Nincs elegendő humán donor, sertésszívet ültettek emberbe

Egy 57 éves amerikai férfiba genetikailag módosított sertés szívét ültették. Az úttörő eljárás – közel hatvan évvel az első szívtranszplantáció után – több százezer szervelégtelenségben szenvedő betegnek nyújt reményt. A tömeges alkalmazásra várni kell, hiszen számos problémát meg kell még oldani.

Budapest, 2018. december 28. Szívkivételhez sietnek egy fővárosi kórházban 2018. április 5-én. Idén 2018. december 28-ig hatvanegy szívátültetést végeztek Magyarországon. MTI/Mónus Márton Fotó: MTI/Mónus Márton

Muhammad Mohiuddin, a Marylandi Egyetem Orvostudományi Karának sebészprofesszora korábban sikeresen ültetett át sertésszíveket páviánokba. 

A biztonsági aggodalmak és a veszélyes immunválasztól való félelem egészen a közelmúltig kizárta a módszer alkalmazását embereken. A hatósági engedéllyel elhárult az akadály. A világszenzációt jelentő nyolcórás műtétre Baltimore-­ban került sor, a Marylandi Egyetem Orvosi Központjában. Bartley Griffith, a műtétet végző orvosi központ szívátültetési programjának igazgatója a beavatkozás előtt, alatt és után is bizakodó volt. A beültetett sertésszív normálisan működött, de nem tudhatták, mit hoz a jövő. Folyamatosan monitorozták a férfit, hogy nincs-e jele kilökődésnek, de az első 48 óra minden incidens nélkül telt el. 

Állandóan figyelték az esetleges fertőzéseket, beleértve a sertésretrovírust, amely emberre is átterjedhet, bár ennek kockázatát alacsonynak tartják.

Tavaly 41 354 amerikai kapott új szervet, több mint felük vesét – állítja az Egyesült Államok szervtranszplantációját koordináló nonprofit szervezet, a United Network for Organ Sharing. Ennek ellenére akut a szervhiány az országban, emiatt naponta körülbelül egy tucat ember hal meg a várólistások közül. 2021-ben 3817 amerikai kapott emberi donorszívet, több, mint valaha, de a kereslet messze meghaladja a kapacitásokat. Az igények és a lehetőségek közötti szakadékot hidalhatja át a sertésszív.

Hosszú a múltja a xeno­transzplantációnak, azaz a fajok közötti sejt-, szerv- és szövetátültetésnek. 

Fotó: Europress/AFP

Az 1960-as években például csimpánzveséket ültettek át néhány betegbe, de a legtovább élő befogadó is alig kilenc hónapig élt a donorszervvel. 1984-ben páviánszív került a Baby Fae néven ismert csecsemőbe. Stephanie Fae Beau­clair 1984. október 14-én született. A csecsemő szívének bal kamrája nem fejlődött ki rendesen, ezért akkor nem volt esélye a túlélésre. Leonard Bailey szívsebész elmagyarázta a kétségbeesett anyának, hogy csapata évek óta kísérletezik újszülött páviánok és kecskék szívének átültetésével, és meg van győződve arról, hogy egy páviánkölyök megfelelő donor lehetne a csecsemőnek. Teresa Beauclair végső kétségbeesésében beleegyezett az operációba.

A beavatkozás sikeres volt. Fae állapota két héten keresztül javult, majd megfordult a folyamat, amit a transzplantációs sebészek először azzal magyaráztak, hogy a csecsemő immunrendszere megtámadta az idegen szervet.

 Kiderült, ennek pont az ellentéte zajlott le – a szív támadta a csecsemő immunrendszerét. Fae szervei sorban leálltak, a csecsemő végül 1984. november 16-án meghalt.

A sertések szívbillentyűit rutinszerűen ültetik emberekbe – hazánkban először 1968 áprilisában tettek be sertésszívbillentyűt egy beteg szívébe –, és néhány cukorbeteg kapott már sertéshasnyálmirigy-sejteket. A sertésbőrt átmenetileg égési sérülések esetén alkalmazzák.

