időjárás 25°C Ivó, Milán 2022. május 19.
logo

Beszéljünk szabadon!

Gurzó K. Enikő
2022.03.13. 15:00
Beszéljünk szabadon!

Jelentős előrelépést hozott az idegen nyelvek professzionális oktatásában a digitális fejlődés, hiszen ma már a világ bármelyik pontjáról a világ bármelyik nyelve elsajátítható. A pszicholingvisztikai kutatások hatására az elvárások is megváltoztak. A cél az, hogy akár nyelvtani hibákat is ejtve, de merjünk megszólalni, használjuk az idegen nyelvet.

Nincs könnyű és nehéz nyelv, hiszen mindegyiknek vannak nehezebben és könnyebben megtanulható részei. Azt a nyelvet sajátítjuk el legkönnyebben, amellyel zsenge gyermekkorunkban találkozunk, az érik meg legjobban bennünk. Ezért – ha lehetséges – már gyermekkorunkban tanuljunk meg legalább egy idegen nyelvet – mondja Tóth Edina, akitől mint idegen nyelvi kommunikációs szakértőtől érdeklődöm afelől, hogy mi, magyarok melyik idegen nyelvet sajátítjuk el a legkönnyebben, milyen korszerűbb lehetőségeink vannak erre.

Tóth Edina 2015 óta foglalkozik online nyelvtanítással. Ennek az oktatási formának az a legnagyobb előnye, hogy a világ bármelyik pontjáról meg tudják tartani az órákat, és maguk a hallgatók is bárhonnan be tudnak kapcsolódni. Az online térnek köszönhetően ma már olyan technikai eszköztár is a rendelkezésükre áll, amely játékossá tudja tenni a foglalkozásokat, fenntartja a figyelmet, és kellemes légkört biztosít, ami fontos a professzionális nyelvtanítás során. Sőt a határok nélküli digitális világban azok kérését is teljesíteni tudják, akik a legkevésbé használt nyelvek valamelyikét szeretnék elsajátítani.

A hagyományos nyelvoktatástól a korszerűbbet az különbözteti meg leginkább, hogy napjainkban olyan sztenderdek szerint tanítanak, amelyek abban segítik a hallgatót, hogy a számára fontos helyzetekben magabiztosan, megszólalási gátlásait kezelve tudja használni az idegen nyelvet. A tudás átadásának ez a módja nem kevés pszicholingvisztikai és nyelvtanítási pszichológiai ismeretet igényel.

A Tunéziában élő nyelvoktatási szakértő közel 25 éve kezdte pályáját nyelvtanárként. A németet anyanyelvi szinten beszéli, angolul felsőfokon tud, franciául önállóan, saját módszerét követve tanult meg. Mivel Marokkóban élt öt évig, az arab darizsa nyelvjárást is elsajátította társalgási szinten, majd alapfokon a spanyolt is. Jelenleg olaszul tanul.

– Mégis hogyan sikerült ennyi nyelvet elsajátítania? – kérdezem interjúalanyomat, aki épp Magyarországon tölti szabadságát.

Válasza egyszerű: megfelelő motivációval. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy szükségünk van az adott nyelvre, majd időt kell szánnunk annak elsajátítására.

– Él a képzeletünkben egy varázsszó: a nyelvérzék. A legtöbben azt gondolják, ha van nyelvérzékük, képesek megtanulni bármilyen idegen nyelvet, ha nincs, akkor nem. Holott ez valótlan. Az viszont valós, hogy mint pszicholingvisztikai elem létezik ugyan nyelvérzék, de a döntő inkább az, kinek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon egy nyelvet. Van, aki gyorsabban tanul, van, aki lassabban – magyarázza Edina.

Sokan kutatják, melyek azok a tényezők, amelyek segítenek az idegen nyelvek tanulásában. Ezek közé sorolják a szorgalmat, a kitartást és a hitet abban, hogy képes vagyok idegen nyelveket elsajátítani. Ezt Carol Dweck amerikai pszichológus is alátámasztja. Növekvő IQ elmélete szerint ha hiszünk abban, hogy meg tudunk tanulni idegen nyelveket, megerősödik a nyelvérzékünk.

