A tyúktojás nagyjából ellipszoid alakú, egyik végén tompább, másik végén hegyesebb. A tojások világában azonban a tyúkok termékei nem tipikusak. Léteznek már-már tökéletesen gömb alakúak, illetve kúp formájúak.
A Princeton Egyetem evolúcióbiológusa, Mary Caswell Stoddard pár éve arra jutott, hogy a legtöbb tojás sokkal hegyesebb, mint a tyúkok tojása. A formát állítólag a madarak repülési képessége határozza meg: minél jobban repül a madár, annál valószínűbb, hogy erősen aszimmetrikus és elliptikus tojásokat tojik. (A kutatás arra nem tért ki, hogy a húsvéti nyúlnak milyen formájú a tojása…)
A tojás mint az élet hordozója, forrása kitüntetett kultúrtörténeti jelentőségű. A különböző teremtésmítoszok központi eleme a tojás, amelynek egyes népcsoportok varázserőt tulajdonítottak és tulajdonítanak ma is. Díszítése vélhetően e varázserő fokozását szolgálta.
Kultikus tárgyként sírokba is helyezték – a legrégebbi ilyen lelet egy hatvanezer éves dél-afrikai strucctojás. Avar kori tojástöredék került elő karcolt vonalakkal Móra Ferenc ásatása során. (Arra nincs adat, hogy milyen korú a legősibb, szimmetrikus jeleket hordozó tojás.)
Rendkívül elterjedt, ősrégi szokás – olvasható a tojásmúzeum.hu portálon –, hogy húsvétkor hímes tojással ajándékozzák meg egymást a jó barátok, ismerősök.
A pogány kor tavaszi ünnepélyeire vezethető vissza ez a gyakorlat, de létezett az ókori népek legtöbbjénél, Kínában például már több mint kétezer éve ismert. Jelképes kifejezője volt annak az örömnek, amelyet az ember tavasz kezdetén a természet feltámadása, újjászületése felett érzett. A tojások díszítését átvette a kereszténység is, szimbolikus jelentése annyiban változott, hogy attól fogva Krisztus feltámadásának lett a jelképe. A tojások festésekor gyakorta használt piros szín Krisztus vérére utal.
A tojás függőleges szimmetriatengelye körül megforgatható, aminek a ráfestett díszítéseknél van jelentősége. Ez azt jelenti, hogy például hatodrendűen forgásszimmetrikus egy minta, ha hatvan fokkal elfordítva a tojást ugyanazt a mintázatot látjuk. Érdekes módon bizonyos tájegységre általában jellemző volt a szimmetriák, illetve a színek használata. A matematika és a művészet kapcsolatára, pontosabban a matematika és a népművészet kapcsolatára a tojásmintákban rejlő szimmetria is rávilágít.
– A matematika és a művészet kapcsolatában megkerülhetetlen a szimmetria fogalma. A Kaposvári Egyetemen tartott Matematika és művészet óráimra készülve a régi több száz, néha több ezer éves népművészeti alkotásokban meglepett az alkalmazott szimmetriák gazdagsága – tudjuk meg Stettner Eleonórától, aki Nienhaus Rózsával, a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum alapítójával közösen írt izgalmas beszámolót a tojásmúzeum.hu honlapra.
A különböző felületek szimmetriáját kutató egyetemi oktató – aki szerint a gömbszimmetriával sokan foglalkoznak, de a tojásra vitt mintákéval kevesen – a zengővárkonyi múzeumban ismerkedett meg több ezer tojás változatos díszítőtechnikáival. Azt vette észre, hogy a viaszlevonatos technikával készült tojások rendelkeznek a leggazdagabb szimmetriával. – Ezzel az eljárással készült az archaikusnak ítélhető tojásdíszítmények túlnyomó része, és okunk van feltételezni, hogy a megelőző évszázadokban ez a technika lehetett általános – mondja el Stettner Eleonóra.
A Míves Tojás Múzeum közel ötezer darabot számláló, 21 ország 55 tájegységéből származó gyűjtemény; vitrinjeiben mintegy kétezer, többségében írott, festett, karcolt tojás látható. Érdekesek a rátétes tojások, ezeknél a mintázatot különféle anyagokat a tojás felületére rögzítve alakítják ki.
Stettner Eleonóra szerint az egyik leggyakrabban alkalmazott díszítő módszer a viasszal való tojásírás. Alkalmas eszköz (íróka) segítségével a folyékony viasszal mintákat rajzolunk a tojás felületére. A szabadon maradt részeket festőlébe merítve színezhetjük. Ha száradás után a viasz a felületen marad, viaszrátétes, ha letöröljük, viaszlevonatos tojást kapunk. Ezen egyszerű munkaelemeket művészi szakszerűséggel ismételgetve sokszínű kompozíciót érhetünk el.
A húsvéti tojásírást vidékenként változóan nagycsütörtökön vagy nagypénteken végezték. A folyamat, mint minden alkotásnál, itt is az anyaggal, azaz a pőre tojással való ismerkedéssel kezdődik. Kézbe véve, simogatva dől el, hogy milyen minta kerül rá, amely legtöbbször menet közben alakul. Ez alól kivétel az Erdélyben elterjedt veszett utas vagy vétett utas minta, amelyet a legnehezebbnek tartottak. A minta kiterített rajza labirintus.
A hímes tojás díszítését a következő tényezők alakítják: a díszítőtechnika, a tojás felületének felosztása, az alkalmazott díszítmények, az esetleges feliratok, utóbbi kettőnek a tojás osztott vagy osztatlan felületén való elhelyezése és a színezés. A kaposvári egyetemi oktató szerint szimmetriák szempontjából alapvető a felületosztás, hiszen ez befolyásolhatja az előforduló szimmetriacsoportot. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a tyúkok nem törekednek tökéletes szimmetriára. Ahogy az emberi arc két fele sem tökéletesen egyforma, úgy a tojások sem azok. Ezt nevezzük disszimmetriának.
Ha nincs is tökéletes formájú tojás, és emiatt sérülhet a szimmetria, a tojásokra vitt ismétlődő vagy egyszeri minták nem csak a matematikusokat nyűgözik le.
Borítókép: A zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum bemutatója Budapesten. Ősi szimmetria (Fotó: Havran Zoltán)
