon nagyon rossz­ hatása lesz. Ha egy generációra, vagyis harminc évre tekintünk, ez az IQ-csökkenés már 7,49 pont lesz a finneknél, 6,48 a dánoknál és 6,5 a norvégoknál. Ezek az eredmények globális trendet mutatnak. Hazánkban ez a jelenség (még) nem mutatható ki – főként a kevés elvégzett teszt miatt.

Úgy tűnik, hogy azok a tényezők, amelyek annak idején az IQ növekedését segítették elő, elvesztették hatásukat. De nem mindenhol. A Szaharától délre fekvő afrikai országokban például még nem érezteti hatását a Flynn-effektus, azaz mivel arrafelé az életkörülmények nem javultak jelentősen, az IQ-tesztek eredményei sem javultak.

– A nyugati országok polgárai miért teljesíthetnek rosszabbul most, mint néhány évtizede? Ez éppen olyan nehéz kérdés, mint az, hogy a növekedést mi okozhatta. Utóbbi lehetséges okaként felvetették a jobb és egyre absztraktabb iskolai oktatást, a jobb táplálkozást vagy a jobb egészségügyi ellátást – beleértve a terhesgondozást – tudjuk meg Kovács Kristóftól, az ELTE Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársától. – Lehet, hogy például az oktatás színvonala egyes országokban „elérte a csúcsot”. Persze azt sem lehet kizárni, hogy teljesen más okból nőtt a legutóbbi időkig az átlagos IQ, mint ami miatt most egyes helyeken csökken. Emiatt azt is nehéz megjósolni, mit hoz a jövő.

Az egyes országok átlagos teljesítményét megnézve látható – olvasható a worldpopulationreview.com-on –, hogy a világ alacsonyabb IQ-pontszámú területei kevésbé fejlettek, mint a magasabb IQ-pontszámú országok. A világ legalacsonyabb (59-es) IQ-átlagú országa az afrikai Egyenlítői-Guinea. A tíz legmagasabb értéket produkáló ország a következő: Hongkong (108), Szingapúr (108), Dél-Korea (106), Kína (105), Japán (105), Tajvan (104), Olaszország (102), Svájc (101), Mongólia (101) és Izland (101). Magyarország 98-as IQ-jú nemzet. A szomszédok közül Ausztria 100 pontos, a többi állam a miénknél kevesebb ponttal szerepel.

Az intelligenciahányadost mérő tesztek a hosszú és a rövid távú memóriát, valamint az embernek azt a képességét mérik, hogy mennyire tud felidézni információkat. Ezek a készségek nem garantálják a sikert: manapság inkább azok boldogulnak, akik racionálisan gondolkodnak, a helyes döntéshozatal pedig nem feltétlenül jellemző az intelligens emberekre. Az elmúlt ötven évben az előbbiek miatt gyakran elhangzott a kritika: az intelligenciamérések kérdései elfogultak, alkalmatlanok az összehasonlításra. Mégis mire jók akkor ezek a tesztek? Mit tudhatunk meg ezek alapján az okosságunkról, és mire nem adnak választ?

Kánikulai szükségmegoldás egy videójáték-szakvásáron Kölnben. Az emberiség elérte az intellektuális csúcsot?
Fotó: Reuters

– Jogos kritikája a teszteknek, hogy az emberi értelem számos aspektusát nem mérik: például a kreativitást vagy a bölcsességet. Ettől függetlenül mérnek valóban fontos dolgokat, megbízhatóan előre jelzik például az iskolai és a munkahelyi teljesítményt. A kognitívképesség-tesztek ráadásul a legmegbízhatóbb és legpontosabb pszichológiai mérőeszközök közé tartoznak

– tájékoztat Kovács Kristóf.

