Miután tudomást szerzett arról, hogy Auschwitzban varroda is működött, Lucy Adlington brit történész kutatásba fogott, hogy még többet megtudjon a haláltáborban szabóként alkalmazott női foglyokról. Erről írt könyvet The Dressmakers of Auschwitz címmel.
A történész éppen azt kutatta londoni archívumokban, hogy milyen volt a nők élete az 1930-as és az 1940-es években, a második világháború előtt és alatt. Ekkor akadt egy utalásra, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban „divatszalon” is működött. Adlington kapva kapott a témán, és elkezdte felgombolyítani a történetet.
Munkája során túlélésről és ellenállásról szóló, inspiráló történetek sora bukkant elő, ezeket a rövidesen megjelenő, Auschwitzi szabónők című könyvében szedte csokorba – tudósít a Deutsche Welle német hírportál.
Mivel a deportált zsidók között szép számmal akadtak művészek, képzőművészek, divattervezők, nem volt ritka, hogy a magas rangú náci vezetők saját maguk számára igénybe vették a tudásukat, s ezért hajlandóak voltak elnézni „alacsonyabbrendűségüket”. Az 1940-es évek elején Hedwig Höss – a hírhedt Rudolf Höss táborparancsnok felesége – divatszalont vezetett Auschwitzban, ahol női foglyokat alkalmazott, akik csúcsminőségű ruhakölteményeket varrtak a náci elit számára.
A dolog úgy indult, hogy a táboron kívül lakó Hedwig kért a férjétől egy női foglyot, aki felügyelne a gyerekekre, s mellesleg varrni is tud. Így került a házhoz a szlovákiai Marta Fuchs. A varrónőnek híre ment, s más SS-tisztek irigykedő feleségei is elkezdték ostromolni Hösst varrónőért.
Mivel nem volt célszerű szétszórni a foglyokat, a tábor egyik adminisztrációs épületében „ruhaszalont” alakítottak ki. A csapatban 23 foglyot alkalmaztak, akik képességeik révén így megmenekültek a gázkamrától. Fél év múlva a gárda már negyven nőt számlált, többségük szlovákiai zsidó volt, de akadt köztük francia kommunista is és legalább egy görög asszony.
Mindegyik varrónőnek hetente két ruhát kellett összeállítania a nácik által összerabolt anyagokból, s át kellett alakítaniuk a táborlakóktól érkezésükkor elkobzott ruhadarabokat is. Minden szombaton, pontban délben megérkeztek az SS-tisztek feleségükkel vagy szeretőjükkel, s válogattak a frissen készült ruhadarabokból, amelyeket aztán moziban, hangversenyeken vagy koktélpartikon viseltek.