Tömegvonzás

Az igazi népességrobbanás a múlt században következett be, létrejöttek a több tízmilliós megapoliszok. A zsúfoltság, a forgalmi káosz, a környezetszennyezés miatt mind több országban merült fel új főváros építésének ötlete. Legutóbb Indonézia elnöke jelentette be, hogy Jakartából áthelyezik a fővárost Borneó szigetére, és Nusantarának hívják majd.

Az építészfórum.hu-n Sebestyén Ágnes Anna 2020 tavaszán arról írt, hogy a várost 1960 áprilisában Kubitschek már felavatta, bár ekkorra még nem épült fel teljesen. Modern építészeti és városrendezési alapelvek szerint monumentális városközpont született. A megnövekedett autós közlekedés azonban újabb gondokat okozott, elsősorban az elszigetelődést. 

A tervezők a társadalmi osztályok közötti keveredést is szerették volna megoldani építészeti eszközökkel, ám a munkások anyagi okokból nem engedhették meg maguknak, hogy a város falain belül telepedjenek le, így csakhamar szatellitvárosok jöttek létre, tovább növelve a közlekedési problémákat. A favellák sem kerülték el Brazíliavárost, elburjánoztak a nyomorúságos viskók, ami miatt Rióból elköltöztették egykor az intézményeket.

Egyiptom új fővárosának, az átmenetileg New Administrative Capitalnak nevezett településnek az építése 2015-ben kezdődött, a költséget legalább hatvanmilliárd dollárra becsülik. 

A fejlesztés annak a lendületes programnak az eleme, amelynek részeként Egyiptom tucatnyi új várost épít, több ezer kilométernyi új utat aszfaltoz le, s próbálja mezőgazdasági területté változtatni a sivatag egy részét. Az új fővárost 6,5 millió lakosnak építik, ami a hatvan kilométerre lévő Nílus-parti Kairóban élő több mint húszmillió ember körülbelül egyharmada. 

A Szahara homokjára felhúzott központot 2020-ban szerették volna megnyitni, de a koronavírus-járvány ezt a tervet is felülírta. A Kairó kormányzati funkcióit is átvevő új városba decembertől kezdtek átköltözni a minisztériumok, kormányhivatalok, nagykövetségek és a kormánytisztviselők. A névadó pályázat még nem zárult le, de a közlekedési miniszter tavaly októberben arról beszélt, hogy Egyiptom is lehetne a neve.

Azért kell új főváros, mert az ország és a központ népessége rohamosan növekszik: Egyiptom népessége 2020-ban lépte át a százmilliót, és 2030-ra a 128 milliót is elérheti. Ez az embertömeg a Nílus közvetlen környékén és főleg Felső-Egyiptomban koncentrálódik. 

Az egyre zsúfoltabb Kairó infrastruktúrája már most sem alkalmas, 2030-ra pedig végképp nem lesz az a jósolt 25 millió lakos ellátására. Az osszkep.hu az új egyiptomi fővárost a legek helyeként írja le: a tematikus negyedeket hatalmas napelempark látja majd el energiával, a lámpaoszlopok fény mellett wifijelet adnak, modern vasút köti össze a települést és új repülőterét a régi fővárossal. 

Az új város közepén lesz egy hat Central Park nagyságú közpark. Az üzleti negyed húsz felhőkarcolóján kívül pedig a tervek szerint egy kilométer magas épület teszi majd igazán impozánssá a települést. 

Új főváros kijelölésére izgalmas példa Kazahsztán. Az 1830-as években Akmolinszk néven alapított és 1961-ben Celinográdra átnevezett város nevét 1994-ben Akmolára változtatták. (Közép- és Kelet-Európa az elmúlt bő száz évben gyakorta cserélte a városok neveit.) 

1997-ben lett Kazahsztán fővárosa Almati helyett Akmola, amelynek a nevét 1998-ban Asztanára változtatták, majd 2019-ben kapta mai nevét, a Nur-Szultant az örökös elnök, Nurszultan Nazarbajev után, aki a szovjet időben az ország kommunista pártjának főtitkára volt. Nemcsak kormányzati, de ipari, oktatási, egészségügyi és sportközponttá is vált Nur-Szultan. A fejlődést számos futurisztikus épület, szálloda és felhőkarcoló jelzi.

