Egyfelől Tibet helyett fékezett habzású Ujguria, másfelől extrém Covid-szigor. Leegyszerűsítve így készül a világ Pekingbe, és így fogadja Peking a világot.
Emlékezhetünk: a 2008-as nyári játékok előtt, amelyeknek ugyancsak Kína fővárosa adott otthont, az egész világon – helyesebben annak „nyugati” orientációjú részén – végigsöpört a tiltakozási hullám, amiért Kína lábbal tiporja az emberi jogokat Tibetben.
Lehetnek kétségeink afelől, hogy az akkori kifogásokhoz igazodva azóta vajon rendeződtek-e a demokratikus jogok a Himalája bércein, Tibet sorsa most mégsem fáj a világnak. Ujguria, a hírek szerint csak a nevében autonóm ujgur terület lépett a helyébe.
Azt gondolhatnánk, Kína a buddhisták után újabban a muzulmánokat akarja megtörni – ám az is lehet, hogy csupán a világpolitika nyitott újabb kommunikációs frontot, miközben a kínai hatalmi politika gyakorlata mit sem változott. Az Egyesült Államok, majd azt követve három angolszász középhatalom, Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália, később Új-Zéland, Belgium, Dánia, Észtország, valamint Litvánia az olimpia bojkottjával adott nyomatékot az aggályainak, de csak a diplomatákra szorítkozva: ezen országokból politikusok nem látogatnak a téli olimpia idején Kínába.
Az ujgurok mellett az ukránok lehetnek a téli olimpiát övező diplomáciai mozgósítás nyertesei. Noha a helyi források cáfolják az értesülést, miszerint a kínai vezetők arra kérték Vlagyimir Putyint, hogy Oroszország a téli olimpia idején ne indítson offenzívát Ukrajna ellen, azért nem zárhatjuk ki, hogy a felek között történt egyeztetés.
Putyin csak nem lő akkora öngólt, hogy megsértve a máig élő hagyományt éppen az olimpia idején kezdjen katonai akcióba. Csakhogy emlékezhetünk arra is, hogy 2014 februárjában éppen a Szocsiban zajló téli olimpia utolsó napjaiban adott parancsot a Krím megszállására. Ukrajna nyertesből könnyen vesztessé válhat – s nem csupán a havas-jeges sportpályákon. A téli olimpia remélhetőleg mégsem az újabb orosz agresszió időpontjaként marad emlékezetes.
A pekingi olimpia bojkottjának nyugati fenyegetése ugyanakkor több okból is megmosolyogtató. A 2022-es téli játékok rendezésére előzetesen jelentkező államok, illetve városok közül Svédország (Stockholm), Norvégia (Oslo), Lengyelország (Krakkó), valamint Ukrajna (Lemberg) egyaránt visszalépett, Peking mellett végül csupán a kazah Almati adott be pályázatot.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) közgyűlése szoros versenyben, 44:40-es szavazati arányban Pekinget hozta ki győztesként. S ha némelyik delegáció finnyásan készülődött is Kínába, azzal enyhíthette kifogásait, hogy Almati a koronavírus-járványban valószínűleg nehezebben birkózott volna meg a rendezés terheivel.
Továbbá ne feledkezzünk meg arról, hogy a NOB kiemelt szponzorai között olyan jól ismert amerikai gyökerű multinacionális vállalatok sorakoznak fel, mint a Coca-Cola, a Procter & Gamble, az Airbnb, az Intel és a Visa, amelyek nem szándékoznak lemondani üzleti érdekeltségükről.
Tanulva a másfél évtizeddel ezelőtti eseményekből Kína maga is tett lépéseket annak érdekében, hogy ne szigetelődjön el a téli játékok idejére. Különös, a korszellemhez illeszkedő megoldást választva: bevásárolta magát az amerikai közösségi médiába.
Novemberben, amikor Joe Biden bejelentette a diplomáciai bojkottot, bizonyos Vipinder Jaswal, a Newsweek amerikai munkatársa, a Fox News és a HSBC holding korábbi vezetője Kína New York-i
főkonzulátusával háromszázezer dollár értékű szerződést írt alá, amelynek értelmében befolyásolási kampányt indít a pekingi téli olimpia és paralimpia – leegyszerűsítve Kína – népszerűsítésére az Egyesült Államokban.
