Nincs elegendő humán donor, sertésszívet ültettek emberbe

Egy 57 éves amerikai férfiba genetikailag módosított sertés szívét ültették. Az úttörő eljárás – közel hatvan évvel az első szívtranszplantáció után – több százezer szervelégtelenségben szenvedő betegnek nyújt reményt. A tömeges alkalmazásra várni kell, hiszen számos problémát meg kell még oldani.

Budapest, 2018. december 28. Szívkivételhez sietnek egy fővárosi kórházban 2018. április 5-én. Idén 2018. december 28-ig hatvanegy szívátültetést végeztek Magyarországon. MTI/Mónus Márton Fotó: MTI/Mónus Márton

Lehet, hogy David Bennett csupán akkor egyszer, 1988. április 30-án kelt ki magából, és egyébként példás életet élt. Bennett azonban azon a napon többször hason, mellkason és háton szúrt egy férfit, aki a sérülések miatt megbénult. Az élete hátralévő részét tolószékben töltő áldozata 2005-ben agyvérzést kapott, két évvel később meghalt. A tettéért tíz év börtönbüntetésre ítélt támadó mellkasába idén január 7-én – a világon először – sertésszívet ültettek. A páciens szívelégtelensége miatt nem volt alkalmas hagyományos szervátültetésre. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal végül szilveszterkor adott sürgősségi engedélyt a transzplantációs műtét elvégzésére a végstádiumú betegnél.

Jelenleg a szívtranszplantáció a végstádiumú szívelégtelenség kezelésének leghatékonyabb és legjobb túlélést biztosító kezelése. 

Olyan operációról van szó, melynek során a súlyosan beteg szívet új, egészséges donorszívre cserélik. A donorszervet – szakértői bizottság által – agyhalottnak nyilvánított egyénből veszik ki, akit korábban transzplantációra alkalmasnak ítéltek. A beavatkozást abban az esetben alkalmazzák, amikor a szívbetegség kezelésében egyéb kezelési formák már nem hatékonyak, és az állapot végstádiumú szívelégtelenséghez vezet. Eddig kizárólag emberi szívet ültettek be.

Az első sertésszervet használó műtétet alig néhány hónappal azután végezték el, hogy New York-i sebészek sikeresen összekapcsolták egy génmanipulált sertés veséjét egy agyhalott emberrel. A tavaly októberi beavatkozás során az 54 órán keresztül működő állati szervet az emberi ágyék nagy ereihez erősítették, de a testen kívül tartották, hogy megfigyelhessék működését.

– Vagy meghalok, vagy végrehajtják ezt az átültetést. Én élni akarok. Tudom, hogy ez egy lövés a sötétbe, de ez az utolsó lehetőségem – idézte a The New York Times Bennettet. A férfi az orvosok által vázolt esélyek és kockázatok mérlegelése után döntött, vállalja a kísérleti kezelést, mert új szív nélkül meghalna. Korábban az összes lehetséges kezelést kipróbálták, sikertelenül.

Muhammad Mohiuddin, a Marylandi Egyetem Orvostudományi Karának sebészprofesszora korábban sikeresen ültetett át sertésszíveket páviánokba. 

A biztonsági aggodalmak és a veszélyes immunválasztól való félelem egészen a közelmúltig kizárta a módszer alkalmazását embereken. A hatósági engedéllyel elhárult az akadály. A világszenzációt jelentő nyolcórás műtétre Baltimore-­ban került sor, a Marylandi Egyetem Orvosi Központjában. Bartley Griffith, a műtétet végző orvosi központ szívátültetési programjának igazgatója a beavatkozás előtt, alatt és után is bizakodó volt. A beültetett sertésszív normálisan működött, de nem tudhatták, mit hoz a jövő. Folyamatosan monitorozták a férfit, hogy nincs-e jele kilökődésnek, de az első 48 óra minden incidens nélkül telt el. 

Állandóan figyelték az esetleges fertőzéseket, beleértve a sertésretrovírust, amely emberre is átterjedhet, bár ennek kockázatát alacsonynak tartják.

Tavaly 41 354 amerikai kapott új szervet, több mint felük vesét – állítja az Egyesült Államok szervtranszplantációját koordináló nonprofit szervezet, a United Network for Organ Sharing. Ennek ellenére akut a szervhiány az országban, emiatt naponta körülbelül egy tucat ember hal meg a várólistások közül. 2021-ben 3817 amerikai kapott emberi donorszívet, több, mint valaha, de a kereslet messze meghaladja a kapacitásokat. Az igények és a lehetőségek közötti szakadékot hidalhatja át a sertésszív.

Hosszú a múltja a xeno­transzplantációnak, azaz a fajok közötti sejt-, szerv- és szövetátültetésnek. 

Fotó: Europress/AFP

Az 1960-as években például csimpánzveséket ültettek át néhány betegbe, de a legtovább élő befogadó is alig kilenc hónapig élt a donorszervvel. 1984-ben páviánszív került a Baby Fae néven ismert csecsemőbe. Stephanie Fae Beau­clair 1984. október 14-én született. A csecsemő szívének bal kamrája nem fejlődött ki rendesen, ezért akkor nem volt esélye a túlélésre. Leonard Bailey szívsebész elmagyarázta a kétségbeesett anyának, hogy csapata évek óta kísérletezik újszülött páviánok és kecskék szívének átültetésével, és meg van győződve arról, hogy egy páviánkölyök megfelelő donor lehetne a csecsemőnek. Teresa Beauclair végső kétségbeesésében beleegyezett az operációba.