Mi történik agyunk fejlődésével a mai, egyre inkább technológia által vezérelt világban? Evan Horowitz, az FCLT Global kutatási kommunikációs igazgatója a forbes.com-on arról beszélt, hogy az emberek egyre tompábbak. Ez nem ítélet, hanem globális tény. Romlik az összpontosító-képesség, ami nemcsak az általános intelligenciát csökkenti, hanem a bonyolult feladatokhoz való hozzáállást és a felelős döntések meghozatalának képességét is befolyásolja. Emellett érzelmi intelligenciánkat is megviseli, mivel a túl sok technológiai inger miatt egy idő után képtelenek vagyunk döntéseket hozni. Nehezen dolgozzuk fel, hogy ami most fontos, az lehet, hogy tíz perc múlva senkit sem érdekel. Emiatt kevés ember szán kellő időt a bonyolult feladatok elvégzésére, hiszen a dolgok túl gyorsan változnak, akkor meg minek pepecselni apróságokkal. A technológia megváltoztatja az idő fogalmát is: a problémákat ugyanolyan gyorsan kell megoldani, mint amikor egyik weboldalról a másikra ugrunk. Az online módon megszerezhető (hatalmas mennyiségű) információ a hamis szakmai­ság illúzió­ját adja. Néhány sort elolvasunk egy blogon, és arra hallgatva gyakran rossz döntést hozunk. Erre kézenfekvő, aktuális példa a vírustagadók kártékony és mindig követőkre találó propagandája.

Ha igaz, hogy csökken az intelligenciahányados, ebből miért kell azt a következtetést levonni, hogy a mai emberek kevésbé okosak? Nem lehet, hogy csupán rosszabbul szerepelnek az IQ-teszteken, ami nem feltétlenül egyenlő a zsenialitással?

– A növekedéstől és csökkenéstől függetlenül visszatérő kérdés, hogy az IQ-tesztek eredménye csak az IQ-tesztek kitöltésére való képességet tükrözi, vagy valóban a kognitív képességeket. Úgy tűnik, hogy a tesztek eredménye statisztikailag képes előre jelezni olyan teljesítményeket, amelyekről azt gondolnánk, hogy van közük az értelmességhez. A legtöbb, iskolai kontextusban használt IQ-teszt egyébként nem hasonlít ahhoz, amelyet a nagyközönség ismer, vagy amelyet az interneten találni: az ilyen teszteket egyesével veszi fel egy pszichológus, és sokféle altesztből állnak, amelyek az emlékezetet, a téri-vizuális képességet vagy épp a szókincset is mérik, nem csak a nem verbális problémamegoldást, amelyet legtöbben az IQ-val azonosítanak. Az biztosan kijelenthető, hogy a magas IQ nem egyenlő a zsenialitással – érvel Kovács Kristóf.

Elképzelhető, hogy az emberiség elérte az intellektuális csúcsot, és ennél már csak lejjebb van? Az ELTE tudományos főmunkatársa szerint ez kiderül majd, most annyi biztos, hogy a közel száz éve tartó IQ-növekedés egyes, jellemzően fejlett nyugati országokban megtorpanni vagy akár visszafordulni látszik.

Különlegesek

Ha zsenire gondolunk, az elsők között Albert ­Einstein neve ugrik be, akinek az IQ-ja 160 lehetett. A fizika másik, évszázadokkal korábban élt alakjának, Isaac Newtonnak 190-es lehetett ez az értéke. A napjaink egyik zsenijeként emlegetett Mark ­Zuckerberg, a Facebook kiötlője esetében 152-es ­IQ-ról beszélnek. Őket ismeri a nagyvilág, de egyvalakit nem, pedig messze az előbb említettek előtt járt. Ő az 1898-ban New Yorkban született William James­ Sidis, akinek az IQ-ja 260 volt. Sidis hatéves korában gimnáziumba ment, amelyet hét hónappal később befejezett. „Tökéletes életet akarok élni” – mondta újságíróknak az érettségi napján. A tökéletes élet egyetlen módja szerinte az, ha magányosan élünk. Megfogadta, sohasem nősül meg. A zseni, aki mindig is gyűlölte a tömegeket, 11 évesen a Harvard hallgatója volt, és állítólag 25 nyelven beszélt. Miután a Harvardon idegesítette a diáktársait, akik többször is bántalmazták, Texasba költözött, és tanársegéd lett. Később visszatért a Harvard jogi karára, de nem szerzett diplomát. Néhány évvel később tüntetésen bukkant fel, amely erőszakba torkolt, ezért letartóztatták. A zseninek nem kellett börtönbe vonulnia, de a szanatóriumi kezeléseket nem úszta meg. Sidis nem futott be karriert. Élete utolsó éveiben pereskedett néhány lappal, mert azok szerinte valótlan dolgokat írtak róla. Agyvérzésben hunyt el 1944-ben.