Magány, szegénység, betegség és bizonytalanság. Ezeket mindenki messziről elkerülné, ha tehetné. De mi van akkor, ha már képtelen az ember a kedve szerint alakítani életét? Ha már ott lebeg a közelgő vég, és minden este úgy fekszik le, hogy ez a nap lehet az utolsó. Sokuknak valóban megváltás lenne, ha eljönne ez a pillanat, és végre levethetnék a mindennapokkal járó terheket, amelyek már hosszú ideje béklyóba kötik életüket. Amikor elkezdtem ezt a sorozatot, azt feltételeztem, csak az igazán idősekről fog szólni. Később eszméltem rá, látva egyre több emberi sorsot, hogy ez az elszigetelődés és a vele járó hanyatlás már igen korán elkezdődhet, különösen akkor, ha kéz a kézben jár a szegénység, a betegség és olykor az alkoholizmus.
Azt gondoltam, fel vagyok készülve arra a melankolikus állapotra, amely ezekben az otthonokban fogad, de ez naiv elképzelés volt. A testi fájdalmak megkínozzák az embert, az öregség gyengévé tesz, viszont ezeket az embereket megismerve rájöttem arra, hogy mindenekelőtt a legnehezebb szembenézni a végtelennek tűnő magánnyal. Akinek a lelkét ez a kórság megtámadja, hamarosan pszichoszomatikus következményekkel is számolnia kell. Azoknak az embereknek, akiket fényképezek, java része még nem több mint hatvan, lassan önnön árnyékukká fakulnak, és az összefolyó napok sodrában egyszerűen élnek bele a világba, várva, hogy egy távoli rokon vagy barát benyisson az ajtón. Lassan elvesztik a kapcsolatot a külvilággal, a még élő rokonok és barátok fogyatkoznak. Aztán eljön az a sorsdöntő pillanat is, ha elég sokáig él az ember, amikor senki sem marad számára, akit valaha szeretett.
A Winter is coming című sorozat óda az időskori elmagányosodásról, amely hosszú és fárasztó utazás végnapjairól mesél – az utolsó megvívandó harcokról. Mindezekre még rányomja a bélyegét a szegénység, így vannak olyanok, akik a békés, idilli nyugdíjas évek helyett azzal szembesülnek, amit a legjobban egy kedves idős ember szavaival tudnék szemléltetni: „Ebben a hónapban azon morfondíroztam, melyik lenne jobb: éhesnek lenni, fázni, vagy megvenni a pirulákat.” December közepe volt, s amíg más azon tanakodott magában, mi kerüljön főfogásnak a karácsonyi asztalra, és milyen ajándékkal lepje meg a családot, ő a sötét szobában ült egyedül, és csak egy órára kapcsolta be a tévét, hogy ne fogyassza az áramot fölöslegesen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!