A megállapodás értelmében november 22. és március 13. között kell meghatározott tartalmakat célcsoportokhoz eljuttatni. Olyan részletekbe menően, hogy ezek többsége kulturális jellegű legyen, Kína, azon belül kiemelten Peking történelmét, művészeti értékeit hangsúlyozandó, de ne hiányozzanak belőlük a modern kínai élet, továbbá a kínai–amerikai kapcsolatok mindkét fél számára előnyös vonásait bemutató elemek sem.
Jaswal azt vállalta, hogy a neki dolgozó influenszerek hárommillió amerikai fiatalt érnek el üzeneteikkel. A megkötött szerződés ellen idővel többen kifogást emeltek az Egyesült Államokban, sőt annak felülvizsgálását követelték, ám mivel ellenkampány nem indult, Kína várhatón eléri célját, a téli olimpia tovább enyhíti civilizációs izolációját.
Persze nemcsak amerikai diplomaták, hanem sportolók is hiányoznak majd a pekingi játékokról. Helyesebben Amerikában professzionális szerződéssel rendelkező sportolók – nemcsak amerikaiak, hanem svédek, csehek, finnek és természetesen oroszok is. Ám ennek már más oka van.
A Covid elleni védekezést szem előtt tartva az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) vezetői úgy döntöttek, a liga játékosait nem engedik el az olimpiára. Kissé cinikusan azt is mondhatnánk, a járvány e tekintetben szinte kapóra jött az NHL-nek. A liga hokisai először az 1998-as naganói játékokon szerepeltek, ám a döntés kiváltotta eufória szép lassan lecsengett, a tulajdonosokat viszont egyre érzékenyebben érintette a bajnokság leállása az olimpia miatt.
A fertőzésveszélyre hivatkozás mindenesetre üres kifogásnak tűnik. A koronavírus omikron variánsa gyorsan terjed az egész világon, s a következő két hétben talán csak az Antarktiszon lehet kisebb eséllyel elkapni a fertőzést, mint a pekingi buborékban. Egyrészt – persze csak ha hihetünk a helyi forrásoknak – Kínában rendkívül kedvezőek a járvány mutatói, másrészt a téli olimpián még a Tokióban tapasztaltnál is szigorúbb intézkedéseknek kell megfelelniük a résztvevőknek.
Kínában továbbra is a zéró stratégiát alkalmazzák a járvány elleni védekezésben. Az új szabályok értelmében például aki lázcsillapító, köhögés vagy torokfájás elleni gyógyszert vásárol, arra 72 órán belüli tesztkötelezettség vonatkozik, ennek megfelelően Pekingben januárban egyetlen nap alatt kétmillió embertől vettek mintát.
Az egész országban hárommilliárd vakcinát adtak már be, magas, kilencven százalék feletti az átoltottság. Kínában a járvány kirobbanása óta alig több mint százezer esetet regisztráltak, a Covid miatt elhunytak száma nem éri el az ötezret, január végi adat szerint a 21 milliós fővárosban tíz nap alatt 46 pozitív esetet jegyeztek fel. Ennek ellenére a pekingi önkormányzat szóvivője közleményében súlyosnak nevezte a járványhelyzetet, ugyanakkor az szerinte is kontrollálható.
Innen vagy a világ bármely pontjáról nézve inkább az mondhatnánk: irigylésre méltó. Megismételve: ha hihetünk a kínai adatközlésnek… S hogy mindezt milyen áron érték el, az természetesen más kérdés. Az emberi szabadságjogokat nemcsak Tibetben és Ujguriában, hanem a Covidra hivatkozva az egész országban erősen korlátozzák.
Az olimpiának a lehetőségekhez mérten biztonságos megrendezése természetesen nemcsak Kína, hanem az egész világ közös érdeke. Kína, illetve a NOB szigorú szabályokat ír elő a pekingi beutazásra és az olimpia idejére is. Tokióban még nem követelték meg a koronavírus elleni oltást, Pekingben viszont már igen. Minden tizennyolc év feletti résztvevőnek – nem csak a sportolóknak – kötelezően igazolnia kell, hogy felvett két egyfázisú vagy egy darab kétfázisú oltást, ellenkező esetben huszonegy napos karanténba kell vonulnia a megérkezést követően.
