Kislányunk születése után két évvel, 1983 telén Péntek Imre gyermeknézőbe jött hozzánk. A gyermeknézésből gyermekőrzés lett, mert aznap délután sürgős elintéznivalónk akadt a feleségemmel. Hazaérvén még maradt időnk a beszélgetésre. Antológiás költőtársaink – Utassy József, Kiss Benedek, Oláh János és a többiek – kapcsán a közismertség és az ismeretlenség fogalma is szóba került.
Megemlítettem, hogy fotográfus szomszédunk művészi életben ismeretlen felesége – néhány hete – keménypapírra ragasztott spárgából csodálatos képeket komponál. Imre azonnal látni akarta őket.
Fél óráig tartó villámvizit után az általa kiválasztott spárgaképeket lefotóztatta, és Spargart című esszéjében a kecskeméti Forrás áprilisi számában bemutatta őket, és ezzel az alkotó előtt kiállítási tér nyílott. Péntek Imre szövege oly szakértelemről árulkodott, mintha egész életében képzőművészettel foglalkozott volna.
Versei nemcsak önmagának, hanem másoknak is teret nyitottak. Tudatában volt ugyanis annak, hogy az ország egészséges szellemi létének feltétele régiós hagyományainak őrzése, kultúrájának, irodalmának gazdagítása.
A kérdésre, hogy mi a regionalizmus, a következő, példákkal illusztrált választ adja: „Egy szoros, szenvedélyes kötődés a szülőföldhöz, annak megannyi, apró jellegzetességéhez. Vannak kortárs példák, mint Serfőző Simon ragaszkodása a tanyavilághoz, Finta Éváé Tokaj környékéhez vagy Kerék Imréé Sopron »hűséges« városához.”
Ennek szellemében tanulmányait, esszéit, kritikáit hitelesítő költői tehetségét, morális érzékenységét, elméleti felkészültségét, politikai elkötelezettségét Péntek Imre azon irodalmárok és képzőművészek szolgálatába állította, akikben az ország egészét szolgáló helyi küldetéstudatot megérezte, felkeltette vagy felkelthette. Lírai kaleidoszkóp című kötete ennek dokumentuma.
Kelemen Erzsébet Rorate című kötetét ismertető írásának bevezetőjét az alábbi sorokkal kezdi: „A kortárs irodalom mai alkotói közt sok különös személyiséget találunk. […] Vannak a világra, az irodalmi mesterség ezernyi jelenségére reagáló írástudók, akiknek tág érdeklődését csak csodálhatjuk, nem restek egy-egy alkotó életművében elmélyedve értékek után kutatni.”
Ezt Péntek Imre önmagáról is írhatta volna. Hét nagyobb lélegzetű irodalomtörténeti jellegű tanulmányán kívül több mint harminc költőnek ismerteti egy vagy több művét, munkásságát. Ez van olyan teljesítmény, mint ha színművészként több mint harminc főszerepet játszana…
A Péntek Imre által bemutatott könyvek szerzői között vannak közismert költők, mint Csoóri Sándor, Kiss Benedek, Győri László, Lackfi János, Markó Béla, Oláh János vagy Turczi István, Utassy József. És vannak, akik saját pátriájukban vívtak ki tekintélyt költői kvalitásukon túl irodalomszervezői, könyvkiadói tevékenységükkel, mint a tizenkét évvel ezelőtt elhunyt nagykanizsai Pék Pál, a Pannon Tükör alapító főszerkesztője, Agócs Sándor, Lakitelek kulturális mindenese vagy a hajdúnánási Oláh András, a Partium főszerkesztője.
Péntek Imre már az 1980-as évek elejétől szívügyének tekintette a nyugati magyar irodalom jelesebb képviselőit beemelni a magyar kulturális köztudatba. Elkötelezettsége évtizedek múltán is változatlan maradt, s ennek jegyében Kabdebó Tamás, Major-Zala Lajos és Kemenes Géfin László több művét ismerteti, nem mentesen – főleg Az erotikus költészet és változásai című írásában – a kritikától.
Figyelme, már csak a történelmi Zala vármegye okán is, kiterjed a Szlovéniához tartozó Muravidékre. Az alig nyolcezer fős ottani magyar közösség – amelynek kulturális központja a szobrászművész Zala György szülővárosa, Lendva – ottani képviselőivel, a költő-történész-újságíró-tanár-borász Bence Lajossal és Göncz Lászlóval és műveikkel kiemelten foglalkozik.
Bence Lajos Írott szó című könyvének méltatása kapcsán Péntek Imre idézi a szintén határon túli Mák Ferencnek a szerzőt találóan jellemző kérdéseit: „Lehet, hogy a Muravidék példa arra, hogy igazából a Szülőföld teremti meg a maga hű embereit, és nem az esendő ember alkotja meg a Szülőföldet? Lehet, hogy a Szülőföld mégis csak egy magasabb rendező erő, amelyet nem kezdhetnek ki az emberi megalkuvások, árulások?”
Péntek Imre lelkiismeretesen, felkészülten elemez egy-egy könyvet vagy verset, s tudatosítva annak értékeit vagy gyengéit mond róluk véleményt. Véleményét morális felelősségérzete és írásainak igényes nyelvezete hitelesíti. Többször kiemeli, hogy „az esszé az írói tehetség legmagasabb rendű terméke”. Hogy ez így van, arra e könyv is bizonyság.
(Péntek Imre: Lírai kaleidoszkóp. Tanulmányok, esszék, kritikák. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2021, 382 oldal. Ára: 3200 forint)
Borítókép: Péntek Imre költő a Magyar Napló Kiadó, a Duna Médiaszolgáltató Zrt. és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) költészet napi Versmaraton című rendezvényén a Magyar Rádió Márványtermében Budapesten 2016. április 11-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