– Amennyiben foglalkozom az általam kiválasztott idegen nyelvvel, nem létezik, hogy ne tudnám megtanulni valamilyen szinten. Természetes, hogy nem mindenki fog shakespeare-i magaslatokban beszélni angolul vagy goethei komolysággal németül, de azt a szintet, amelyre az élete során szüksége lesz, el tudja érni. Attól függ, kinek mi a célja – teszi hozzá a szakértő.

Tóth Edina (Fotó: Millok Tamás)

Ilyen tekintetben érdemes szót ejteni azokról is, akik nem hiszik, hogy el tudják érni, amit szeretnének. Nekik érdemes kommunikációs tanácsadáson részt venniük, hogy kiderüljön, melyek azok a hátráltató gondolatok, amelyek miatt kialakultak bennük a gátlások. Ezeknek is szerteágazó okuk lehet. Lehet például ok a rossz nyelvoktatási módszer, a tanár magatartása, annak milyensége, ahogyan a diákokkal és a nyelvvel bánik. A tanulónak látnia kell, mennyire élvezi azt a nyelvet, amelynek az ismeretét neki is át szeretné adni.

Nagyon sok esetben az a szemlélet a hibás, amely a nyelvi tökéletességet várja el a hallgatótól. Amennyiben a diák nem felel meg az elvárásnak, a pedagógus egyes osztályzattal jutalmazza. Természetes, hogy ezek után a 15 éves gyermek nem mer majd megszólalni idegen nyelven.

– Pedig dehogy kell tökéletesen beszélnünk! Nem kell minden esetben százszázalékosan betartani a nyelvtani szabályokat – hangsúlyozza Tóth Edina. – Maguk a németek is gyakran felrúgják a kötőszó-alany-tárgy-ige szórendet. Mert a beszéd gyorsabb a szituációnál, amelyhez kapcsolódik. Elsősorban azt kell megérteni, hogy az idegen nyelv eszköz a kezünkben ahhoz, hogy más kultúrákban élő emberekkel fel tudjuk venni a kapcsolatot, megértessük magunkat velük.

Az elfogadás szintén elmaradhatatlan része a nyelvtanításnak. A tanárnak el kell fogadnia a diákot, bele kell bújnia a bőrébe, fel kell ismernie, milyen nehézséggel küzd. Feladata az, hogy átsegítse őt az akadályokon, mentorként legyen jelen a tanulási folyamatban, közösen keressék meg, mi az, amiben jó a diák, amire alapozni tud.

Felnőtt tanulók esetében a „még nem” szemléletet szokták alkalmazni. Ebben a gyakori „nem jutottam el oda” érzését a „még nem jutottam el oda, de el fogok jutni” elhatározás helyettesíti. Az sem mellékes, hogy felnőttként sokkal inkább a tudatosság, a célorientáltság határoz meg bennünket, agyunk másképpen viselkedik, mint gyerekkorunkban. Előrehaladottabb éveinkben jelentősen megkönnyíti a nyelvtanulást, ha majdnem nyelvi környezetet teremtünk magunknak: filmsorozatokat nézünk, rádióműsorokat hallgatunk, könnyedebb irodalmi szövegeket, újságcikkeket olvasgatunk az adott idegen nyelven. Emellett figyeljük mások nyelvhasználatát, gyakoroljuk azt a néhány mondatot, amelyet már megtanultunk.

– Azt szoktam mondani, ha nem beszélnék idegen nyelveket, nem érezném magam szabadnak. A nyelvek ismerete megsokszorozza a lehetőségeket az életemben. Ha ezt a fajta lelkesedést, szenvedélyt a nyelvoktató át tudja adni diákjainak, nyert ügye van – összegez Tóth Edina.

 

Borítókép: Az idegen nyelv eszköz ahhoz, hogy más kultúrákban élőkkel felvegyük a kapcsolatot. A kép illusztráció. (Fotó: MTI/Balázs Attila)