Beszéljünk szabadon!

Jelentős előrelépést hozott az idegen nyelvek professzionális oktatásában a digitális fejlődés, hiszen ma már a világ bármelyik pontjáról a világ bármelyik nyelve elsajátítható. A pszicholingvisztikai kutatások hatására az elvárások is megváltoztak. A cél az, hogy akár nyelvtani hibákat is ejtve, de merjünk megszólalni, használjuk az idegen nyelvet.

Nyíregyháza, 2020. március 16. Medvéné Kendi Tímea angoltanár, az Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium 12.A osztályának osztályfőnöke nyíregyházi otthonában javítja a diákjainak kiadott feladatot 2020. március 16-án. Az új koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében mától bezártak az iskolák és elkezdődik a digitális tanrendre való átállás. MTI/Balázs Attila Fotó: Balázs Attila Forrás: MTI

– Él a képzeletünkben egy varázsszó: a nyelvérzék. A legtöbben azt gondolják, ha van nyelvérzékük, képesek megtanulni bármilyen idegen nyelvet, ha nincs, akkor nem. Holott ez valótlan. Az viszont valós, hogy mint pszicholingvisztikai elem létezik ugyan nyelvérzék, de a döntő inkább az, kinek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon egy nyelvet. Van, aki gyorsabban tanul, van, aki lassabban – magyarázza Edina.

Sokan kutatják, melyek azok a tényezők, amelyek segítenek az idegen nyelvek tanulásában. Ezek közé sorolják a szorgalmat, a kitartást és a hitet abban, hogy képes vagyok idegen nyelveket elsajátítani. Ezt Carol Dweck amerikai pszichológus is alátámasztja. Növekvő IQ elmélete szerint ha hiszünk abban, hogy meg tudunk tanulni idegen nyelveket, megerősödik a nyelvérzékünk.

– Amennyiben foglalkozom az általam kiválasztott idegen nyelvvel, nem létezik, hogy ne tudnám megtanulni valamilyen szinten. Természetes, hogy nem mindenki fog shakespeare-i magaslatokban beszélni angolul vagy goethei komolysággal németül, de azt a szintet, amelyre az élete során szüksége lesz, el tudja érni. Attól függ, kinek mi a célja – teszi hozzá a szakértő.

Tóth Edina (Fotó: Millok Tamás)

Ilyen tekintetben érdemes szót ejteni azokról is, akik nem hiszik, hogy el tudják érni, amit szeretnének. Nekik érdemes kommunikációs tanácsadáson részt venniük, hogy kiderüljön, melyek azok a hátráltató gondolatok, amelyek miatt kialakultak bennük a gátlások. Ezeknek is szerteágazó okuk lehet. Lehet például ok a rossz nyelvoktatási módszer, a tanár magatartása, annak milyensége, ahogyan a diákokkal és a nyelvvel bánik. A tanulónak látnia kell, mennyire élvezi azt a nyelvet, amelynek az ismeretét neki is át szeretné adni.

Nagyon sok esetben az a szemlélet a hibás, amely a nyelvi tökéletességet várja el a hallgatótól. Amennyiben a diák nem felel meg az elvárásnak, a pedagógus egyes osztályzattal jutalmazza. Természetes, hogy ezek után a 15 éves gyermek nem mer majd megszólalni idegen nyelven.

– Pedig dehogy kell tökéletesen beszélnünk! Nem kell minden esetben százszázalékosan betartani a nyelvtani szabályokat – hangsúlyozza Tóth Edina. – Maguk a németek is gyakran felrúgják a kötőszó-alany-tárgy-ige szórendet. Mert a beszéd gyorsabb a szituációnál, amelyhez kapcsolódik. Elsősorban azt kell megérteni, hogy az idegen nyelv eszköz a kezünkben ahhoz, hogy más kultúrákban élő emberekkel fel tudjuk venni a kapcsolatot, megértessük magunkat velük.

Az elfogadás szintén elmaradhatatlan része a nyelvtanításnak. A tanárnak el kell fogadnia a diákot, bele kell bújnia a bőrébe, fel kell ismernie, milyen nehézséggel küzd. Feladata az, hogy átsegítse őt az akadályokon, mentorként legyen jelen a tanulási folyamatban, közösen keressék meg, mi az, amiben jó a diák, amire alapozni tud.

Felnőtt tanulók esetében a „még nem” szemléletet szokták alkalmazni. Ebben a gyakori „nem jutottam el oda” érzését a „még nem jutottam el oda, de el fogok jutni” elhatározás helyettesíti. Az sem mellékes, hogy felnőttként sokkal inkább a tudatosság, a célorientáltság határoz meg bennünket, agyunk másképpen viselkedik, mint gyerekkorunkban. Előrehaladottabb éveinkben jelentősen megkönnyíti a nyelvtanulást, ha majdnem nyelvi környezetet teremtünk magunknak: filmsorozatokat nézünk, rádióműsorokat hallgatunk, könnyedebb irodalmi szövegeket, újságcikkeket olvasgatunk az adott idegen nyelven. Emellett figyeljük mások nyelvhasználatát, gyakoroljuk azt a néhány mondatot, amelyet már megtanultunk.

– Azt szoktam mondani, ha nem beszélnék idegen nyelveket, nem érezném magam szabadnak. A nyelvek ismerete megsokszorozza a lehetőségeket az életemben. Ha ezt a fajta lelkesedést, szenvedélyt a nyelvoktató át tudja adni diákjainak, nyert ügye van – összegez Tóth Edina.

Borítókép: Az idegen nyelv eszköz ahhoz, hogy más kultúrákban élőkkel felvegyük a kapcsolatot. A kép illusztráció. (Fotó: MTI/Balázs Attila)