A versenyeket buborékban bonyolítják le, a résztvevők azon kívül nem érintkezhetnek senkivel. Szurkolók is csupán korlátozottan lehetnek jelen. Külföldieket egyáltalán nem engednek be, s a jegyek Kínában sem kerülnek kereskedelmi forgalomba, csak – ismeretlenül kiválasztott – célzott csoportok juthatnak belépőhöz.
Falanszterolimpia lesz ez is, csakúgy, mint a tokiói. Madárfészek téliesítve, avagy Covidra hangolva.
Ha a kényszerű óvintézkedésektől eltekintünk, Magyarország nagy várakozással tekinthet az olimpia elé. Ki ne emlékezne arra, hogy négy éve a dél-koreai Phjongcshangban a rövid pályás gyorskorcsolyázók versenyében férfiváltónk megszerezte Magyarország első aranyérmét a téli ötkarikás játékok történetében.
Azóta még inkább a sportág meghatározó nemzetei közé számítunk. Ugyan a címvédő stafétánkból Knoch Viktor visszavonult, Burján Csaba pedig gyengébb formája miatt nem fért be a válogatottba, honosítottuk a dél-koreai seregszemlén még az Egyesült Államok színeiben ezüstérmes Krueger John-Henryt, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang pedig még nagyobb klasszisnak számít, mint 2018-ban.
A legjobb korban vannak, előbbi 26, utóbbi 23 éves, és már mindketten kétszeres világbajnokok. Az olimpia előtti négy kvalifikációs világkupa-állomáson versenyzőink tizenkét érmet nyertek: három aranyat, öt ezüstöt és négy bronzot. A három aranyunkból kettőt Liu Shaolin jegyez 500 méteren, Liu Shaoang pedig egyszer 1000 méteren tudott győzni.
S férfiváltónknak ugyan nem jutott első hely, mind a négy világkupán dobogón állt, egyszer a második, háromszor a harmadik fokán. Férfiváltóban és az ötkarikás programban most debütáló vegyes váltóban egyaránt a dobogót célozhatjuk meg, a férfiaknál pedig a mindhárom egyéni számban (500, 1000 és 1500 méter) három kvótánk van, és akárhogy nézzük is, ez tizenegy magyar éremesély. Így kalkulálhatnánk, ha most Pekingben „normális” olimpiát rendeznének – de a világjárvány miatt erről nem beszélhetünk.
Szakvezetésünk hiába óvta legjobbjainkat, akik a felkészülés hajrájában szállodába költöztek, és minimálisra korlátozták az érintkezésüket a külvilággal, Liu Shaoang így is megfertőződött, és múlt szerdán nem tudott elutazni a csapattal együtt Pekingbe. (Ugyanígy járt Varnyú Alex is).
A fiatalabb Liu fivér később, szerencsére még éppen időben megszerezte a szükséges, hivatalos, a kínai hatóságok által is elismert laboratóriumban készült negatív PCR-tesztet, így az adminisztrációs eljárás után kedden délután repülőre ülhetett, és pekingi idő szerint szerda délután megérkezett a kínai fővárosba.
Varnyú Alex vasárnapra érhet Pekingbe. S bár az összetett világbajnoki cím védőjeként a pekingi versenyek nagy esélyesének számító Liu Shaoang tünetmentesen megúszta a fertőzést, ám kiestek a közös edzések.
S buborék ide vagy oda, Pekingben is mindenkinek rettegnie kell, hogy a mindennapos tesztelések milyen eredményt hoznak.
A múlt vasárnap véget ért magyar–szlovák közös rendezésű kézilabda-Európa-bajnokságon is komoly gondot okozott a járvány miatt kieső játékosok pótlása, de azért mégiscsak a legjobb csapatok jutottak be a végjátékba. Ha azonban egyéni sportágakban húzzák ki a rajtlistáról a legjobbakat, akkor ott borul minden.
Tokióhoz képest jelentős különbség, hogy az omikron-variáns gyorsabban terjed elődeinél, s tél van, nem pedig negyvenfokos nyár, ilyenkor mindenki könnyebben megfertőződik.
