Veszett utak

A húsvéti tojás festése közben a gyakorlott alkotó szektorokra bontja a felületet. Sokszor szimmetrikus alakzatokat hoz létre, amelyeket a matematikusok is izgatottan vizsgálnak. Újabb terület, ahol a tudomány és az alkotás összeér.

20220408 budapest deak ter varoshaza park tavaszi fesztival kereten belul a zengovarkonyi mives tojas muzeum egy resze bemutatasra kerul havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– A matematika és a művészet kapcsolatában megkerülhetetlen a szimmetria fogalma. A Kaposvári Egyetemen tartott Matematika és művészet óráimra készülve a régi több száz, néha több ezer éves népművészeti alkotásokban meglepett az alkalmazott szimmetriák gazdagsága – tudjuk meg Stettner Eleonórától, aki Nien­haus Rózsával, a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum alapítójával közösen írt izgalmas beszámolót a tojásmúzeum.hu honlapra.

A különböző felületek szimmetriáját kutató egyetemi oktató – aki szerint a gömbszimmetriával sokan foglalkoznak, de a tojásra vitt mintákéval kevesen – a zengővárkonyi múzeumban ismerkedett meg több ezer tojás változatos díszítőtechnikáival. Azt vette észre, hogy a viaszlevonatos technikával készült tojások rendelkeznek a leggazdagabb szimmetriával. – Ezzel az eljárással készült az archaikusnak ítélhető tojásdíszítmények túlnyomó része, és okunk van feltételezni, hogy a megelőző évszázadokban ez a technika lehetett általános – mondja el Stettner Eleonóra.

A Míves Tojás Múzeum közel ötezer darabot számláló, 21 ország 55 tájegységéből származó gyűjtemény; vitrinjeiben mintegy kétezer, többségében írott, festett, karcolt tojás látható. Érdekesek a rátétes tojások, ezeknél a mintázatot különféle anyagokat a tojás felületére rögzítve alakítják ki.

Stettner Eleonóra szerint az egyik leggyakrabban alkalmazott díszítő módszer a viasszal való tojásírás. Alkalmas eszköz (íróka) segítségével a folyékony viasszal mintákat rajzolunk a tojás felületére. A szabadon maradt részeket festőlébe merítve színezhetjük. Ha száradás után a viasz a felületen marad, viaszrátétes, ha letöröljük, viaszlevonatos tojást kapunk. Ezen egyszerű munkaelemeket művészi szakszerűséggel ismételgetve sokszínű kompozíciót érhetünk el.

A húsvéti tojásírást vidékenként változóan nagycsütörtökön vagy nagypénteken végezték. A folyamat, mint minden alkotásnál, itt is az anyaggal, azaz a pőre tojással való ismerkedéssel kezdődik. Kézbe véve, simogatva dől el, hogy milyen minta kerül rá, amely legtöbbször menet közben alakul. Ez alól kivétel az Erdélyben elterjedt veszett utas vagy vétett utas minta, amelyet a legnehezebbnek tartottak. A minta kiterített rajza labirintus.

Fotó: Havran Zoltán

A hímes tojás díszítését a következő tényezők alakítják: a díszítőtechnika, a tojás felületének felosztása, az alkalmazott díszítmények, az esetleges feliratok, utóbbi kettőnek a tojás osztott vagy osztatlan felületén való elhelyezése és a színezés. A kaposvári egyetemi oktató szerint szimmetriák szempontjából alapvető a felületosztás, hiszen ez befolyásolhatja az előforduló szimmetriacsoportot. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a tyúkok nem törekednek tökéletes szimmetriára. Ahogy az emberi arc két fele sem tökéletesen egyforma, úgy a tojások sem azok. Ezt nevezzük disszimmetriának.

Ha nincs is tökéletes formájú tojás, és emiatt sérülhet a szimmetria, a tojásokra vitt ismétlődő vagy egyszeri minták nem csak a matematikusokat nyűgözik le.

Borítókép: A zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum bemutatója Budapesten. Ősi szimmetria (Fotó: Havran Zoltán)