Döfés és csók

Az új zenedráma komoly hazai és nemzetközi karrierre számíthat.

Fotó: Mahunka Balázs

A Kálmán Imre Teátrumban bemutatott zenedráma Merteuil márkinő és Valmont vikomt vívójelenetével kezdődik. Nem volt könnyű dolga a vívómesternek, Tóbel Endrének, mert a színészek számára a koreográfiát egyméteres pástra kellett kitalálnia – szinte a közönség között. Mivel bármiféle komolyabb vívás veszélybe sodorhatná a nézőket, szellemes megoldás született: csak a találatokat, a tusokat jelenítik meg. Miközben a márkinő és Valmont vikomt sötét terveket szőnek, időnként egy-egy csókért megszúrják a másikat. Így ismerjük meg a két főszereplőt, a két intrikust. A bosszúra készülő hölgy fogadást ajánl a nőfaló férfinak: csábítsa el a zárdából épp hazaérkező, romlatlan kis Cécile-t, s cserébe vele tölthet egy éjszakát. De Valmont izgalmasabb kalandon töri a fejét, a megközelíthetetlen, feddhetetlen erkölcsű Madame Tourvelt szemelte ki magának. A vikomt, aki mesterien játszik a női lelkek húrjain, ez alkalommal csapdába esik, mert áthágja a hódítás legfontosabb szabályát: soha ne legyen szerelmes. S ezzel elkezdődnek a bonyodalmak. Annak ellenére, hogy a két fő gonosznak semmilyen eszköz nincs a kezében, se hatalom, se pénz, a helyzetek és a szavak erejével elképesztő manipulációkat hajtanak végre. Pontosan tudják, hogyan kell az embereket a befolyásuk alá vonni. Kedvtelésből, kalandvágyból életeket tesznek tönkre, pusztítanak maguk körül, bárkit csapdába csalnak.

A barokk és kortárs zenei elemekből építkező zenedrámát két szereposztásban játsszák. Akik mind a két szereposztást megnézték, állítják, hogy két különböző előadást láttak. Mindkettő kitűnő, mégis egészen más életérzést közvetít az egyik, mint a másik. A színészek lubickolnak a prózai szerepekben, a dalok pedig szenvedélyesek, megrendítőek.

Berzsenyi Krisztina, a darab látvány- és jelmeztervezője minimális díszletet tervezett – egy kanapét, amelyhez lépcsők vezetnek fel. A díszlethez a kiindulópontot a csodálatos architektúrájú terem adja, ahol a nézők úgy érzik magukat, mintha vendégként egy párizsi szalonban üldögélnének. Már az Új Színházban előadott darabban is használtak velocipédet, a kerékpár elődjét, annak ellenére, hogy a rokokó után száz évvel találták fel. Játékos megfogalmazása annak, hogy egy nagyon leszabályozott, belső rend szerint élő nő – Madame Tourvel – is vágyódik arra, hogy szabad legyen, száguldjon, repüljön. Berzsenyi Krisztina gyönyörű rokokó jelmezeket álmodott színpadra – kizárólag a fehéret és a vörös különböző árnyalatait használja a halvány rózsaszíntől a mélybordóig. A színpadképet némafilmes hatású, fekete-fehér vetítés kíséri, mely segít a szereplők belső gondolatainak, érzéseinek megmutatásában. Az új zenedráma komoly hazai és nemzetközi karrierre számíthat. Már most is nehéz rá jegyet szerezni. Főleg, ha mind a két szereposztást szeretnénk látni.

(Veszedelmes viszonyok. Rendezte: Kiss Csaba. Kálmán Imre Teátrum)

Borítókép: A velocipéd jelképezi Madame Tourvel (Gubik Petra) vágyait, mellette áll Valmont vikomt szerepében Sándor Péter (Fotó: Mahunka Balázs)