A bábeli nyelv – ahogy ma is tapasztaljuk – zűrzavaros, de milyen az ábeli nyelv? Lakatos Mihály a Lugas hasábjain Ábelként reflektál közügyeinkre, életünk ügyes-bajos dolgaira. Mit tesz hozzá Tamási Áron hőséhez az „újrafelhasználás”, és mit jelent a szerzőnek ez a szerep?

– Hogy mit tesz hozzá az én Ábelem a Tamási-féle sikertörténethez? A XXI. századot. A gyermekek szeretik a vissza-visszatérő hősöket, s ez alól az esti apai felolvasáshoz még mindig ragaszkodó kamasz fiaim sem kivételek. Az indiánregények, aztán Dumas testőreinek kalandjai kielégítik ezt az igényt. A fiúk az Ábel-trilógia zárófejezete után is várták volna a folytatást, és igen csalódottak voltak, amikor kiderült, hogy Tamási erről nem gondoskodott. Így tulajdonképpen a tárcasorozat egyfajta folytatásként is felfogható. Az alaphelyzet mindkét esetben ugyanaz: Ábel nekivág a világnak, s miközben ismerkedik az ismeretlennel, mindenről véleményt alkot a maga otthonról hozott legjobb tudása szerint. Persze tudtam, hogy kényes ügy már ismert irodalmi figurához nyúlni, de bíztam abban, hogy át tudom vezetni a XXI. századba úgy, hogy a közönség által már ismert Ábel-mentalitás ne sérüljön. Azt már a legelején tisztáztam, hogy ez az Ábel nem az az Ábel, de azért rokonok. Nem is lehet ez másként, hiszen székelyudvarhelyi születésűként Tamásival ugyanazon táj szülöttei vagyunk, ugyanazon kulturális, szellemi örökséggel indultunk el a világba. Firtatják sokszor, honnét ered a székely humor. Nos, a székely embert
– mivel ott él, ahol – óvatossá tette a történelem. Bözödi György írja az 1938-ban megjelent Székely bánja című szociográfiájában, hogy a székely kényszerűségből egyet mond az uraknak, mást mond a románoknak, s harmadikat a sajátjai között. Sajátos óvatosság ez, amelynek a bizalmatlanság a szülőanyja. Az efféle helyzeteken vagy sírni lehet, vagy kacagni. Mivel a sírás nem előremutató, a székely inkább kacag. Istenadta humorát ékeli saját maga és a világ közé. Hogy – ha lehet – puhára essen…
– A Lugasban a szerző és a világ közé Ábel ékelődik, de nem csak humorforrásként.