A felfedezés öröme

Két-két diáklány vállára teszi a kezét a fotó készítése közben. Majd egy PhD-hallgató érkezik, vele is készségesen vállalja a közös portrét. Sorra jönnek az érdeklődők, köztük egy kopasz férfi, aki egy papírlapocskát, a koronavírus elleni oltások beadását bizonyító igazolást tartott maga elé. Nem rocksztárral, influenszerrel, celebbel akartak közös képen szerepelni. Karikó Katalinért jöttek.

20220701 Budapest, Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szenátusa díszdoktorai közé választotta Karikó Katalin kutatóbiológust. Az ünnepélyes díszdoktoravatást követően az ELTE Természettudományi Kara szakmai szimpóziumot rendez, amelynek kiemelt előadó Fotó: Bánkúti Sándor Forrás: Ripost

– Tavaly december 23-án kaptam az utolsó díjamat az Egyesült Államok nyugati partján, szinte beestem a karácsonyfánk alá 24-én este a keleti parton. Az elmúlt kevesebb mint másfél év alatt 75 díjat vettem át, csak idén kétszer körülrepültem a földet. Szeptemberben Ázsiába biztosan visszatérek. Álmaimban sem szerepelt, hogy ilyen helyzetbe kerülök, hogy engem fotózzanak. A családban egyébként volt erre példa: amikor Zsuzsa lányom olimpiai bajnok lett, őt folyton fotózták. Ha már így alakult, ki kell használni a lehetőséget az emberek tájékoztatására – felelte arra a kérdésemre, hogy miként kezeli a hirtelen jött népszerűséget.

– A vakcinák világa speciális, de állandóan tanulunk. Olykor mi magunk sem tudjuk, hogy mi történik, folyamatosan nézni kell az adatokat. Amikor valamit megtudunk, arról tájékoztatni kell a publikumot. Nekem is olyan szavakat kell használni, amiket az emberek megértenek. Félelmeik egyik oka ugyanis a tudatlanság. Vannak, akik nem akarnak tanulni, de sokan jogosan kérdeznek, és sokszor nincs, aki válaszoljon nekik. Nekem is sűrűn el kell mondani, hogy mivel foglalkozik egy molekuláris biológus, mi az az RNS. Látjuk, hogy a nyitottak, tanulnak. PCR-technikáról beszélnek, mRNS-ről. Ha mi, kutatók és a média összefog az előrelépés, a tudásátadás érdekében, az nemes és fontos feladat.

Szegedi díszdoktorrá avatása után, 2021 szep­temberében Karikó Katalin életének három legfontosabb tanulságát osztotta meg az elsőévesekkel. Az első, hogy az iskolai és egyetemi időszakban kiépített személyes kapcsolatok egy életre szólnak, s átsegítenek sok szakmai nehézségen is. A második tanácsa, hogy „Higgyetek magatokban!”.

Utolsóként azt fejtette ki, amit a stresszkutató Selye János könyvét olvasva már középiskolásként megtanult, s később megtapasztalt. „A negatív stressz úgy alakítható át pozitívvá, ha csak arra koncentrálunk, amin változtatni tudunk.” Akkor azt tanácsolta az egyetemistáknak és a kezdő kutatóknak, hogy a céljaik legyenek fontosak, s a kudarc ellenére is őrizzék meg hitüket, kitartásukat.

– Kudarcok is voltak az életemben, de akkor sem szenvedtem. Boldog voltam, mert azt csinálhattam, amit a legjobban szerettem. Kutattam. Kívülről azt láthatták, hogy lefokoztak, de ha a kísérletek sikerültek, minden rendben volt. Ha azt mondod a gyerekeknek, hogy szenvedj negyven éven át, de majd a végén a riporterek körülrajonganak, ezért a reményért senki sem lesz kutató. Aki nem értékeli a felfedezés örömét, az ne menjen erre a pályára. Csodálatos érzés valami olyan felfedezése, ami az embereket szolgálja. Én nem akartam, hogy tudjon rólam a nagyvilág, hogy a nevem forogjon. Csupán azt tudtam, hogy amit csinálok, az fontos. Nem vágytam hírnévre, de azt tapasztalom, minél jobban nem akarom, a világ annál jobban akarja ezt – érzékeltette az ELTE-ünnepség szünetében tartott tájékoztatón Karikó Katalin, hogy olyan eredményt ért el, aminek a következményeire nem volt felkészülve.

Olyan kérdéseket is feltesznek neki, amelyek a szakmáján kívül esnek. Amikor arról faggatták, hogy lesz-e nyáron járvány, azt mondta: „Nem tudom, nem hoztam magammal a varázsgömbömet, hogy belenézzek, mi lesz.” Azt tudja, hogy minél több ember van beoltva, annál jobb a helyzet. Ha meg is fertőződik valaki, kisebb eséllyel lesz súlyos beteg. Amikor azt hallja egy virológustól, hogy szerinte felesleges negyedszer is beoltatni magunkat, ő azzal válaszol, hogy egy nappal korábban vette fel a negyedik oltást. Mert úgy tudja, hogy minden egyes oltással nő az ellenanyagok sokszínűsége.

Már tavaly októberben úgy emlegették őt és kollégáját, Drew Weissman immunológust mint az orvosi, illetve a kémiai Nobel-díj egyik várományosát. Az elismerés akkor elmaradt. 2020 decemberében arról beszélt lapunknak, hogy gyerekkorában az édesanyja minden év október elején izgatottan hallgatta a rádióban, hogy ki és miért kapott abban az évben Nobel-díjat. Remélte, hogy egyszer a jó tanuló kislánya is kap díjat. Erre azt felelte: „Anyuka, még egy ösztöndíjat se tudtam kapni, nemhogy Nobel-díjat!” Édesanyja 2018 decemberében, 89 évesen meghalt. Hihetetlen egyéniség volt. Azért, hogy kapcsolatot tarthasson a családjával, megtanulta a számítógép használatát.

– Amikor Mainzban voltam, mindennap várta, hogy Skype-on felhívjam. Várt, mert ő nem akart zavarni

– mondta másfél évvel ezelőtt a Magyar Nemzetnek.

Idén októberben újra Nobel-díjat osztanak. Ő és Weissman díjak sokaságát vehették át. Most még erősebb a vélemény, hogy ha valakiknek, akkor kettőjüknek kijár a világ legfontosabb tudományos elismerése. Megkérdeztem, hogy valamit megsejthetett az édesanyja? – Az anyák ilyenek – felelte.

Október első hetében kiderül, hogy Karikó Katalin édesanyja meglátta-e a jövőt.

Borítókép: Karikó Katalin a tiszteletére szervezett szimpóziumon az ELTE Természettudományi Karán, 2022. július 1. (Fotó: Ripost/Bánkúti Sándor)