– Ha úgy nézünk ki, ahogy bárki más, akkor ne csodálkozzunk, hogy úgy viselkednek velünk, mint bárki mással – mondja el Ambrus Jenő korábbi állami protokollfőnök.
– Fontos elválasztani a bel- és a külpolitikát. Belföldön megjelenhet „az egy vagyok közületek” üzenet, külpolitikában az állam képviselete miatt a konszenzus a legfontosabb. Egy hivatalos fotózáson nem lehet az egyikükön kabát vagy nyakkendő, ha a másikon nincs. Egyenrangúnak kell mutatkozni.
E szabály megszegése okozott már gondot többek között az orosz külügyminiszter Szergej Lavrovnak 2016-os mongóliai vagy a montenegrói miniszterelnök tavalyi belgrádi látogatása idején. Lavrov farmerben száll ki a repülőből, a szerb mezőgazdasági miniszter ugyanígy fogadta az öltönyös Zdravko Krivokapicsot. Mindkét alkalommal újságcikkek garmadája találgatta, hogy a sértés mennyire lesz hatással az országok kapcsolataira.
– Egy-egy megállapodás megkötésénél a hasonló eseteknek kisebb a jelentőségük, de hosszabb távon már fontossá válnak, hiszen a kétoldalú kapcsolatokban a nagy horderejű döntéseket is befolyásolja a szubjektív megítélés
– teszi hozzá Görög Ibolya.
A szakértő ezért javasolná vezető politikusoknak, illetve házastársaiknak, hogy fogadjanak öltözködési szakembert. Iványi Károlyné szerint az öltözködés sok esetben túlmutat a protokollszakértő szertartásrendet ismerő tudományán, de a protokollos ezzel együtt is adhat tanácsot az alkalomhoz illő viseletről. A szakértők tapasztalata, hogy a politikusok akkor fordulnak szakemberhez, ha van igényük a megjelenés javítására.
Problémát okozhat, ha hozzáértő segítség helyett egy régi ismerős vagy korábbi jól bevált varrónő tanácsát fogadják meg, akik ritkán vannak tisztában minden szabállyal.
A férfi politikusok öltözködése ritkábban vált ki visszahangot, mint a női közszereplőké. Az általános vélemény szerint a férfiak kevésbé tudnak játszani a megjelenésükkel. Ez azért téves, mivel mind a londoni Savile Row, mind a „kontinentális kinézetet” megteremtő Brioni és az őt követő többi olasz cég, mind az Ivy League Lookban tervező amerikai dizájnerek stílusában meglennének azok a jegyek, amelyek apró változtatásával a férfiak is élhetnének. Azonban néhány kivételtől eltekintve – például Jeremy Corbin rendszeres nyakkendő nélküli megjelenése vagy Justin Trudeau mintás zoknijai – ezekkel ritkán foglalkozik a sajtó.
Ha azonban egy női politikus rosszul vagy nem a közízlésnek megfelelő módon választ, az mindjárt egyenlő azzal, hogy nem tud jelentős feladatot ellátni vagy nem felel meg kötelezettségeinek. Theresa Mayt a törpesarkú cipők szeretete miatt a brit Imelda Marcosnak csúfolták, utalva, hogy a kormányfő esetleg a pénzügyek kezelését is ellesi az elítélt Fülöp-szigeteki first ladytől.
Angela Merkel 2008-ban az oslói opera megnyitóján egy mélyen dekoltált királykék estélyit viselt. A kancellár az évek során tökélyre fejlesztette férfias nadrágkosztümjeit, amelyek által nem nőként, hanem kancellárként kívánt megjelenni, ám a világsajtót akkor érdekelte igazán, amikor kivételesen nőies ruhát öltött.
Az ok Richard Thompson Ford, stanfordi kutató szerint az, hogy a női divat a férfinál jóval később vált az egyéniség jelévé. Míg a férfiak esetében az üzleti és ezzel együtt a politikai öltözködés haszonelvű megközelítése II. Károly trónra lépésével kezdett el kialakulni, addig a nők esetében a kényelmetlen, túl sok réteget tartalmazó ruházkodás egészen az I. világháborúig jellemző volt. Aztán megfordult a trend, és a társadalmi folyamatok a női divattal kapcsolódtak össze. A feminista mozgalom így hozta divatba a fehéret és a rövidülő szoknyát, amelyek a feminizmus második hulláma során, a hatvanas években lettek a legrövidebbek. A hetvenes években a melltartó hiánya, a nyolcvanasban pedig a válltömésekkel hangsúlyozott üzleti öltözködés megjelenése mutatta a divat és a nők kiemelt kapcsolatát.
A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja Magyarországon is kimutatta az útkeresést. A 2014-ben kezdett kutatás szerint a rendszerváltás utáni magyar politikai öltözködés három korszakra osztható. Az első kormányok teremtették meg a látványvilág alapvető elemeit, amelyben még a korszak általános szabályainál is konzervatívabb öltözködés volt megszokott. 1997 és 2006 között bővült a szimbólumrendszer, a közösségként való meghatározás helyett a sokrétűbb egyéniesedés vált meghatározóvá. Ebben az időszakban jelentek meg Magyarországon a női politikusok, az ő színes öltözködésük jelentősen eltért férfi társaikétól, ezáltal egyfajta új normát határozva meg. A harmadik korszakban tovább folytatódott az egyéniesedés, amely mellett a divat által is megjelenített ellenségkép, illetve az attól való elhatárolódás is fontossá vált.
– Ma a hazai női politikusokon azt látom, hogy a férfiakénál kifinomultabb elegancia jellemzi őket. A férfiaknál végletekkel találkozni, a nők viszont tudnak játszani a ma már rendelkezésükre álló sokfajta szabással és anyaggal, hogy egyszerre feleljenek a protokolláris elvárásoknak és tudják érdekessé, egyedivé tenni az öltözéküket
– mondja el Iványi Károlyné.
Görög Ibolya is úgy véli, hogy az egyre inkább terjedő lazaság a férfi politikusoknál jelenik meg elsősorban. Ez a fiatalság kultuszának is köszönhető, pedig nem helyes farmerben, piros tornacipőben és kockás ingben megjelenni az ülésteremben, hiszen az ország házát mint intézményt mindenképp meg kell tisztelni. Nemzetközi összehasonlításban azonban egyre gyakoribb a szabályok áthágása, pedig a szakértő szerint
ha valaki politikusnak áll, el kell fogadnia, hogy öltözékét tekintve valamennyire konzervatívnak kell lennie.
Borítókép: Joe Biden amerikai elnök feleségével és két húsvéti nyúllal a Himnuszt éneklik 2022. április 18-án Fotó: Getty Images