Az új épületek között vannak vállalati központok, a kazah állami olaj- és gázóriás, a KazMunayGas irodházai, az elnöki palota, a Béke és Megbékélés Palotája vagy a Bayterek-torony, szórakoztatóközpontok és lakóépületek is. Utóbbiak egy része még üres, lassan telnek meg – írta le a települést Balizs Dániel, a Műegyetem Urbanisztika Tanszékének munkatársa, aki nemrég tért vissza Nur-Szultanból. 

A város régi (azaz jellemzően a múlt század 50-es és 60-as éveiben épült) lakótelepei és az új részek között óriási a kontraszt, mind építészeti, mind jövedelmi szempontból. Az új városrész közterületei gyakorlatilag üresek. Óriási sétálózónákat és tereket látott gyakorlatilag nulla járókelővel. Úgy látta, a helyiek még nem szokták meg az új városrészt, részben nyilván nem is nekik épült.

Az új városrészek sajátosan kazah stílusa külön érdekes: ötvözik a futurisztikus elemeket a hagyományos (vagy azt utánozni próbáló) keleties (törökös, arabos) részletekkel. Ez a szintézis jelenik meg a kazah geopolitikában és gazdaságpolitikában is: folyton egyensúlyoznak a Nyugat, Oroszország, a Közel-Kelet és Kína között úgy, hogy közben a saját kultúrájukat és identitásukat se veszítsék el. 

Az új beruházásokon érződik, hogy nemzetépítő funkciójuk is van, a „kazah nép erejét” hivatottak hirdetni. A volt elnök kultusza erős (a város mellett a repteret, a fő egyetemet és még néhány helyet neveztek el róla), de nem nyomasztó, köztereken sehol sem látott portrét róla. „A séta Nur-Szultanban szürreális élmény, nagyon ellentmondásos a városkép. 

Ugyanakkor nem okozott rossz érzést, mert a kivitelezések igényes munkának tűnnek, és a hivalkodásban bizonyos határt sosem lépnek át. A helyiek pedig alapvetően jó kedélyűek és barátságosak abban a városban, amelynek 1989-ben alig háromszázezer, jelenleg 1,2 millió lakosa van” – összegezte tapasztalatait Balizs Dániel.

Legutóbb Indonézia elnöke jelentette be, hogy Jakartából áthelyezik a fővárost a Borneó szigetén található Kelet-Kalimantan tartományba, ahol teljesen új várost építenek 33 milliárd dollárból: másfél millió közalkalmazottnak terveznek lakó- és munkahelyet a 270 millió lakosú országban. A Jáva-tenger partján fekvő Jakarta ugyanis mocsaras részre épült. 

A 9,6 millió embernek otthont adó metropolisz egyes kerületei az elmúlt évtizedben 2,5 méterrel megsüllyedtek – ennek oka az épületek által okozott hatalmas terhelés, illetve a város alól kitermelt víz. 

A város jelentős része már most a tengerszint alatt van, 2050-re – változatlan feltételek esetén – a település teljes északi része, közel harmada víz alá kerülhet, melyet nem sokkal később más városrészek is követnek. Ezért léptek. 

Az indonéz törvényhozás már jóváhagyta a főváros áthelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot. A fejlesztési miniszter, Suharo Monoarfa szerint az új főváros a nemzeti identitás jelképe lesz, és új gazdasági központként is funkcionálhat. Az új fővárost Nusantarának nevezik majd, ami szigetvilágot jelent. Az áthelyezés végső dátuma 2024.

Az új fővárosok kijelölése nem minden esetben sikerül. Erre példa Dél-Korea, ahol Szöult akarták tehermentesíteni. 2004 nyarán jelentette be az akkori kormányfő, Li Hecshan, hogy teljesen új fővárost szeretne, ahová áthelyezhetik az ország gazdasági és közigazgatási irányítását.

A megközelítőleg negyvenmilliárd dollárból a tervek szerint 2030-ra 500 ezres nagyságú települést építenek, a minisztériumokat pedig 2012-ben kezdik majd betelepíteni az új fővárosba. Nem egészen így alakult. Az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a főváros áthelyezését. Az új város, Szedzsong végül részleges adminisztratív központként jött létre, amely több tucat kormányhivatalnak ad otthont, de a főváros továbbra is Szöul.

Borítókép: Kazahsztán új központjának már legalább öt neve volt száz év alatt (Fotó: Europress/AFP)