A sertések azért jelentenek előnyt a főemlősökkel szemben, mert szerveik hat hónap alatt elérik a felnőtt ember méretét. Génszerkesztéssel és klónozással genetikailag módosított sertéseket hoztak létre, amelyek szerveit kisebb valószínűséggel utasítja el az ember.

A Bennettbe átültetett szív ugyancsak genetikailag módosított sertésből származott – az állaton tíz módosítást végeztek el. Négy gént kiütöttek vagy inaktiváltak: az egyik a kilökődési válasz indításáért felelt, egy növekedési gén kiiktatásával pedig megakadályozták a sertés szívének növekedését a beültetés után. Ezenkívül hat humán gént illesztettek be. Ezekkel a módosításokkal elérték, hogy a sertés szerveit jobban tolerálja az emberi immunrendszer. A csapat új kísérleti gyógyszert is használt, amelyet az immunrendszer elnyomására és a kilökődés megelőzésére fejlesztettek ki.

A beültetett szívet az immunrendszer idegenként ismeri fel, védekezik ellene, ami kilökődési reakcióhoz vezethet – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján. 

Ez ellen folyamatos gyógyszeres kezeléssel kell védekezni, mely élethossziglan tartó gyógyszeres terápiával jár. Az immunrendszer „gyengítését” szolgáló gyógyszeres kezelés azonban nemcsak a beültetett szív elleni védekező reakciót gátolja meg, hanem a fertőzésekkel, a daganatos betegségekkel szembeni ellenállást is gyengíti. Ezekből következik, hogy szívátültetést követően más életvitelre kell berendezkedni, mint a műtétet megelőzően.

A kutatók azt remélik, hogy a xenotransz­plantáció és más hasonló eljárások új korszakot nyitnak, nem lesz hiány pótszervekből, és a több mint félmillió vesére és más szervre váró amerikai gyors gyógyulásban reménykedhet.

 Nyílnak azok az ajtók, amelyek jelentős változást hoznak a szervi elégtelenség kezelésében. Azonban számos akadályt kell még leküzdeni, míg egy ilyen eljárást széles körben alkalmazhatnak, hiszen még akkor is előfordul a szervek kilökődése, ha például minden szempontból megfelelőnek tűnő emberi vesét ültetnek be.

Transzplantáció-történet

Az első szívtranszplantációt Christiaan Barnard dél-afrikai sebész végezte 1967. december 3-án Fokvárosban. Louis Washkansky a műtét után összesen 18 napot élt, tüdőgyulladásban hunyt el. A donor, Denise Darvall nem sokkal előtte sérült meg súlyosan autóbalesetben. Európában elsőként Christian Cabrol végzett szívátültetést, Párizsban 1968. április 24-én. Magyarországon a szívtranszplantációs program 1992. január 3-án indult, amikor Szabó Zoltán elvégezte az első magyarországi szívátültetést a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján. Az akkor 29 éves Schwartz Sándor sikeres szívátültetése szigorú alapossággal felépített felkészülési munka megkoronázása volt, mely egyben megalapozta a hazai szívtranszplantációs programot. Schwartz Sándor 2019-ben, 27 évvel a műtét után, 56 éves korában hunyt el. Neki is köszönhető, hogy az úttörő jellegű szívátültetést napjainkig 643 további követte a Semmelweis Egyetemen, és ezzel a városmajori klinika Európa második legaktívabb transzplantációs centruma lett. 2020-ban 320 szervátültetést végeztek Magyarországon, a betegek várakozási ideje a máj- és a szívátültetés esetén a legrövidebb, mindkét szervnél, illetve tüdőátültetés esetén átlagosan hét hónap – közölte tavaly év elején az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatóság. A vese és a hasnyálmirigy kombinált átültetésénél a várakozási idő három év négy hónap, a vesetranszplantációnál csaknem 3,5 év volt. A 320 szervátültetésből 202 veseátültetés volt. Szívátültetést 45 alkalommal hajtottak végre a két hazai szívtranszplantációs központban: 39 műtétet a városmajori klinikán, hatot a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben végeztek. 2020-ban 17 tüdőátültetésre, hat kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetésre és ötven máj­transzplantációra került sor.

Borítókép: MTI/Mónus Márton