Kanapésport

Ha a sport mindenkié, akkor az azt jelenti, hogy a sportoló is mindenkié?

Hosszú Katinka a tokiói olimpián, július 25. Forrás: Nemzeti Sport–Tumbász Hédi

Ha a sport mindenkié, akkor az azt jelenti, hogy a sportoló is mindenkié? Tulajdonképpen nem számít, min csúszott el az eredmény: a Covid-járvány okozta kiesés, az edzésrend megváltozása, az egy év késlekedés, vagy hogy Katinka nem mérte fel a saját erejét és úgy ugrott a vízbe. Teljesen mindegy, hogy Biles a rárakott irdatlan nyomás vagy a korábbi sportorvosától elszenvedett szexuális zaklatás terhe alatt roppant meg mentálisan és érezte úgy, hogy nem fog menni. Vitray Tamás szerint egész egyszerűen nem Hosszú Katinkáé a jog, hogy döntsön a saját versenyzése felett, hiába úszta meg a magyar versenyzők közül az olimpiai kvótához szükséges időt. Amikor pedig a dél-koreai íjász An Santól koreai férfiak óriási csoportja a közösségi médiában azt követeli, hogy adja vissza az aranyérmét, és kérjen bocsánatot a rövid haja miatt, vagy amikor Naomi Osaka teniszezőt érik folyamatos támadások azért, mert nem tartják „elég japánnak” a bőrszíne miatt, akkor nagyon félrement valami a sportolók és a játék tiszteletét illetően a hozzáállásunkban.

A sportoló a hazáját képviseli, hiszen ő bizonyult a legjobbnak: ő ugrott a legmagasabbra, ő hajította a gerelyt a legmesszebb, ő szaladt a leggyorsabban. Ezt pedig elismerjük, hiszen a több ezer éves koncepció működik – ha viszont hibázik, kegyetlenül megbüntetjük. A lai­kus okoskodás „kanapésportja” új versenyszámokkal jelentkezett az idei játékok alatt, ez pedig a közösségi média kommenthuszárjai, a vitakultúra teljes elkorcsosulása és az egyre hangosabb call out-culture (kihívás kultúrája) háromszögében keresendő. Ma sokkal könnyebben mondunk akár sarkos véleményt is az interneten, mint akár a riói olimpia idején, a kattintásokért mindent bevető online média pedig nem segít az indulatok megfékezésében. Mondok egy példát: „Kár volt a rontásért, Kovács Zsófia 14. lett a torna egyéni összetett döntőjében” – a cím információtartalma a helyezés, a „kár volt a rontásért” frázis csupán azért lett elé biggyesztve, hogy érzelmeket váltson ki. Jobbára negatív érzelmeket a sportoló irányában: miért kellett így elbaltáznia?!

Simone Biles döntését egyáltalán nem szabadna ünnepelni, hiszen az arról szól, hogy a világ egyik legnagyobb sportolója az utolsó pillanatban megroppant a ránehezedő őrületes nyomás és a rendszer által hosszú évekig elnézett zaklatás terhe alatt, és azt mondta, hogy eddig, és ne tovább. Ez a döntés arról szól, hogy hosszú évek rossz gyakorlata után már nem tudott megfelelni a minden irányból ráömlő elváráscunaminak, és inkább kiszállt. Nem kellene idáig eljutni.