Kislányunk születése után két évvel, 1983 telén Péntek Imre gyermeknézőbe jött hozzánk. A gyermeknézésből gyermekőrzés lett, mert aznap délután sürgős elintéznivalónk akadt a feleségemmel. Hazaérvén még maradt időnk a beszélgetésre. Antológiás költőtársaink – Utassy József, Kiss Benedek, Oláh János és a többiek – kapcsán a közismertség és az ismeretlenség fogalma is szóba került.
Megemlítettem, hogy fotográfus szomszédunk művészi életben ismeretlen felesége – néhány hete – keménypapírra ragasztott spárgából csodálatos képeket komponál. Imre azonnal látni akarta őket.
Fél óráig tartó villámvizit után az általa kiválasztott spárgaképeket lefotóztatta, és Spargart című esszéjében a kecskeméti Forrás áprilisi számában bemutatta őket, és ezzel az alkotó előtt kiállítási tér nyílott. Péntek Imre szövege oly szakértelemről árulkodott, mintha egész életében képzőművészettel foglalkozott volna.
Versei nemcsak önmagának, hanem másoknak is teret nyitottak. Tudatában volt ugyanis annak, hogy az ország egészséges szellemi létének feltétele régiós hagyományainak őrzése, kultúrájának, irodalmának gazdagítása.
A kérdésre, hogy mi a regionalizmus, a következő, példákkal illusztrált választ adja: „Egy szoros, szenvedélyes kötődés a szülőföldhöz, annak megannyi, apró jellegzetességéhez. Vannak kortárs példák, mint Serfőző Simon ragaszkodása a tanyavilághoz, Finta Éváé Tokaj környékéhez vagy Kerék Imréé Sopron »hűséges« városához.”
Ennek szellemében tanulmányait, esszéit, kritikáit hitelesítő költői tehetségét, morális érzékenységét, elméleti felkészültségét, politikai elkötelezettségét Péntek Imre azon irodalmárok és képzőművészek szolgálatába állította, akikben az ország egészét szolgáló helyi küldetéstudatot megérezte, felkeltette vagy felkelthette. Lírai kaleidoszkóp című kötete ennek dokumentuma.
Kelemen Erzsébet Rorate című kötetét ismertető írásának bevezetőjét az alábbi sorokkal kezdi: „A kortárs irodalom mai alkotói közt sok különös személyiséget találunk. […] Vannak a világra, az irodalmi mesterség ezernyi jelenségére reagáló írástudók, akiknek tág érdeklődését csak csodálhatjuk, nem restek egy-egy alkotó életművében elmélyedve értékek után kutatni.”
