Leültek oda a tőtésre. Mondom:
– Jöjjenek bé, s terítek asztalt. Asztalt tettem s ettek s akkor megkért engemet s az emberemet, hogy keressünk nekik valami lejányokot, hogy este énekeljenek nekik, ő másodmagával vót, egy társával. Hát, kérdi az uram, hogy mejen lejányokat kerejsünk?
De én ugy felforrtam magamban!
Miféle emberek lehetnek ezek, hogy ide lejányokat kérnek az én életembe, hogy azok énekeljenek? Hát én erőst felforrtam! Akkor azt mondotta az én emberem:
– Van itten egy leján, Kató Marika, jól tud énekelni.
Na jól van, de én magamba haragudtam, hogyhá milyen emberek ezek. Ettek ottagyon, eccer csak béjött két mozsikás. Elkezdték ottagyan húzni – látták, hogy urak –, mozsikálni a keserveseket. Én nem szerettem, hogy melyent énekeltek. Haragomba mondom nekik:
– Ne ezt énekeljétek!
– Hát melyiket?
Én elkezdtem: Nem zereg a falevele, ha a szél nem fújja, Jártál hejzám kisangyalom, az Isten is tudja…
Szép nótával! Nem úgy, mint most. Akkor bátran belényúl a zsebibe Domokos Pál Péter s kiveszen, nem tudom mennyi lejt, s odaadja nekik, a cigányoknak.
– Tessék, szaladjatok!
Elmentek a cigányok s mi ott maradtunk. Azt mondja az emberemnek:
– Józsi bácsi, ha maga megengedi s néni Ilana akar, akkor nekünk nem kellenek lejányok ide. Énekel néni Ilana nekünk.
S akkor az én uram:
– Lehet, hagyom én, hagyom!
– Maga, néni Ilana akar-e?
– Igen én! Én tudok énekelni.
Aztán szépecskén az asztalt eltakarítottuk, az ételt elraktam, elláttam a dogomat.
– Eredj László – asszondja,
– nem tom hogy hítták az ő társát – hozd bé, ami a kocsiba van!
De nem tudtam, hogy a kocsiba mi lesz. Mikor az béhozta s én megláttam, hogy micsoda szerszámokat hozott oda bé, én es, s az emberem es megejedtünk. Én addig olyant sohase láttam, sohase halltam. No
osztán szépecskén oda az asztalra én leültem oda s én kezdtem énekelni:
„Nem zereg a falevele, ha a szél nem fújja. / Jártál hejzám kisangyalom, az Isten is tudja. / Titkos a szerelem, félek az édesanyádtól, / Azt hallottam nyári babám, válunk el egymástól. / Nem válunk el babám, azt csak a falu szája mondja, / Felfogadtam Isten előtt, el sem es hagylak soha.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!