A beavatkozás sikeres volt. Fae állapota két héten keresztül javult, majd megfordult a folyamat, amit a transzplantációs sebészek először azzal magyaráztak, hogy a csecsemő immunrendszere megtámadta az idegen szervet.

 Kiderült, ennek pont az ellentéte zajlott le – a szív támadta a csecsemő immunrendszerét. Fae szervei sorban leálltak, a csecsemő végül 1984. november 16-án meghalt.

A sertések szívbillentyűit rutinszerűen ültetik emberekbe – hazánkban először 1968 áprilisában tettek be sertésszívbillentyűt egy beteg szívébe –, és néhány cukorbeteg kapott már sertéshasnyálmirigy-sejteket. A sertésbőrt átmenetileg égési sérülések esetén alkalmazzák.

A sertések azért jelentenek előnyt a főemlősökkel szemben, mert szerveik hat hónap alatt elérik a felnőtt ember méretét. Génszerkesztéssel és klónozással genetikailag módosított sertéseket hoztak létre, amelyek szerveit kisebb valószínűséggel utasítja el az ember.

A Bennettbe átültetett szív ugyancsak genetikailag módosított sertésből származott – az állaton tíz módosítást végeztek el. Négy gént kiütöttek vagy inaktiváltak: az egyik a kilökődési válasz indításáért felelt, egy növekedési gén kiiktatásával pedig megakadályozták a sertés szívének növekedését a beültetés után. Ezenkívül hat humán gént illesztettek be. Ezekkel a módosításokkal elérték, hogy a sertés szerveit jobban tolerálja az emberi immunrendszer. A csapat új kísérleti gyógyszert is használt, amelyet az immunrendszer elnyomására és a kilökődés megelőzésére fejlesztettek ki.

A beültetett szívet az immunrendszer idegenként ismeri fel, védekezik ellene, ami kilökődési reakcióhoz vezethet – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján. 

Ez ellen folyamatos gyógyszeres kezeléssel kell védekezni, mely élethossziglan tartó gyógyszeres terápiával jár. Az immunrendszer „gyengítését” szolgáló gyógyszeres kezelés azonban nemcsak a beültetett szív elleni védekező reakciót gátolja meg, hanem a fertőzésekkel, a daganatos betegségekkel szembeni ellenállást is gyengíti. Ezekből következik, hogy szívátültetést követően más életvitelre kell berendezkedni, mint a műtétet megelőzően.

A kutatók azt remélik, hogy a xenotransz­plantáció és más hasonló eljárások új korszakot nyitnak, nem lesz hiány pótszervekből, és a több mint félmillió vesére és más szervre váró amerikai gyors gyógyulásban reménykedhet.

 Nyílnak azok az ajtók, amelyek jelentős változást hoznak a szervi elégtelenség kezelésében. Azonban számos akadályt kell még leküzdeni, míg egy ilyen eljárást széles körben alkalmazhatnak, hiszen még akkor is előfordul a szervek kilökődése, ha például minden szempontból megfelelőnek tűnő emberi vesét ültetnek be.

Transzplantáció-történet

Az első szívtranszplantációt Christiaan Barnard dél-afrikai sebész végezte 1967. december 3-án Fokvárosban. Louis Washkansky a műtét után összesen 18 napot élt, tüdőgyulladásban hunyt el. A donor, Denise Darvall nem sokkal előtte sérült meg súlyosan autóbalesetben. Európában elsőként Christian Cabrol végzett szívátültetést, Párizsban 1968. április 24-én. Magyarországon a szívtranszplantációs program 1992. január 3-án indult, amikor Szabó Zoltán elvégezte az első magyarországi szívátültetést a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján. Az akkor 29 éves Schwartz Sándor sikeres szívátültetése szigorú alapossággal felépített felkészülési munka megkoronázása volt, mely egyben megalapozta a hazai szívtranszplantációs programot. Schwartz Sándor 2019-ben, 27 évvel a műtét után, 56 éves korában hunyt el. Neki is köszönhető, hogy az úttörő jellegű szívátültetést napjainkig 643 további követte a Semmelweis Egyetemen, és ezzel a városmajori klinika Európa második legaktívabb transzplantációs centruma lett. 2020-ban 320 szervátültetést végeztek Magyarországon, a betegek várakozási ideje a máj- és a szívátültetés esetén a legrövidebb, mindkét szervnél, illetve tüdőátültetés esetén átlagosan hét hónap – közölte tavaly év elején az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatóság. A vese és a hasnyálmirigy kombinált átültetésénél a várakozási idő három év négy hónap, a vesetranszplantációnál csaknem 3,5 év volt. A 320 szervátültetésből 202 veseátültetés volt. Szívátültetést 45 alkalommal hajtottak végre a két hazai szívtranszplantációs központban: 39 műtétet a városmajori klinikán, hatot a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben végeztek. 2020-ban 17 tüdőátültetésre, hat kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetésre és ötven máj­transzplantációra került sor.

Borítókép: MTI/Mónus Márton