Az elmúlt hetekben sorjáztak a hírek arról, hogy Liu Shaoang mellett éppen melyik sztár kapta el a koronavírust, ki kénytelen karanténba vonulni, hogy aztán kivárja, amíg az elutazáshoz szükséges öt negatív tesztet tudja produkálni. A norvég, a lengyel és a német síugrókhoz is beütött a mennykő.
A kétszeres olimpiai bajnok német Andreas Wellinger, a normálsánc címvédője, aki négy éve nagysáncon és a csapatversenyben a dobogó második fokára állhatott, míg 2014-ben, Szocsiban csapatban végzett elsőként, Titisee-Neustadtban akarta biztosítani helyét az olimpiára utazó csapatban, de a verseny előtt megfertőződött. S a német szakvezetés, mivel az öt helyre sok szóba jöhető jelölt volt, Wellinger pedig idén kétségkívül nincs nagy formában, úgy döntött, hogy nem bajlódik vele, és szívfájdalom nélkül kihagyta az utazók közül.
Az említett németországi világkupaversenyen három norvég versenyző sem tudott elindulni. Az olimpiai bajnok Daniel-André Tande és szobatársa, Fredrik Villumstad a zakopanei világkupa után adott pozitív mintát, és a kontaktszemélynek számító Marius Lindvik – aki az előző két világkupaversenyt megnyerte – ugyancsak karanténba került. A lengyelektől két világbajnok, Piotr Zyla és Dawid Kubacki esett ki.
A világhírű norvég sífutó-válogatott az utolsó simításokat Olaszországban, a dél-tiroli Seiser Alm síterepén végezte, ahol előbb az egyik edzőnél, majd három versenyzőnél mutatták ki a fertőzést. Egyikük a kétszeres olimpiai bajnok, a Phjongcshangban duplázó Simen Hegstad Krüger, de a női mezőnyben Heidi Weng is a nagymenők közé tartozik.
A norvégok gondjait tetézte, hogy első számú tartalékjaik többsége is ugyanitt tartózkodott. Történetesen a Seiser Almon készültek az oroszok is, ráadásul ugyanabban a szállodában laktak, mint a norvégok, s hanyatt-homlok menekültek onnan, amikor az első pozitív tesztről értesültek…
Legnagyobb sztárjuk, a Phjongcshangban három ezüstérmet és egy bronzot nyerő Alekszandr Bolsunov közelébe egyetlen norvég újságírót és operatőrt sem engedtek. Krüger címvédőként nem állhat rajthoz az első sífutóversenyszámban, az összetett próbát jelentő úgynevezett síatlonban, de a második hétre talán befuthat Pekingbe.
– Nem lesz jó olimpia, hiszen már az is a szerencsén múlik, hogy kik állhatnak rajthoz. Jobb lett volna, ha egy évvel elhalasztják a játékokat, bízva abban, hogy jövőre javul a járványhelyzet, de már késő. Képzeljük most magunkat a norvég sífutók helyzetébe – jegyezte meg empatikusan az 1990-es évek klasszisa, a háromszoros olimpiai bajnok Jelena Vjelbe, az Orosz Síszövetség elnöke.
Ilyen hírek vezetik fel a pekingi játékokat, és közben elsikkadtak az olyan kuriózumok, mint hogy például síugrásban a négyszeres olimpiai bajnok, a negyvenéves svájci Simon Ammann hetedik alkalommal indul olimpián. Világbajnokságon csak egyszer győzött, a 2002-es és a 2010-es játékokon azonban duplázott, a nagy- és normálsáncon is aranyérmet szerzett.
Ammann tehát a hetedik olimpiája előtt áll, ám ezzel sem lesz csúcstartó még a pekingi mezőnyben sem, mert a németek gyorskorcsolyázónője, Claudia Pechstein nyolcig számolhat. S ezzel beállítja a téli olimpiák részvételi rekordját, amelyet egyelőre Kaszai Noriaki egyedül tart, a japánok síugrója 1992 és 2018 között nyolc olimpián indult. A 49 éves Pechstein lesz a téli olimpiák legidősebb női versenyzője – persze ha a koronavírus is így akarja.
Borítókép: Egészségügyi személyzet az olimpiára készülő gyorskorcsolyázók előterében Pekingben. Zéró stratégia (Fotó: Reuters)
