Erre lehetett számítani, amikor a német Zöldek tavaly év végén a koalíciós kormány tagjai lettek. Ráadásul a kabinet fő erejének, a szociáldemokratáknak olyannyira szükségük volt a környezetvédőkre, hogy a legfontosabb tárcákat átengedték nekik.
Robert Habeck, a Zöldek társelnöke alkancellári tisztsége mellett gazdasági és klímaügyi miniszter is. A másik pártvezetőjük, Annalena Baerbock megkapta a külügyi tárcát. Ezek rendkívül fontos tisztségek.
Különösen, ha hozzátesszük: Habeck a német gazdaságban megvalósuló befektetések fölött teljes ellenőrzést gyakorol, ugyanis ő teszi rá a végleges pecsétet, hogy ezek a klímaügynek is megfelelnek. Baerbock külügyminiszter asszony addig megleckézteti és kioktatja emberi jogokból Kínát meg Oroszországot.
Múlt év végén a német kormány meg is kezdte működését. Még Angela Merkel kancellár kabinetjének célkitűzéseit megvalósítva bezárta három korszerű atomreaktorát, a megmaradó háromra idén év végén kerül lakat. Ezzel a Zöldek nagy örömet szereztek maguknak.
„Gyermekkori álmunk valósul ma meg – adta hírül Sven Giegold klímaügyi államtitkár. – Tiltakozásunk célt ért: a megújuló energia felváltja az atomot, a szenet és a gázt!”
A diadalittas bejelentés megvalósulására azonban még várni kell, legalábbis mintha ezt sejtetné Giegold főnökének, Habecknek egy mégiscsak mérvadóbb minapi nyilatkozata: „Kolosszális feladat lesz, ha Németország el akarja érni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését az ipar energiaigényeinek kielégítése mellett.”
Azt is elismerte, 2030-ra nem tudják 65 százalékra mérsékelni a károsanyag-kibocsátást, az 1990-es szintnek csak felére lesznek képesek.
A világ jó része elhűlve követi a német energiapolitikát. A német társadalom már a hatvanas évek végétől atomellenes. Mindenféle nukleáris eszközt ellenez, a békés és a hadászati felhasználásút is.
Aztán 2011-ben a fukusimai atomerőmű katasztrófáját elemezve a kereszténydemokrata Merkel arra a következtetésre jutott, hogy záros határidőn belül be kell zárni az összes német nukleáris üzemet.
Még szakértők is azon tanakodnak, hogy Merkel politikusi pályafutásának melyik elképzelése volt károsabb: az atomerőműveket érintő 2011-es döntése vagy a 2015-ös bevándorlást bátorító intézkedései. Hamarosan meglátjuk.
A döntés a nukleáris üzemek bezárásáról nélkülöz bármiféle logikát. Miért kell Németországban leállítani az összes atomerőművet a Föld másik felén történt katasztrófa miatt? Német földön is pusztít majd cunami?
Rendben, fogadjuk el, hogy halál vár a német nukleáris erőművekre. Ezeket majd megújuló energiát termelő szél- és naperőművekkel helyettesítik. De addig miért kell bezárni az atomerőműveket, amelyek egy egész ország áramellátását kipróbáltan biztosítják?
Nem fordítva kellene: előbb megteremteni a helyettesítő, a biztonságos, a tiszta és ráadásul zöldenergia-forrást, majd utána – ha már ilyen kényes az ízlésünk – végleg bezárni az atomerőműveket?
A vörös-zöld koalíció, megspékelve egy kevéske liberalizmussal, hajlamos ilyen világmegváltó ideákban hinni. Németország túl nagy, ha valami összeomlik gazdasági gépezetében, az továbbgyűrűzik szerte a világban, különösen Európában.
Most éppen a szénerőművek csúcsra járatásával igyekeznek pótolni a kieső áramtermelési kapacitást. Az elenyésző karbonkibocsátású atomerőművek helyett a legszennyezőbbekben bíznak. Persze, ez csak – ahogy itt hívják – „átmeneti időszak”.
Csoda, hogy tavaly jelentősen nőtt a levegőbe juttatott káros anyag mennyisége? Arról az álszent politikáról már ne is beszéljünk, hogy Berlin Franciaországtól vesz – atomerőművekben megtermelt – áramot. A ligniterőműveknek 2030-ra be kell zárniuk, ekkorra már az atomerőművek nyolc éve nem üzemelnek. A két erőműcsoport együttes kiesése a német elektromosenergia-termelésben negyvenszázalékos hiányt eredményezhet.
Hozzáfűzve azt is, hogy az addigra milliós számban elterjedő elektromos autók is igénylik az áramot, a száguldó digitalizációs tervekről nem is beszélve. Ötven százalékkal több energiára lenne szükség.
Mi lehet a megoldás? Jelenleg a szél- és naperőművekből nyert áram az ország felhasználásának 43 százalékát teszi ki. Hát növeljük meg nyolc éven belül ezt a mennyiséget majdnem a duplájára, nyolcvan százalékra!
Papíron mi sem egyszerűbb ennél: az eddig évente telepített 450 szélerőmű helyett több mint háromszorosát, 1500-at kell üzembe helyezni. A németek hevesen ellenzik az atomenergiát, de talán még ennél is jobban azt, hogy lakóhelyük közelében hatalmas szélkerekek zaját kelljen naphosszat hallgatniuk.
A hatóságok és a szélerőműparkok közelében lakók között évek óta végeláthatatlan perek zajlanak, ami hátráltatja a megvalósítást. De szinte ugyanez a helyzet a naperőművekkel, azok is jelentős részt vesznek el a mezőgazdasági területekből.
A Zöldek másik elve a biodiverzitás biztosítása, ami éppen a telepítés ellen tiltakozókat védi. Ráadásul az időjárás nem a mi kényünk-kedvünk szerint „üzemel”. Például tavaly egész évben többnyire szélcsendes idő volt, a megújulók áramtermelése nemhogy nőtt volna, hanem leesett 41 százalékra.
A szélerőművek általában északon, a tenger környékén helyezkednek el, az ipar meg délen vár az áramra. Nyolcezer kilométer nagyfeszültségű elektromos vezetékre lenne szükség az északon keletkező áram délre juttatásához.
Az atomerőművek lekapcsolása miatt már vannak olyan helyek, ahol a hatóságok fű alatt megbeszéléseket kezdtek az iparvállalatokkal arról, hogy bizonyos időszakban fogják vissza a termelést. Szép kilátások.
Az előző kormány az Északi Áramlat 2-n érkező orosz földgázra alapozta az átmeneti időszakot. Ám a kabinet nem számolt azzal a külföldi nyomással, amelyet a működőképes vezeték kiváltott. Az új berlini vezetés meg nincs a legjobb viszonyban az oroszokkal.
A környező országok és Washington is arról kezdtek egyeztetéseket, hogy milyen eszközökkel húzzák ki Németországot az energiapolitika gödréből, amelybe sikeresen belekormányozta magát.
Ezzel a lépésével még Európában is elszigetelődik: Brüsszel ugyanis klímapolitikai célból zöldenergiaként, tehát támogatható kategóriába sorolva ismerné el a földgázt és az atomenergiát.
Az új német kormány érthető módon üdvözölte a gáz ilyen irányú besorolását, az atomenergiát azonban váltig ellenzi. Könnyen előfordulhat, hogy a nyári uniós szavazáskor Németország a vesztesek sorába kerül.
Borítókép: Út menti feszület a bajorországi Gundremmingen leállított atomerőművénél 2022. január 1-jén. Ha valami összeomlik Németországban, azt az egész világ megérzi (Fotó: Europress/AFP)
