Sok esetben a nyelvhasználati, nyelvművelő tanácsok nem tekinthetők törvénynek, inkább afféle ajánlásnak, amely a kommunikáció illőségét és célszerűségét segíti elő.
Az illőség elve akkor jelentkezik, amikor kétségeink vannak afelől, hogy a formális kommunikációs helyzetekben vajon érdemes-e azokat a kifejezéseket használni, amelyek éppenséggel egy tehetségkutató műsor zsűrijének mondataiból valók: bekövetlek a Facebookon, teljesen ráfüggtem erre a zenére, jól trekkelted a szöveget. Nem keltenek-e visszatetszést, nem vetnek-e a beszélőre rossz fényt például egy állásinterjún?
Nagy valószínűséggel igen, azonban semmiképpen nem kiáltunk farkast, ez nem óriási hiba, csupán nyelvhasználati baki. Való igaz, hogy korábban a nyelvművelő tanácsok szigorú és rigorózus követelményként jelentek meg, mára azonban árnyaltabbá vált az ítélkezés.
Tótfalusi István nyelvész, író, költő, műfordító és szerkesztő, akinek tizenhárom nyelvészeti könyve, szótára jelent meg, amelyek közül a legjelentősebbek a Nyelvi vademecum, a Kis magyar nyelvklinika, a Szokatlan szavak szótára, az Idegen szavak etimológiai szótára, a Magyar szótörténeti szótár, az Idegen szavak magyarul, az Idegenszó-tár, valamint a 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről című.
A Magyar nyelvhelyességi kéziszótárában egyedi elnevezésű jelenségekről ír. A ragfaló rag a -nál, -nél, amely eredetileg a hol? kérdésre felelő külső helyviszonyt jelöli, például: „Lent a folyónál álmodom.” Kifejezheti a cselekvés körülményét: „Holdvilágnál andalogtunk kéz a kézben.” Gyakran azonban a beszélő nem gondolkodik a ragon, így előveszi ezt a formát.
Például: „A méret kiválasztásánál gondoljunk arra, hogy a gyerek nőni is fog.” A „kiválasztásánál” helyett célszerűbb a kiválasztásakor. A „nálnélozás” a panelszerű elemekből építkezés eszköze, nyelvi klisé, amelyre ugyan szükség lehet, de ha árnyaltabb megfogalmazásra törekszünk, érdemes odaillőbbel helyettesíteni. A -nál, -nél rag mindent helyettesít, gyors, mint az instant kávé, nem kíván hosszas gondolkodást a megtalálása. Például: „A szavazásnál nem történt szabálytalanság.” Inkább a szavazáskor. „Ennél a versnél megfigyelhetjük a szinesztézia sajátos szerepét.” Ebben a versben… „A belépődíj felnőtteknél 200 Ft.” A belépődíj felnőtteknek… „Reklamációnál szükség lesz a blokkra.” Reklamáció esetén…
Az 1990-es években vált egyre gyakoribbá a mentén névutó használata, legtöbbször az alapján és a szerint jelentésében, de esetenként határozóragos névszót is helyettesít. A politikai, közéleti, sajtónyelvi használata igen jellemző. Például: „2003-ban is a tavaly elfogadott terv mentén dolgoztunk.” Érthető így is, de a terv alapján vagy a terv szerint még jobb. „A kölcsönt a megfelelő garanciák mentén lehet felvenni.” Itt raggal helyettesíthető: garanciákkal. Stilárisan jobban hangzik, gördülékenyebb, de nem hiba a mentén alkalmazása. Eredetileg ez is konkrét helyviszonyt fejezett ki, például az út mentén hófogó rácsok találhatók.
A ragcsapda Tótfalusi István másik sajátos nyelvhelyességi elnevezése: ebbe a hibába akkor esik a tollforgató, amikor egyetlen szerkezetbe gyömöszöl bele sok mindent. Egy konkrét példával élve és magyarázva: „Felragadott egy követ, és fejbe ütötte vele a feleségét teljes erejével a folyó felé vonszoló támadót.” Tehát a cselekvő személy, a férj nem a feleségét, hanem a támadót ütötte fejbe, azonban ez első olvasásra, hallásra nem derül ki világosan.
Helyesebb így, tagmondatokra bontva: „Felragadott egy követ, és fejbe ütötte vele a támadót, aki a feleségét teljes erejéből a folyó felé vonszolta.” Ebben az esetben a célszerűség elve érvényesül, bár nem érti félre az olvasó, azonban első olvasatra a rossz fogalmazás miatt bizonytalan lehet.
Borítókép: Magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsga a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi Vendéglátóipari Idegenforgalmi Szakgimnáziumban 2017. május 8-án (Fotó: MTI/Balázs Attila)
