Kétezerhúsz tavasza. Hiánycikkek: WC-papír, sütőpor, élesztő, liszt. A közösségi médiát ellepik a banánkenyerek és a kovászolt cipók, a bezártság az önellátás felé tereli a családokat. A KovászShop remek időzítéssel, két éve indult el, egy-két hónappal a járvány kitörése előtt.
Az első hullám alatt mindenki házhoz rendelt, és otthon sütött, e szokás azóta is töretlen. Kocsis Krisztina, a KovászShop marketingvezetője szerint néhány éve kezdődött az otthoni kenyérsütés kultúrája, workshopok indultak, egyre több internetes tartalom volt elérhető, és tulajdonképpen magától, organikusan gyarapodott ez a kis kovászoló közösség.
Kevés helyen volt elérhető az igazi, minőségi kovászos kenyér, főleg budapesti pékségekben, ezért Krisztina szerint a lelkes amatőrök elsősorban nem tőlük vették az ihletet, a folyamat inkább az interneten indult be.
Csak liszt, víz és só
– Egyre többen osztottak meg recepteket, tippeket, tapasztalatokat, elkezdtek kutakodni, emlékezni, nagyanyáink hogyan csinálták; a világjárvány berobbanása és a karantén felgyorsította ezt a folyamatot.
Több oka is van a népszerűségének: egyrészt a hagyományokhoz való visszatérés, másrészt az egészségügyi oldala. Hogy saját példánál maradjak, sokáig azt hittem, hogy gluténérzékeny vagyok, ám a kovászos kenyérsütés miatt hamar kiderült, hogy csak az adalékanyagokra vagyok érzékeny.
A kovászos kenyérhez nem kell más, csak liszt, víz és só. A népesség egyre egészségtudatosabb, és szépen lassan felfedezték, hogy a régi módszerek milyen hatékonyak ebben a tekintetben is – húzza alá Kocsis Krisztina.
Elődeink legelőször pirították és egészben ették meg a gabonaszemeket. A Nature magazinban közzétett 2004-es tanulmány egy izraeli ásatásról ír, amelynek kapcsán amerikai tudósok azt állították, hogy már a kőkorszaki ember is evett kenyeret.
21 centi hosszú és 16 centi magas kőlapon a régészek keményítőszemcséket fedeztek fel, arra jutva, hogy e szemek olyan gabona- és vadfűfélék részei voltak, amelyeket az emberek feldolgozva fogyaszthattak.