Mozgó meditáció – Harcművészet hazánkban

Ha az ellenfelek a hátunk mögött vannak, akkor is pontosan tudnunk kell, mire készülnek – mondja Balassy­ Zsolt szamurájkard-forgató, az Ichi Ryu Kai Harcművészeti Alapítvány alapító tagja, aki „civilben” mesterséges intelligencián alapuló programok írásával foglalkozó, kandidátusi fokozattal rendelkező kutatómérnök. ­Ronald S. Green A sintó szerepe Japán történelmében és kultúrájában című könyvének bemutatóján, a művet kiadó Pallas Athéné Könyvkiadó rendezvényén találkoztunk vele.

2021.10.13. Budapest Dr. Balassy Zsolt japán harcművész,oktató Magyar Nemzet Éberling András Fotó: Éberling András

– Mennyire sport, és mennyire világszemlélet?

– Sokkal inkább világlátás. A japánok mozgó meditációnak is nevezik. Természetesen sport is, hiszen erőteljes kar- és lábmunka kell hozzá, s a mozgás dinamizmusa sem mellékes. Tehát nagyon jó testedzés, ám az igazi továbblépéshez el kell sajátítani a befelé fordulás képességét, és meg kell valósítani a belső-külső harmóniát. Ehhez pedig idő kell. 

– Mire tanít az iaidó? 

– Fegyelemre és figyelemre. Arra tanít, hogy figyeljük meg az apró részleteket is, és ezekből helyes következtetéseket vonjunk le, amelyek által képesek leszünk magunkat védeni. Éles karddal szemben nem lehet tévedni, minden rezdülésnek, hangnak, mozgásnak, fénynek információértéke van, és ezeket megfelelő módon kell érzékelnünk és értékelnünk. Arra is nevel, hogy a gyakorlatelemek végtelen ismétlése sem unalmas, hogy minden egyes ismétlésben megtaláljuk a változást. A fizikai adottságokat illetően az ezzel kapcsolatos esetleges akadályok – ugyanúgy, mint a jógában – mind-mind megkerülhetőek. Sokszor kérdezik, hogy a balkezességgel mi a helyzet, mert az iaidó ugyan kétkezes kardforgatás, de sok a jobbkezes technika. A válasz, hogy a balkezeseknek is meg kell tanulniuk – és meg is tanulnak – jobb kézzel vágni. Egyébként mi, jobbkezesek az edzéseken bal kézzel is ugyanúgy végrehajtunk minden gyakorlatot. 

– Milyen érdeklődés van iránta Magyarországon?

– Az iaidó Japánban sem tömegsport. Idestova harminc éve tanítom Magyarországon, és nem volt olyan csoportom, amely tízfősnél nagyobb lett volna. Persze nem is törekszem nagyobbra, hiszen az iaidóban mindig egyéni foglalkozások vannak. Jelenleg száz és kétszáz között lehet azoknak a száma, akiket megszállt a kard szelleme, de talán ötvenen tudják megfelelő szinten csinálni.

– Ön hogyan lett szamurájkard-forgató?

– Gyerekkoromban klasszikus vívást tanultam, de abbamaradt. A műszaki egyetem elvégzése után meghívást kaptam Montrealba, a McGill Egyetemre egy kétéves kutatómunkára. A megérkezés estéjén a taxiból láttam egy kivilágított épületet, ahol fekete hakamát és fehér gít viselők szamurájkarddal gyakorlatoztak. Ez a vizuális élmény volt az első, amely megragadott. Már másnap elindultam megkeresni a helyet, majd egyre gyakrabban jártam oda. Minden tetszett, amit ott láttam-hallottam-megtapasztaltam. Amikor hazatértem Kanadából, akkor a kendó már itt volt Magyarországon, és akadt néhány olyan ember is, aki már látott iaidót, sőt részt is vett valamilyen ezzel kapcsolatos szemináriumon. Velük alakítottam meg a kendószövetségen belül az iaidó-szakosztályt, amelynek 2002-ig az elnöke voltam. Amikor abbahagytam ezt a fajta szervezőmunkát, már 10-12 klub működött. Az egész életemet áthatotta az a gondolkodásmód, amely az iaidó gyakorlásában meghatározó. A több támadó elleni védekezés klasszikus sémája szerint ha az ellenfelek a hátunk mögött vannak, akkor is pontosan tudnunk kell, mit csinálnak, mire készülnek, és abban a pillanatban kell szembefordulni velük, amikor az a legelőnyösebb számunkra.

– Milyen tevékenységet folytat az ön által alapított Ichi Ryu Kai Harcművészeti Alapítvány? 

– A nevünk, az Ichi Ryu Kai (Egy Folyó) azt fejezi ki, hogy a különböző harcművészeti irányzatoknak közös a szellemi-filozófiai alapjuk, és bár mindegyiknek vannak speciális technikái, a végcél mindegyikben az ellenfél legyőzése, és ez vonatkozik a tudatunkban levő gátló tényezők legyűrésére is. Az alapítvány ezek oktatásával foglalkozik, elméleti előadásokat és gyakorlati bemutatókat egyaránt tartunk. A nyilvánosság számára jelenleg A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán érhetők el a foglalkozásaink.

(A borítóképen Balassy Zsolt: Meg kell valósítani a belső-külső harmóniát. Ehhez pedig idő kell. Fotó: Éberling András)