Van-e strandbüfé-forradalom a Balatonnál?

A Balatoni Kör által idén nyolcadik alkalommal meghirdetett Év Strand­étele versenyen egy újragondolt klasszikus, a balatonboglári Bundi Bijó Bárja magyaros töltött kürtőskalácsa győzedelmeskedett. Kardos Gábor, a verseny ötletgazdája szerint a balatoni strandgasztronómia minden eddiginél kreatívabb ételekkel rukkolt elő, de arról is mesélt, miért nincs vége a nyárnak augusztus 20-án.

2018.08.01. Kardos Gábor, a Balatoni Kör megszervezője és első elnök, Badacsonyi borvidék. Fotó: Móricz-Sabján SImon Fotó: Móricz-Sabján Simon Forrás: Világgazdaság

– Milyen motivációból indult a balatoni strandételek versenye?
– Bő tíz éve még leginkább a strandbüfék nívója miatt érték kritikák a Balatont, pedig már akkor megjelentek az újhullámos büfék, később pedig a bisztrók is. A verseny célja az volt, hogy megteremtsük a műfaj első szakmai elismerését, ezáltal pedig motivációt arra, hogy a vendéglátók egyre jobb ételekkel javítsák a kínálatot. 

Egy strandon sajnos az üzleti modell nem kedvez a minőségnek, mivel magas a bérleti díj, és a július-augusztusi csúcsszezonban többnyire csak húsznapnyi igazi strandidő alatt kell kitermelni akár másfél millió forint bérleti díjat. Esőnapokon megromlana a friss alapanyag, ezért választják a mirelitet, a hekket és a lángost. 

Ugyanakkor egyre több igényes fogyasztó is van, mi pedig ezt az irányt szerettük volna bátorítani ezzel a szakmai díjjal. Már induláskor nagy siker volt: inkább ételeket akartunk díjazni azért, hogy egészségesebb, minőségibb legyen a kínálat. Ami idén nóvum, leginkább az, hogy eddig viszonylag olcsón ehették az emberek az egészségtelen „retró” kajákat, de amióta elszálltak az olajárak, azóta ezek a paníros, olajban sült, nehéz ételek még drágák is lettek. Így még egy piros lámpa kigyulladt: eddig csak egészségtelenek voltak és cseppet sem nyáriak, de most már az áruk is felment. Tehát ha körülbelül ugyanannyiért ehetünk kreatív, egészséges, jó helyi alapanyagokból készített ételt, mint állott hurka-kolbászt, akkor ma már végleg érdemes váltani.
– Mi alapján döntenek?
– Wolf András séf idén már másodszor vett részt a zsűrizésben, aki elsősorban szakmailag értékelte az ételeket, de a szokásos étteremkritikától eltérő szempontok is vannak ebben a versenyben. Fontosnak tartjuk a balatoni régiós, tehát a balatoni megyékből származó alapanyagok felhasználását, és szeretjük, amikor akár a koncepcióban, névben vagy receptúrában van egy ötletes csavar, amelytől balatoni lesz az étel. Idén hazai hagyomány kapott csavart: a sós-kürtős, hiszen a kürtőskalácsról azt szoktuk feltételezni, hogy édes. Fontos az ötlet, illetve már külön díjazzuk a legjobb bisztróételt is, mivel képtelenség összehasonlítani a büfék kínálatával az alapvetően más konyhatechnológiai háttér miatt. Egy bisztróban a szép tálalás is fontos, az alapanyagok is lehetnek drágábbak és különlegesebbek, míg a büfékben az az igény, hogy gyorsan kézbe adható és árban is kedvezőbb legyen.

– Tudatos döntés volt nem a nyár elején, hanem augusztusban kihirdetni a győzteseket?
– A legtöbb strand pünkösd környékén nyit ki, tehát azelőtt esélytelen bármit tesztelni. A jelentkezésre is kell adni időt, így komolyabb tesztelés július előtt nem lehetséges. Azért is jó, hogy augusztus elejére kerül az eredményhirdetés, mert akik nyernek, azok szeptember végéig tele lesznek vendéggel. Óriási ajándék egy ilyen díj, hiszen gyakorlatilag a teljes média beszámol róla évről évre, az újdonságot kereső közönség pedig felkapja rá a fejét. Emellett fontos szempont az is, hogy tudatosítsuk, a Balatonnál a nyár és a strandidő ma már szeptember végéig tart. 

Augusztus 20-a környékén mindig beköszönt egy hidegfront, az emberek pedig megijednek, hogy vége a nyárnak, ám ez puszta előítélet: valójában ezután jön még legalább három hét csodálatos nyár, igazi strandidővel és jóval húsz fok feletti vízhőmérséklettel. 

A vitorlázóknak ráadásul a szeptember a legnagyobb ajándék, ellentétben a július-augusztus többnyire szélcsendes kánikulájával. A tömegturizmus lecsengésével a Balatonnál augusztus 20-tól igazán jó lenni a minőséget kereső vendégnek. Gyakorlatilag minden nyitva van, de nem kell sorba állni ugyanazokért a szolgáltatásokért, és mindenki felszabadult. A legszebb nyári hónap jön.
– A Balatoni Kör már régóta kampányol a négy évszakos Balatonért.
– A szezon francia szó, évszakot jelent: a Balaton tehát igenis szezonális, de négy évszak van a tónál, tehát négy szezon. Az őszi szezon körülbelül szeptember végén, október elején kezdődik: számomra minden évben az az utolsó nyári nap, amikor fürdőnadrágban jólesik átvitorlázni a déli partra, ez pedig minden évben későbbre tolódik októberben. Az utóbbi tíz évben teljesen megváltozott a Balaton, ma már gyakorlatilag hétvégi desztináció, nem pedig nyaralóhely. 

A fő kérdés az, hogy milyen lesz a következő időszak, hiszen a Covid után sajnos az embereket sikerült újra bepánikoltatni, a média elsődleges félelemterméke pedig már nem is a járvány, hanem a háború és az infláció. No meg a világvége. Sajnos sokan felülnek ennek, és azt látjuk, hogy ott próbálnak spórolni, ahol lehet, ezáltal pedig pont azon spórolunk, ami alkalmasint értelmet is adna az életünknek. 

Azért lenne fontos eljönni a Balatonra, feloldódni a természetben barátok társaságában, mert ettől érzi az ember, hogy jó élni, nem attól, hogy gürizik és tűzifát vásárol nyáron, mert retteg, hogy nem lesz gáz. Visszahúzódunk egy olyan tudatállapotba, amelyben még rosszabb lesz nekünk, pedig nem lenne szabad félni attól, hogy éljünk. 

Azt gondolom, hogy ennek az életérzésnek nagyon fontos helyszíne a Balaton. A legrosszabb befektetés, ha ezen spórol valaki: spóroljunk inkább az új iPhone-­on és egy csomó olyan kacaton, amelyekről azt hisszük, hogy költenünk kell rá, pedig nem attól leszünk boldogok. 

Lehet persze tengerpartra is menni nyaralni, de nem véletlen, hogy a franciák és az olaszok a saját országukban töltik a vakációjukat, és nemcsak azért, mert patrióták és támogatják a hazai turizmust, hanem mert tudják, hogy minden szempontból ott lehet a legjobbat megtalálni. Idegen terepen nehezebb rábukkanni a tuti helyekre: itthon tudjuk megtalálni a leginkább nekünk való helyeket, ahol a legjobban tudjuk érezni magunkat.

Borítókép: Kardos Gábor (Fotó: Világgazdaság/Móricz-Sabján Simon)